Bugár: nem buktatjuk meg a kormányt

Hogyan értékelné egy mondatban a száz napot?

Ez egy stabil kormány, és elkezdtük mindhárom prioritásunk, a kisebbségi, a régiófejlesztési és a jogállamisági csomag megvalósítását.

Ön tagja volt két Dzurinda-kormánynak, egy Radičová-kormánynak, most pedig Fico kormányának. Mi a fő különbség a négy kormány között?

A másik három is koalíciós kormány volt, azonban ez a mostani – amire senki nem számított – azért stabilabb, mert mind a négy kormánypárt tisztában van a saját felelősségével. Arra törekszünk, hogy először mindent megbeszéljünk, aztán tájékoztassunk, mert például a közmédia finanszírozásának kérdésénél láttuk, milyen problémák alakulhatnak ki, ha ez nem így van.

Azt sejthették, hogy a közhangulat a Híd ellen fordul.

Igen, sejthető volt, akkor is, ha ez megalapozatlan. A kisiskolák ügyében is így történt

A kisiskolák ügyében?

Igen. Néhány évvel ezelőtt tüntetést tartottak a parlamentnél. A tüntetés a kisiskolákról szólt, egy koporsót is odavittek, az volt ráírva, kisiskolák. Mi a kisiskola? Az 1–4-es iskola. Amikor letettük a javaslatot az asztalra, amikor belefoglaltuk a kormányprogramba, addig rendben volt, amikor viszont beterjesztettük a javaslatot a kormányülésen, mit olvashattunk a sajtó hasábjain? Hogy ez nem jó. Nem érdekel, ki mit értett a kisiskolák alatt, valószínűleg voltak, akik meg se nézték a definíciót.

A kormányprogramban sem szerepelt definíció, csak a kis létszámú iskolákról volt szó.

Nem a kis létszámú iskolákról, hanem a kisiskolákról. Ezek a csak alsó, 1–4-es tagozattal működő iskolák. Ezt az első száz nap során elértük, és ha semmi másért, már ezért érdemes volt belépni a kormányba. Hogy meg tudjuk menteni nemcsak a kisiskolákat, hanem a kis létszámú iskolákat is. Amikor kértük a szakmát, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségét, dolgozzanak ki valamit, semmit nem dolgoztak ki. A szakmának kell figyelmeztetnie a politikusokat. Nem figyelmeztettek, viszont mi kiderítettük, százas diáklétszám alatt veszélyeztetettek a kis létszámú iskolák is. A tárcaközi egyeztetésbe beterjesztettük ezt a javaslatot, ott nem ment át, de nyertünk három hetet.

A tárcaközi egyeztetés kezdete után figyelt fel rá a közvélemény, hogy a javaslatban csak az 1–4-es iskolák megmentéséről van szó. Ennek hatására bővítették ki a javaslatot?

A miniszterünk a tárcaközi egyeztetés folyamán terjesztette be azt a javaslatot, amit később a parlamentben megszavaztattunk. A közvélemény csak azután reagált negatívan, hogy mi elkezdtük kezelni a problémát.

Miért csak a tárcaközi egyeztetés alatt jöttek rá, hogy ki kellene bővíteni a javaslatot?

A szakma miért nem jött rá erre egy éven keresztül? Ezt is meg kellene kérdezni, nem mindent a politikusok nyakába varrni. A politikus feladata, hogy lehetőséget teremtsen. Amikor több mint egy évvel ezelőtt elértük az iskolai kvótarendszer hatályosságának az elhalasztását, elmondtuk, milyen lehetőségek vannak a kisiskolák megmentésére. Leültünk tárgyalni a pedagógusszövetséggel, de eredménytelenül. Mi többletmunkát végzünk, mert a szakma nem nyújt segítséget.

Nem a szakmai szervezetek tettek ígéreteket ezzel kapcsolatban, hanem a Híd.

Még egyszer mondom: a kisiskolák megmentését ígértük, de ezen felül megmentettük a kis létszámú iskolákat is.

Hogyhogy a parlamentben sikerült átnyomni azt a bővítést, amit a tárcaközi egyeztetés során nem?

