Brexit: utánunk a vízözön?

Nagy-Britannia már június 23-án népszavazással dönt, hogy az Európai Unió tagja marad-e. A felmérések szerint ez a referendum kétesélyes, és a kilépés mellett kardoskodók győzelme nyilván kevés jót hozna magával. František Šebejt (Híd), a szlovák parlament külügyi bizottságának elnökét kértük háttérbeszélgetésre. 

Az Európai Unió huszonhét többi tagországa nem kívánja a britek kilépését. Ők miért akarnak távozni? 

Elsősorban azt kell látni, hogy a kilépés kérdésében a szigetország lakossága távolról sem egységes, hiszen a prognózisok nagyjából felefele arányban mutatnak megoszlást. Az objektív rálátáshoz azt is érdemes tudatosítani, hogy Nagy-Britannia, kontinensünk többi uniós tagországához viszonyítva, mindig is kissé elkülönült, mondhatni enyhén kivételes státuszt élvezett. A La Manche csatornán túli szigetországi hatalomként bizonyos történelmi-földrajzi előnyök haszonélvezője, s így lakosságát lélektani és gondolkodásbeli másság is jellemzi. A britek jelentős része ezért a számukra elhihető különállás meggyőződésében él, és sokan csupán némi távolságtartó felülnézetben vallják magukat Európához tartozóknak. Innen erednek azon nézetek, hogy Britanniának nem fontos az EU-tagság sem; mondván, a szabad piac hazájaként az önérzetüket sérti különféle brüsszeli irányelvekhez igazodni. 

A brexitről kiírt népszavazásban az észérvek vagy az emóciók győznek? 

Egy referendumban az észérvek felülkerekedésében bízni elég naiv dolog. Mindkét tábornak – a valós tények mélyebb ismerete híján – megvannak a pro és kontra érvei, ami jobbára kevés ahhoz, hogy a szavazók az összes következményt mérlegelni tudják. A faktumok helyébe ezért az emóciók léphetnek, amelyek háttérbe szoríthatják a brexit hátrányos, esetleg akár katasztrofális következményeinek tudatosítását. Például, hogy Nagy-Britannia távozása mérhetetlenül költséges mulatság lenne, egyúttal jelentősen bonyolítaná az európai szabadkereskedelmi piac zökkenőmentes forgalmát, de az Angliába tartó bevándorlókkal és menedékkérőkkel kapcsolatos gondokat sem oldanámeg. Igaz,azistény,hogyNagyBritannia előbb-utóbb képes úrrá lenni szinte bármely nehéz helyzeten, de komoly bel- és geopolitikai problémái így sem szűnnének meg. ÉszakÍrország vagy Skócia hamarosan megkérdőjelezhetné a mai Egyesült Királyság jövője. Azt pedig mostanában még ritkábban emlegetik a különböző érvek között, hogy NagyBritannia az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja és az öt legitim atomhatalom egyike. Ez utóbbi pozíciója az Egyesült Királyság esetleges felbomlása után is megmaradna ugyan, de felmerülne az a kérdés, hogy hol tárolhatná az atomfegyvertárát. Valószínűleg hasonló helyzet állhatna elő, mint azt már megéltük a Szovjetunió szétesésekor, amikor Ukrajna, Kazahsztán és Oroszország területén volt elhelyezve az egykori szovjethatalom atomarzenálja.

Ebben a nehezen átlátható szituációban hogyan fog szavazni a brit átlagpolgár? 

Azt hiszem, a britek zöme nem fog a részletekkel törődni, hanem rábízza magát az égiek akaratára. Ha az uniós tagság fennmaradására szavaz, akkorcsekélykeaggodalomésazEUtagság előnyei kerülnek nála túlsúlyba; ha a kilépés mellett, akkor a romantizáló nemzeti és nacionalista indulatok vezérlik. 

Nagy-Britannia kilépése lélektani sokkot okozna az EU-nak? 

Nemcsak lélektanit, hanem bajosan oldódó gazdasági gondokat is, beleértve magát Angliát. Mert London pénzügyi negyedéből már most szökik a tőke, így még az is kérdéses, hogy a brexit után a City of London marad-e a pénzvilág európai központja, vagy ez a szerep átkerül egy más városba, például Frankfurtba. Arról már nem is szólva, hogy a brexit meglazítaná az Európai Unió egyik fontos sarokpillérét, ennek következtében az „építmény” egésze látványosan repedezni kezdhet. Egyúttal számottevően fölbátorodhatnának az EU felbomlásán bazírozó, ezért a putyini propaganda hátszelét élvező politikai erők és szélsőséges pártok. 

A brexit, jelképesen, ajándék lenne Putyinnak, az ő neoszovjet hatalmi törekvéseinek? 

Meggyőződésem szerint igen. Elvégre sem Oroszország, sem a brexittel Nagy-Britanniában és Európában másutt rokonszenvező erők nem titkolják az EU-val szembeni ellenszenvüket, illetve a putyini rendszer Oroszországához fűződő vonzalmukat. Erőteljes bomlasztó és félrevezető kampánnyal, egységes mentális modell alapján működnek, aminek hatása ma már Európa-szerte könnyen tetten érhető. 

Talpont maradna az Európai Unió Nagy-Britannia kiválása után is? 

Nem szívesen bocsátkoznék hosszabb távú jóslatokba. Azonban bizonyos, hogy ez lehetne az a sorsszerű rés, amely idővel csakis tovább tágulna. Az Európai Uniónak egyszerűen szüksége van az Egyesült Királyságra, amely atomhatalom, eredményesen teljesítő gazdasági tényező és szigetországként is tekintéllyel bíró szuverenitás. Természetesen az együttműködésnek ez a szükségszerűsége ellenkező irányba is érvényes. 

