Diákok munkásszállója

A természettudományi kar diákjai a vasmű munkásaival költöztek egy fedél alá, és még így is jobban járnak, mint azon társaik, akiket az egyetem egyáltalán nem tudott elhelyezni. Mivel a kollégiumok megteltek, a bővítés pedig jó néhány éve leállt, egyes karokon kénytelenek mondva csinált kritériumok szerint igazságot tenni. Ilyen feltétel például az állandó lakhely távolsága. Értesüléseink szerint az ötven-hatvan kilométerre lakó diákok között akad olyan is, aki pozsonyi rokonaihoz jelentkezett be, hogy kollégiumi elhelyezést kapjon.

A Šafárik Egyetem kollégiuma 1400 férőhelyes. Ez annyit jelent, hogy az érdeklődők hetven százalékának jut hely. „Megtesszük, amit lehet, előfordul, hogy szó szerint kutatnunk kell a városban szabad ágyak után. Az orvosi kar első éves hallgatói például középiskolai kollégiumban laknak” – mondta Ján Pitlanič, a Šafárik Egyetem kollégiumainak igazgatója. A természettudományi kar munkásszállón lakó diákjai számára más lehetőség nem akadt.

Pitlanič megerősítette azon értesülésünket, hogy az igényesebb szakpárosítást választó diákok előnyt élveznek az elhelyezésnél, az úgynevezett „potya” szakok hallgatóinak pedig meg kell elégedniük a munkásszállóval. A mostohán kezelt diákoknak leginkább a hagyományos kollégiumi diákélet hiányzik, egyesek arra panaszkodnak, hogy a munkásszállón nincsenek meg a körülmények a zavartalan tanuláshoz. „A szobák berendezése katasztrofális állapotban van, a 25-30 éves bútorok szétesnek, és nincs pénz kicserélni őket.” – mondta egy, a Kodur szállón lakó elsőéves, aki nem így képzelte első szemeszterét az egyetemen, és önkényesnek tartja a kollégiumi vezetés részéről a nehezebb és könynyebb szakok meghatározását. Tény, hogy az államigazgatási kar hallgatói egy új, 155 férőhelyes kollégiumban laknak a Poprádi úton, emiatt a természettudományi és az államigazgatási kar diákjai között nem éppen felhőtlen a viszony. Az illetékesek azonban továbbra is fenntartják maguknak a jogot, hogy ily módon is szelektálják a hallgatókat.