Míg a tárcaközi egyeztetés során csak pár napunk volt az egyeztetésre, a parlamenti szavazás előtt három hetet nyertünk a tárgyalásra. Amikor a Radičová-kormány alatt módosítottuk a kisebbségi nyelvhasználati törvényt, ugyanezt tettük: tárgyaltunk éjjel-nappal. Most is ez történt, tárgyaltunk a koalíciós partnerekkel, de először természetesen a miniszterrel. A miniszternek is meg kellett vívnia a saját csatáját a tárcán belül is, ahol viszont szerencsére az államtitkárunk állja a sarat.

Volt valami politikai biznisz e mögött? Az iskolák megmentéséért cserébe mit kérnek majd a Hídtól?

Nem volt ilyesmi. Andrej Dankóékkal eddig nincs ilyen tapasztalatom, márpedig ez az ő tárcájuk. Pedig az SNS miniszterének fel kellett vállalnia a konfliktust azokkal, akik másként akarták, mert azt is elkezdték bizonygatni, hogy törvénymódosítás helyett belső rendelet is elég lesz.

A Smerrel nem kellett külön megegyezni?

Nem. Általában érvényes, hogy ha az adott tárca vezetőjét és az ő pártját meggyőzzük, akkor a többi párt nem emel kifogást, amennyiben az ügy nem ellentétes a kormányprogramban lefektetett koncepcióval.

Az első száz nap legnagyobb témája a Bašternák-ügy volt. Lucia Žitňanská úgy nyilatkozott, itt már az állami intézményekkel szembeni állampolgári bizalom forog kockán. A Híd törvényi változtatásokat javasol a rendőrség és az ügyészség működése kapcsán. Elégségesek lennének ezek az intézkedések, ha Robert Kaliňák a helyén marad?

A kérdést úgy is feltehetjük, a rendszerszintű változtatások nélkül elég leváltani a belügyminisztert vagy a rendőrfőnököt? Ezzel még nem változik meg a rendőrség működése. Ám ha bebizonyosodik, hogy a belügyminiszter vagy a rendőrfőnök túllépte a hatáskörét, vagy törvényt sértett, tudjuk, mit kell tenni. Addig viszont érzések és mindenféle információk vannak csak, ez kevés.

És az erkölcsi felelősséget nem kell vállalni?

Az erkölcsi felelősség kérdését a Smernek kell kiértékelnie. Mi egyetlen kormányt sem buktattunk meg. Ez megbuktatná a kormányt. Abban a pillanatban, ha mi megszavazzuk Kaliňák leváltását, a kormány megbukik. Ezt nem fogjuk megtenni.

Nem is gyakorol nyomást a Híd a Smerre, hogy tegye meg a helyes lépéseket?

A koalíciós tanács eddigi ülésein és a kormány megalakításakor is a Híd volt az egyedüli, amely azt mondta, ezen a poszton változtatni kellene. Egyedül maradtunk. Hat és fél százalékkal ennyit lehet elérni. Ezt a témát a legutóbbi koalíciós tárgyaláson is felvetettük: más volna a helyzet, ha a belügyminiszter távozna, és ha megnyugszik a közvélemény, könnyebb lenne kidolgozni a rendszert megváltoztató intézkedéseket. Viszont megint egyedül maradtunk.

Úgy tűnik viszont, az utóbbi két-három hétben ön áll ki a legtöbbször Kaliňák mellett.

Ez nem így van, legutóbb épp én tájékoztattam a koalíciós tanács üléséről, de ez mindig másnak a feladata. Amikor a banktitok megsértésével kiszivárogtak bizonyos információk, Fico és Kaliňák összehívta a koalíciós partnereket. Danko és Procházka külföldön volt, csak én láttam az első dokumentumokat. Nem Kaliňákot védtem, csak kijelentettem: az ellenzék hazudik. Most is csak annyit mondtam, nincs bizonyíték. A közvélemény nagy nyomására viszont a vizsgálat újraindult, a rendőrség már járt Bašternáknál is adatokat gyűjteni.

A vizsgálat bármeddig eltarthat, mi történik, ha nem zárják le a választási időszak végéig?

Az egyik javaslatunkban szerepel, hogy ami egy vizsgálaton belül lezárult, arról tájékoztatni kell, legalább negyedévente.

Ez sem garancia a vizsgálat lezárására.

Mi volna a garancia, ha Kaliňák távozik?

A büntetőjogi felelősség az egyik része a dolognak, a másik a politikai.

Az erkölcsi felelősséget a Smernek kell vállalnia.

Miért jó a Smernek és ezáltal a koalíciónak, hogy egyetlen ember miatt folyamatos támadásnak van kitéve?

