Blair harmadszor vezette győzelemre a Munkáspártot

Harmadszor kapott kormányalakítási megbízatást Blair a királynőtőlReuters-felvételTegnap kora este még tartott a voksok számlálása Észak-ĺrországban, de a 646 alsóházi mandátum közül 624 sorsa már eldőlt, és ennek alapján a Labour a szavazatok mintegy 36 százalékát szerezte meg, a konzervatívok hozzávetőleg 33 százalékot, a liberális demokraták 23 százalékot kaptak. Az országos részvételi arány 62 százalékos volt. Ennek alapján a Munkáspárt a teljes választópolgárság 22 százalékának támogatásával szerzett abszolút többséget az alsóházban.

A Munkáspárt négy éve az öszszes ellenzéki frakció együttes létszámához képest – a kis pártokat és a függetleneket is beleszámolva – 161 fős többséggel kormányozhatott, most azonban a prognózisok szerint 64-70 közötti többséggel kell beérnie. Ez történelmi összehasonlításban még mindig igen jó eredmény – a korábbi tory és Labour-kormányoknak rendre ennél szerényebb többségük volt –, de az utóbbi nyolc év hatalmas baloldali többségéhez képest sokan kudarcnak tartják a mostani eredményt a Munkáspárt szempontjából.

Negyedszer más felállás

Már a választások előtt hónapokkal megkezdődött a találgatás arról, hogy Blair a mindig is valószínűsített újabb Labour-győzelem után mennyi idővel adja át a kormányrudat pénzügyminiszterének és legfőbb belső hatalmi riválisának, Gordon Brownnak. Blair e találgatásokhoz maga is jelentős mennyiségű muníciót szolgáltatott azzal, hogy néhány hónapja – a brit politikatörténetben példátlan módon – bejelentette: az egymás utáni harmadik választási csatába még ő vezeti a Munkáspártot, a negyedikbe azonban már nem. A kormányfő ennek ellenére azóta is kitartott azon álláspontja mellett, hogy győzelem esetén teljes harmadik mandátumát kitölti. Londoni elemzők azonban azzal számolnak, hogy a hatalmi váltás legkésőbb jövő tavasszal bekövetkezik, amikor az EU-alkotmány ügyében kiírt brit népszavazás szinte bizonyosan kudarccal végződik. A bővítés utáni uniós működőképesség fenntartására kidolgozott alkotmányos szerződést minden kimutatás szerint a brit közvélemény kétharmada elutasítja.

Blair újabb megbízatása

Tony Blair – a brit politikatörténet első miniszterelnöke, aki három választást nyert a Munkáspárt élén – péntek délután, a szokásoknak megfelelően felkereste a Buckingham-palotában II. Erzsébet királynőt, akit hivatalosan tájékoztatott arról, hogy a Labour abszolút többséget szerzett az alsóházban, és ő vállalja az újabb kormányfői mandátumot. A miniszterelnök ezután, a Downing Street-i rezidenciára visszatérve, személyesen tájékoztatta a sajtót és a brit közvéleményt, hogy a királynő kormányalakítási megbízást adott neki. A következő Labour-kormány fő feladatait vázoló rövid beszédében hangsúlyozottan belpolitikai témákat említett: közölte egyebek mellett – igaz, részletek nélkül –, hogy „a közvélemény elvárásainak megfelelően” fog foglalkozni a bevándorlás kérdésével. Irakról beszéde legvégén csak annyit mondott: „teljesen világossá vált”, hogy a háború „mélységesen megosztotta” az országot, de szerinte a választások után az emberek „túl akarnak lépni” ezen a kérdésen, és „a jövőre akarnak összpontosítani”. Még kora reggel, a Labour rögtönzött londoni győzelmi parádéján, tőle eddig nyilvánosan soha nem hallott szóhasználattal élve – nyilvánvalóan a párt balszárnyának tett gesztusként – elismeréssel adózott annak „a sok kiváló elvtársnak, aki elvérzett” a választási csatában.

Howard távozik

Michael Howard, aki 2003 novembere óta áll a Konzervatív Párt élén, délután gratulált Blairnek a harmadik győzelemhez, egyben bejelentette, távozik a párt éléről, de ennek időpontját meglehetősen homályosan határozta meg. Közölte: a következő választási kampány idején 67 vagy 68 éves lesz, vagyis „túl öreg” ahhoz, hogy a csatát ő vívja meg, ezért átadja helyét egy fiatalabb vezérnek. Szavai szerint azonban ezt akkor fogja megtenni, amikor a párt eldöntötte, változtat-e a vezérválasztás módszerén. „Amint ez a folyamat lezajlott, lemondok” – közölte. Howard, aki a toryk első, 1997-es választási veresége óta – John Major, William Hague és Iain Duncan Smith után – a negyedik konzervatív vezető, aki nem nevezett meg utódjelöltet.

Érdekességek

Ismét mandátumot szerzett Észak-ĺrországban a szakadár Sinn Fein mozgalom vezére, Gerry Adams. A Sinn Fein az IRA terrorszervezet politikai szárnya.

A brit szélsőjobb legnagyobb ereje, a Brit Nemzeti Párt, amelynek vezetője ellen faji uszítás vádjával rendőrségi eljárás folyik, most sem került a parlamenti képviselet közelébe. A BNP országosan a voksok 0,8 százalékát sem kapta meg. Az eljárás alatt álló BNP-vezér, Nick Griffin azonban saját választókerületében a szavazatok több 9 százalékát megszerezte.

A Munkáspárt az egyik legfigyelemreméltóbb helyi vereségét a 90 százalékban muszlim bevándorlók lakta kelet-londoni kerületben, Bethnal Greenben szenvedte el, ahol a brit politika leghírhedtebb fenegyereke, a Szaddám Huszein volt iraki diktátorral személyes, baráti kapcsolatokat ápoló George Galloway győzött, kiütve a Labour eddigi képviselőjét, Oona Kinget. A független Galloway – még a Munkáspárt tagjaként – annak idején komoly belpolitikai botrányokat kavart, amikor az iraki háború megvívására felvonult brit-amerikai erők elleni felkelésre szólította fel az arab népeket. Galloway – aki több ízben látogatást tett Bagdadban Szaddám Huszeinnél, és aki a brit sajtó értesülései szerint több százezer font juttatást fogadott el a volt iraki elnöktől – tegnap azt mondta: a brit Munkáspárt „százezer iraki halott” vérével szennyezte be magát, és az áldozatok most „visszajöttek kísérteni” Tony Blairt.

Robbanás összefüggések nélkül

Nincs semmilyen összefüggésben a brit parlamenti választásokkal az a robbanás, amely csütörtök hajnalban történt a New York-i brit konzulátus épülete előtt – közölte Philip Thomas brit főkonzul. Az ügyben nyomozó rendőrség előállított egy ENSZ-alkalmazottat. Az ismeretlen eredetű robbanásban senki nem sérült meg, és nagyobb anyagi kár sem keletkezett, csupán az épület ablakai törtek be. A rendőrség „újszerű, puskaporral töltött kézigránátnak” írta le a két robbanószerkezetet, amelyeket az épület előtti beton virágtartóban rejtettek el. (MTI)