Nagy-Britannia még jelenleg is a szó eredeti értelmében nagyhatalom? 

Határozottan. Katonai és gazdasági erejét, világpolitikai szerepét tekintve okvetlenül az, bár például Kína vagy más országok is látványos tempóban fejlődnek. És ha Oroszországot nagyhatalomnak tartjuk, akkor kétség sem férhet Nagy-Britannia nagyhatalmi helyzetéhez. Különösen azok szemében és értékrendjében, akiknek tág horizontú a történelmi emlékezetük, és az önösen szűk gazdasági szempontokon kívül a geopolitikai és kulturális-társadalmi összefüggéseket is látják. 

A britek búcsúja az uniótól az európai békére is veszélyt jelenthetne? 

Közvetve mindenképpen. Egy ilyen fejlemény nagymértékben megváltoztatná Európa politikai arculatát, megbillentené az EU gazdasági erejét. És persze kérdés, hogy ez a lépés milyen hatással lenne az Észak-atlanti Szövetségre. Hiszen a NATO sem tehetne úgy, mintha mi sem történt volna egyik meghatározó hatalmának kiválásával az Európai Unióból! 

David Cameron hazárdjátéka volt megígérni a most esedékes népszavazást? 

Szerintem inkább a brit miniszterelnök hirtelen és kissé ostoba döntése, még ha a saját rebellis párttársai szorították is őt sarokba. Így talán sikerült ideig-óráig megőriznie a toryk egységét, ő azonban most az EU-ból kilépni kívánók vereségében bizakodik. Máskérdés,hogyhanemígylesz, nyilván Cameron sem maradhat miniszterelnök. Mindenesetre az előrejelzések alapján nagyon szoros eredmény várható, ami azt sejteti, hogy a kilépés-bennmaradás kérdésében a britek véleménye élesen megosztott marad. Ahogy előre borítékolható azok hangjának további erősödése is, akik a nyugati világ, a liberális demokrácia, az európai szellemiség gyöngülésében érdekeltek. A brexit tehát főként Putyin Oroszországa sunyi támogatóinak és nyílt szekértolóinak malmára hajtja a vizet. 

Szépelgés helyett tehát az egyenes beszédre van szükség? 

Igen, mert Európa-szerte az EU-t bomlasztó erők lábra kapását tapasztalni. Azon pártok és csoportok térnyerését, amelyek az orosz hatalmi törekvésekkel szimpatizálnak. Ugyanakkor Európa ma békés országaiban sokan nem tudatosítják, mivel járna egy dominóeffektussal széthulló Európai Unió; hogy kontinensünknek a történelemből ismert rossz démonai mennyire könnyen újjáélednének. Beleértve a háborúkhoz vezető populizmusokat és nacionalizmusokat. 

Viszont Richard Sulík, az SaS európai parlamenti képviselője és a márciusi parlamenti választások utáni első nekibuzdulásban önmagát már-már az ország új kormányfőjének látó önhitt politikusa egyik elektronikus bölcseletében leszögezi, hogy Britanniának az égvilágon semmi vesztenivalója, ha hátat fordít az Európai Uniónak. 

Sulík úr, egyebek mellett, ezzel is csupán azt bizonyítja, hogy képtelen különbséget tenni a megbízható gazdasági-társadalmi viszonyok előnyei, illetve a kiszámíthatatlanság hátrányai között. Ráadásul az extrémistákkal pajtáskodó azon politikusok egyike, aki egy követ fúj azokkal, akiknek nincs világos fogalmuk az európai együttműködés lényegéről. 

Szlovákia az Európa Tanács soros uniós elnöke lesz 2016 második felében. A nagy-britanniai népszavazás bizonytalan kimenetele, illetve a NATO júliusban Varsóban esedékes jelentős északkeleteurópai jelenlétét indítványozó csúcsértekezlete mennyiben fokozza hazánk felelősségét az elnöklés sikeres lebonyolításában? 

A szóban forgó fél esztendő valóban lényeges, de nem túlbecsülendő. Minden ország kitűzheti elnöki megbízatásának prioritásait, de a konkrét ügyvitel menetét általában a soros elnöki teendőket előzőleg ellátó, illetve majd a rákövetkező hat hónapban soron levő országgal, tehát hármasban egyezteti. Természetesen a diplomáciai és gyakorlati teendők összehangolásában mind az Európai Parlamentnek, mind az EU brüsszeli központi intézményeinek szerepük van. Különutas célok megszabására nincs mód. Szlovákiának így elsősorban a biztonsági környezet megteremtésének, a fenntartható migrációs és menekültpolitika kialakításának, a menedékkérők jogi helyzete tisztázásának, a gazdasági fejlődés biztosításának és a monetáris unió elmélyítésének feladataiban kell felelősségteljes kompromisszumokat keresnie. Persze, a kérdésben felvetett világpolitikai fordulatok hátterében a kormány számára ez nem lesz egyszerű feladvány, de teljesíthető. 

Még Szlovákia kétarcúsága dacára is? 

Nem Szlovákia, hanem a hazai politikai garnitúra bizonyos része kétarcú. Ők az ország lakossága előtt a szűkebb látókörű provinciális, a zajosabb külföldi eseményektől inkább elszigetelődő, nemzetieskedő, kissé köldöknéző arcukat mutatják; a nemzetközi fórumokon viszont az Európai Unióval, a NATO-val és a nemzetközi egyezményekkel szembeni lojális énjüket. Végeredményben az a döntő, hogy a nemzetközi politika fontos kérdéseiben hogyan szavaz Szlovákia.