Családi házakba menekülünk a városok panelrengetegéből

VERES ISTVÁN

Dunaszerdahely, Galánta, Léva. Dél-szlovákiai városok, amelyekben 2001 és 2011 között több mint ezerrel csökkent a lakosok száma. Még ennél is többen hagyták el Komáromot és Érsekújvárt: előbbi 2000-rel, utóbbi 1600-zal kevesebb lakost számlál a Szlovák Statisztikai Hivatal kimutatásai szerint. A sort a főváros vezeti: Pozsony lakossága 2001 óta több mint 17 ezerrel csökkent. A második helyen Nyitra áll: innen több mint 8 ezren költöztek el, országosan harmadik az említett Komárom. Az első tíz, leggyorsabb ütemben néptelenedő szlovákiai város közt van többek között Aranyosmarót, Nagytapolcsány, Besztercebánya és Poprád.

A lakosok kevésbé szembetűnő, ám egyértelmű csökkenése figyelhető meg a kisebb dél-szlovákiai városokban is. Párkány 789-cel, Tiszacsernyő 760-nal (ez több mint 16%-os zsugorodást jelent!), Tornalja 660-nal, Rimaszombat 448-cal, Ipolyság 437-tel, Nagykapos pedig 354-gyel kevesebb lakost számlál, mint 2001-ben.

Kassa egyre nagyobb

Ha azt nézzük, melyik szlovákiai városba költöztek 2001 és 2011 között a legtöbben, kijelenthetjük, hogy Kassa a legnépszerűbb. Szlovákia második legnagyobb városának lakosai a szóban forgó tíz év során 4340-nel lettek többen. Ezer fő feletti gyarapodást a déli városok közül mindössze Szenc, Tőketerebes és Szepsi könyvelhetett el. Durván 600 fővel lettek többen a fülekiek és a somorjaiak is, Rozsnyó 445-tel, Losonc 143-mal „javított”.

Szenc és Somorja esetében a növekedést egyértelműen a főváros közelsége magyarázza. A főváros 30 kilométeres vonzáskörzetében élhetőbb és esetenként olcsóbb, így sok pozsonyi számára vonzóbb az élet, mint a fővárosban, véli Gyurgyík László. A kelet- és közép-szlovákiai városok lakóinak gyarapodása viszont inkább az ottani népes cigány közösségekkel hozható összefüggésbe, tette hozzá lapunk kérdésére a demográfus. „Ahogy kelet felé haladunk az országban, egyre magasabb a termékenység” – emlékeztet Gyurgyík. Egyben arra hívja fel a figyelmet, hogy Pozsonynak és Kassának eltérőek a demográfiai mutatói. A fővárosba ugyanis jelenleg sokan be is költöznek, mégpedig inkább a felső középosztály 30 év körüli rétege, vagyis a legtermékenyebb korcsoport. Így a fővárosnak napjainkban jobbak a termékenységi mutatói, mint a 90-es évek végén.

Falun munka nélkül is könnyebb

A tágasabb, csendesebb környezet mellett napjainkban a gazdasági helyzet is vonzóbbá teszi a falut a várossal szemben, állítja Gyurgyík. „A munkanélküliség nem csökken, falun pedig gyakran a havi kiadások alacsonyabbak lehetnek” – teszi hozzá. Az első generációs városiak pedig gyakran visszavágyódnak a falusi környezetbe. „Akiket a 70-es, 80-as években beszippantottak a lakótelepek, azoknak nem jelent különösebb gondot visszatérni a falusi élethez, ráadásul a gazdálkodás is alternatívát jelenthet a megélhetési nehézségekben” – mutat rá a demográfus.