Cselekvési program a nemzeti populizmus ellen

Petőcz Kálmán, a Fórum Kisebbségkutató Intézet nemzetközi ügyekért felelős igazgatója, a projekt felelőse elmondta, abból indultak ki, hogy ha a szlovák–magyar viszonyt szeretnénk vizsgálni, elsősorban az országon belüli szlovák–magyar viszonyra, tehát a vegyesen lakott területekre kell összpontosítani. „Ezzel összhangban például a választási eredmények vizsgálatánál azt próbáljuk kimutatni, milyen a szlovákok és a magyarok magatartása. A hagyományos választási elemzések járási vagy kerületi lebontással dolgoznak, ami rendkívül torzítóan hat, mert nem mutatkoznak meg azok a nüánszok, amelyek egy mélyebb szociológiai vizsgálat alapjául szolgálhatnak” – mondta Petőcz. Az eddigi eredmények szerinte nagyon érdekes összefüggésekre mutatnak rá. Rácáfolnak például arra az általánosan használt érvre, hogy a nemzeti populista pártoknak kisebb a támogatottsága Dél-Szlovákiában. „Ezzel szemben az adataink azt bizonyítják, hogy ha eltekintünk a magyar nemzetiségű választóktól, a nacionalista pártok támogatottsága a déli régiókban gyakorlatilag azonos az országos átlaggal. Sőt, vannak olyan vegyes lakosságú területek, ahol jóval magasabb” – közölte Petőcz. Ez főleg bizonyos etnikai határ körüli térségekre vagy Nyitra és Érsekújvár környékére vonatkozik. A projekt részeként választási mélyelemzés készül, amely települési bontásban veszi górcső alá a választói magatartást. Ezután elemzik az esetleges hatásokat – a történelmi hagyományokat, a helyi politikát, a gazdasági-szociális tényezőket, azt vizsgálva, mi lehet az emberek motivációja, amikor nemzeti-populista pártokra szavaznak. „Ebből következtetéseket is meg tudunk fogalmazni a tekintetben, mit lehet tenni a feszültségek oldása érdekében.”

A konferencia egyik kulcskérdése az volt, mi valójában a populizmus. Vannak politológusok, akik önálló politikai ideológiának tartják, mások inkább politizálási stílusnak. Peter Učeň, a Konzervatív Intézet munkatársa rávilágított arra, hogy a nyugati demokráciákban a populizmus inkább a radikális szélsőjobb pártokhoz köthető, míg Közép- és Kelet-Európában erős az ilyen pártok szociális, baloldali retorikája. Az populizmus általános ismérvei azonban azonosak. Ezek közé tartozik a nép akaratára való gyakori hivatkozás; a messzianizmus, tehát az, ha egy személy vagy párt „megváltóként” lép fel, aki megoldja az emberek összes problémáját; gyakori elem az elitellenesség, a politikai elitek korrumpáltságának hangsúlyozása és az ezzel való szembehelyezkedés; a megfélemlítés, külső és belső ellenségek keresése, összeesküvés-elméletek szövése; s az ilyen pártok érvelésében gyakran tapasztalható a fogalmak összemosása, leegyszerűsítése, valamint hamis következtetések levonása.

A tervezet készítői a jelenlegi hazai politikai pártok közül hármat sorolnak a nemzeti-populista kategóriába: az SNS-t, a HZDS-t és a Smert. „Fontos azonban megjegyezni, hogy a Mečiar-féle HZDS már csak halvány árnyéka a 90-es évekbeli önmagának, s hagyományos szerepét egyre inkább a Smer veszi át. Ez a hipotézisünk, amit azonban kutatásokkal kell alátámasztani. A nemzeti populizmus egyes jegyei egyébként a mai ellenzék pártjainál is kimutathatók” – magyarázza Petőcz.

Ezt erősítette meg Michal Vašečka szociológus is, aki szerint a nemzeti populizmus Szlovákiában nem csak szélsőséges pártokban jelenik meg. Ennek oka a szlovák nemzetiség öndefiníciója, amely ellentétben a környező nemzetekkel, még mindig primordiális, ősi, tehát a dekonstrukció folyamata még csak el sem kezdődött nála. Még mindig tart például a nemzet, a nemzeti történelem mitologizációja, amely a nemzetépítés utolsó szakasza. Vašečka szerint Szlovákia az egyetlen ország a V4-ek közül, amely a népszuverenitást etnikai, nem pedig polgári alapon határozza meg. Ehhez társul a szlovák nemzeti identitás patologikus magyarellenessége. Vašečka ezért úgy véli, a nemzeti populizmust csak úgy lehet „legyőzni”, ha végbemegy a szlovák nemzetiség redefiníciója. „E tekintetben nem kell teljesen pesszimistának lennünk, mert a nemzet mint olyan társadalmi konstrukció, tehát újradefiniálható” – hangsúlyozta Vašečka. A szociológus szerint az egyik lehetőség felújítani a történelmi Magyarországbeli (uhorská) prenacionális identitást, ami egyben hatékony ellenszere lenne a szlovák, de a magyar nacionalizmusnak is, de fontos erősíteni a nemzetitől eltérő, regionális, európai stb. identitásformákat is.

Štefan Šutaj történész szerint problematikus, hogy a 20. században a nemzeti elv kizárólagosságot élvezett az identitásformák meghatározásában, amit a szlovákok visszamenőlegesen is „érvényesítenek”. Eduard Chmelár politológus úgy véli, a szlovák–magyar közös történelemben számos pozitív példa található, ezekről azonban keveset beszélnek mindkét oldalon. A 18. századig lényegében problémamentes időszakról beszélhetünk a két nemzet együttélését tekintve, ez a korszak azonban a nemzeti újjászületéssel szinte ki lett törölve a történetírásból. Számos olyan egyéniség van a szlovák és a magyar történelemben, akik a toleranciát, a békés együttélést képviselték – ilyenek például Bél Mátyás, Ján Palárik, Juraj Rybaj, Széchenyi Ferenc vagy Ondrej Plachý –, az ő munkásságukról kellene többet beszélni, s erre alapozni a jövőbeni együttélés modelljét.

A tervezet része a választási mélyelemzésen kívül, a szlovákiai közszereplők nemzeti populista média-megnyilvánulásainak és a politikai elit reakcióinak elemzése. Ennek alapján készül majd egy szociológiai felmérés, melynek segítségével a projekt résztvevői a jelenség gyökereire próbálnak rávilágítani. A cél egy cselekvési program összeállítása a nacionalista populizmus kártékony hatásainak kiszűrésére a polgári társadalom, a média, az állami és közoktatási intézmények és a véleményformálók számára.