Sulíkék már a kormányalakítás során elmondták: poklot akarnak csinálni az életünkből. Egyetlen tervük van: megbuktatni a kormányt, B tervük viszont nincs, nem tudni, utána mi következne, az előrehozott választásokon túl. Azzal pedig jönne a megerősödött Kotleba. Az ellenzék ma nemcsak tüntet, hanem építi le az állam alapjait. Az nem fontos, hogy Filip Rybanič (Jozef Rajtár SaS-képviselő asszisztense, aki a banktitok megsértésével belenézett Robert Kaliňák számlájába – a szerk. megj.) mit csinált, vagy hogy Matovič mit csinált.

Ha már Matovič ügyét említi, beszélt arról Ficóval, hogyan jutott hozzá azokhoz a dokumentumokhoz, amelyek alapján adócsalással vádolta meg Matovičot?

Óriási hibát követett el, és ezt is ki kell vizsgálni. Az ellenzék Ficóval foglalkozott, Rybaničcsal viszont nem.

A politikai kultúra nem követeli meg, a vizsgálattól függetlenül, hogy bizalomvesztés esetén valaki lemondjon?

Engem nem érdekel az ellenzék bizalma. Engem az emberek bizalma érdekel. Ezért javasoltuk azokat az intézkedéseket, amelyek alapján a bizalmat vissza lehet állítani. A választók bizalmának visszanyeréséhez nem elég valakit leváltani, ahhoz törvényi intézkedések kellenek.

Ezek nélkül nem érhető el változás, a választók szemében azonban a rosszul működő mostani rendszer jelképe lett Robert Fico és Robert Kaliňák.

Ez biztos. Az elmúlt időszakban elkövettek olyan dolgokat, amelyeket próbáltak elsumákolni. Ennek ellenére nem lehet érzések, vélemények alapján lépni.

A Sieť öt képviselője saját platformot hozott létre a parlamentben, hogy fog velük kommunikálni a koalíció, és hogyan lehet garantálni, hogy támogatni fogják a kormányt?

Ez a Sieť augusztusi kongresszusán fog eldőlni. Ezek a képviselők jelenleg a Sieť tagjai, és aki a pártból a koalíciós tanács üléseire jár, annak tájékoztatnia kell őket. A koalíció számára a legfontosabb, hogy ne veszítsünk el újabb képviselőket. Az augusztusi kongresszuson kiderül, meg tudnak-e egyezni, mert ha nem, ez az öt képviselő lépni fog. Ebben az esetben őket valahogy a koalíció mellett kell tartani.

Ön nem fogadta el az Új Szó meghívását a Híd–MKP pártelnöki vitára, amit a Gombaszögi Nyári Táborba terveztünk. Miért?

Azért, mert még nem volt találkozónk. Mi meghívtuk az MKP-t, azóta lezajlott az elnökváltás, és még nem jelentkeztek. Miről vitázhatnánk, ha nem tisztázzuk a helyzetet, akár mondjuk a megyei választások kapcsán?

A parlamenti választások utáni meghívó a tárgyalásra továbbra is érvényes?

Igen. Arra várunk, hogy jelentkezzenek, az ajtó nyitva áll. Az együttműködés akkor jöhet létre, ha jelezni tudjuk az emberek felé, hogy őszinte szándék van mögötte. Ez nem kezdődhet a parlamenti választásokkor, ezt épp a megyei, önkormányzati vagy más hasonló választásokon kell bizonyítani. Ha ezt az MKP nem vállalja, abban bízva, hogy ők helyi szinten erősebbek, akkor nem lesz együttműködés a parlamenti választásokon sem.

Meddig bírja ki ez a kormány?

Én mindent megteszek azért, hogy négy évig kibírja, mert csak négy év alatt lehet bizonyítani, hogy az, amit a kormányprogramba belefoglaltunk, meg is valósul. A jövő hónapban Tőketerebesen lesz kihelyezett kormányülés, készül a nagyrőcei regionális fejlesztési terv, és folytathatnám például azzal, hogy a Rimaszombati járásban 2400 új munkahely jöhet létre. Készül a Kisebbségi Kulturális Alapról szóló törvény is, és Ravasz Ábel is átvette a roma kormánybiztosi hivatalt, futhatnak a projektek a roma integráció témájában. Ennyi fért bele az első száz napba.

Molnár Norbert, Szalay Zoltán