Centralizáció és munkára nevelés

A pedagógusok ezekben a napokban ismerkednek az új állami kerettantervekkel, amelyek a szeptemberi tanévkezdettől lesznek hatályosak. Állami, saját – sokáig ez utóbbi szinte nem is létezett. A Mikolaj-féle közoktatási reform vezette be a kötelező iskolai programokat. Az SNS-es miniszter és csapata 2008-ban kitalálta (és pár hónap alatt végigverte a rendszeren), hogy az állami kerettanterv mellett minden iskola készítsen saját programot is: a minisztérium az órák kb. 90 százalékát osztotta be, a maradék nagyjából 10 százalékkal az intézmény gazdálkodhatott, saját belátása szerint. Ez évfolyamonként heti 2–4 órát jelentett: valahol több angolt tanítottak, máshol több magyarórát (fogalmazást, nyelvtant), több helyen pedig helytörténetet is hozzáadtak a kötelezőhöz. Vagy többféle órából is egyet-egyet.

Az iskolaprogramoknak köszönhetően az intézmények meg tudták különböztetni magukat egymástól. Szeptembertől minden megváltozik: az iskolák mozgástere jelentősen leszűkül. Több olyan évfolyam is lesz, ahol csak heti egy szabadon választható óra marad, így mindenütt átírhatják az iskolai tanterveket. A változásoknak személyi vonzatai is lehetnek: ha egy iskolában a saját órák többsége humán jellegű volt, a tanárok egy részének csökken majd az óraszáma. Az új állami kerettanterv ugyanis a természettudományi órákból ír elő többet, aki pedig eddig helytörténetet tanított több évfolyamban is, szeptembertől aligha fog biológiát vagy matematikát oktatni.

Nem lett több magyaróra

A tanárok elégedetlenek a változással, a magyar iskolák igazgatói a szűkülő mozgástér mellett azt is fájlalják, hogy a magyar nyelv oktatása nem kapott magasabb dotációt. Míg ugyanis a szlovák tannyelvű intézményekben az alsó tagozaton összesen heti 31 órában tanítják a szlovák nyelvet és irodalmat (mint anyanyelvet – elsőben pl. heti 9 óra áll rendelkezésre), addig a magyar iskolákban ez tízzel kevesebb: összesen heti 21 óra (az elsőben 5, a legtöbb a másodikban: 6). A felső tagozaton már nincs különbség a két iskolatípus között, ám szakértők szerint a szövegértés szempontjából éppen az a fontos, hogy a kisiskolások kapjanak minél több anyanyelvi órát.

Tény ugyanakkor, hogy sok mozgástér nincs, mivel a magyar iskolákban a szlovák nyelv (mint idegen nyelv) pluszként jelenik meg: így a magyar iskolások átlagosan naponta egy órával tovább vannak bent. „Kilenc év alatt 720 órával többet ülnek az iskolapadban a szlovák társaikkal szemben. Kilenc helyett kilenc és fél évet járnak iskolába” – mondta Jókai Tibor, az SZMPSZ elnöke.

Több biológia és matematika

Az oktatási minisztérium célja a természettudományi és műszaki tantárgyak oktatásának erősítése volt. Azt még nem látni pontosan, hogy módszertani és tartalmi változások lesznek-e – a többtucat oldalas dokumentumokkal most ismerkednek a tanárok –, ám az már biztos, hogy jelentősen nő az óraszámuk. Ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, sokak szerint nem baj, ha több lesz a matematika, a humán tárgyakat oktató pedagógusok viszont – érthető módon – fájlalják, hogy mindez saját tantárgyaik kárára megy. Az SZMPSZ hétvégi gyűlésén egy tanár nonszensznek nevezte, hogy – egy évfolyamot kivéve – csak heti egy történelemóra van. A 90-es évek elején még heti kettő volt.

„Teret vesztenek a humán tantárgyak. Elértünk a gödör aljára, mert meghonosodott Szlovákiában az úgynevezett egyórás tárgyak rendszere. Számos tantárgyból, földrajzból, történelemből egy-egy óra van hetente. Ennek számos következménye van, innen már nincs lejjebb. Ám ez nem új jelenség” – figyelmeztet Vajda Barnabás egyetemi oktató, aki módszertani szakemberként az Állami Pedagógiai Intézet (ŠPÚ) történelmi tantárgybizottságának tagja. Szerinte a humán tantárgyak jelentőségükből is veszítettek. „Ez egy iskolafilozófiai probléma. Ami pedig a történelmet illeti: az európai átlaghoz képest ez egy szolid szám. Ebből nagyon sok mindent ki lehet hozni” – véli a történész, aki szerint Európában szinte mindenütt csökken a történelem óraszáma, sőt, vannak országok, ahol már elvesztette az önálló tantárgystátuszát. „Szlovákiában még nem is olyan nagyarányú a térvesztés” – tette hozzá Vajda Barnabás.

Idegen nyelvek

Sokan az új kerettanterv egyik pozitívumának tartják a második idegen nyelv kötelező oktatásának megszüntetését. Ezt szintén a Mikolaj-érában vezették be, a Radičová-kormány alatt ez azzal egészült ki, hogy az első idegen nyelv kötelezően az angol lett – egyébként szinte mindenütt az is volt.

A második idegen nyelvvel két probléma volt: egyrészt alacsony volt az óraszáma (felső tagozaton heti egy órában), ez szakemberek szerint semmire sem volt elég. Másrészt főként a kisebb iskolákban gondot okozott a szakképzett pedagógusok biztosítása. A változtatásnak így elsősorban pont a kisebb intézmények örülnek, a nagyvárosi, sokosztályos iskolákban viszont visszalépésnek tartják a változtatást: mivel radikálisan szűkül a választható órák száma (felső tagozaton átlagosan heti egy óra), szinte lehetetlen kigazdálkodni belőle a plusz idegen nyelvet. Tanítani persze – a kötelező óraszámon felül – ezután is lehet, ám költségeit már nemfogja állni az állam.

Műszaki kérdőjelek

A természettudományi tárgyak mellett az új kerettanterv másik nagy „nyertese” a munkára nevelés (technika néven). Ezt az órát a 89-es változások után gyorsan száműzték a tantervekből – azért is, mert ideológiailag a régi rendszerhez volt köthető –, s a 90-es évek elején az iskolaműhelyek is megszűntek. Az új kerettanterv a felső tagozaton heti egy órában számol vele. A nagy kérdés, hogy ki fogja tanítani és hol?

Régen volt ilyen szak a pedagógiai karokon, ám az utóbbi húsz évben gyakorlatilag mindenünnen eltűnt – mivel nem volt iránta igény. Még nagyobb problémát jelentenek a hiányzó tantermek – ezek létrehozása nem kis pénzt jelentene az amúgy is alulfinanszírozott oktatásügy számára. A szaktárca felelőseinek korábbi nyilatkozatai alapján úgy tűnik, a következő években a munkára nevelés inkább elméleti tárgy lesz, a fizikaoktatás kibővítése, egyfajta gyakorlati része.