Bensőnkből fakad az agresszió – levezetésének teret kell adni

Az agressziónak nincs okozója, minden élőlény bensőjéből fakad – embernek, állatnak alapvető tulajdonsága ugyanis. Az agresszivitás rendkívül fontos szerepet játszik a mindennapi életben, az életben maradásban. Ha hiányoznék belőlünk az agresszív hajlam, elpusztulnánk, véli a lélektan ismerője. Az erőszakos viselkedés megfigyelhető már a gyermekek játékaiban is, ahogy küzdenek a labdáért. A játékhoz hozzátartozik az agresszió. Jelen van ezen kívül a szexualitásban is. Sőt, a határok egyre inkább eltolódnak, és nehéz megítélni, hogy mi számít erőszaknak. Az erőszak féken tartásában a szocializáció játszik, játszana kimagasló szerepet. Azok a keretek, melyek közt kiélhetjük az agresszivitásunkat.

Hunčík Péter pszichiáter szerint az erőszakos megnyilvánulások ma sem gyakoribbak, mint korábban: „Akár a közép-, akár az újkort vesszük alapul, az agresszivitás hozzátartozott a férfiúi erényekhez. Csupán más tükörben szemlélték, mint manapság, a harmadik évezred elején. Más megítélés alá esett.”

A huszadik században megváltozik az emberiség látószöge, amelyből szemléli az erőszakos cselekedeteket. Elítélendőnek számít. Ma már megköveteljük az egyéntől, hogy ne az agresszivitás révén emelkedjen ki embertársai közül, hanem egyéb tulajdonságaival, például tudásával, szívével, érzékenységével. A megváltozott látószög miatt az agresszív megnyilvánulások markánsabban tárulnak elénk. A jugoszláviai polgárháború szörnyűségei két-háromszáz évvel ezelőtt – úgy is mondhatnánk – természetesek lettek volna.

„Mióta az agresszivitást marginalizáltuk, partvonalon kívülre helyeztük, nem tanítjuk meg a gyermekeinkkel, hogyan szocializálják erőszakos hajlamaikat, hogyan éljék ki egészséges módon agresszivitásukat. A diákok az iskolában az utóbbi 15-20 évben alig mozognak, lényegesen kevesebb időt töltenek játékkal. A közoktatási intézmények a teljesítményközpontúságot, a minél jobb tanulmányi eredmények halmozását helyezik előtérbe. Manapság már az óvoda is inkább az iskolára készíti fel a gyermekeket, semmint teret biztosítana a játékos időtöltésre, testmozgásra, hancúrozásra, futkosásra. A nebulóknak kevés lehetőségük van a bennük szunnyadó agresszió kiélésére. Holott az embert kamaszkorában irtózatos energiák feszítik” – véli Hunčík.

Miközben a társadalom egésze elítéli az agressziót, a televízió, az újság, sőt a rádió is napról napra erőszakos cselekményekről számol be. Főként a televíziót terheli felelősség. A filmek egy része mérhetetlen brutalitást közvetít, az ilyen filmekben szereplő figurák általában szuperhősök és sérthetetlenek, túlélnek mindennemű, testi épségüket mégannyira fenyegető támadást is. A valóságban ez nem így van, akinek lekevernek, a földön marad. A gyermek hajlamos elhinni, amit lát az efféle filmekben. Kialakul benne a nézet, hogy az agresszió a férfiasság velejárója és jellemzője. Könnyen azt gondolhatja, elismerést azzal vált ki, ha adja, egyszersmind állja az ütéseket. Nem méri fel egy verekedés esetleges következményeit. A példa, melyet a film közvetít, hamis. A kiskorú csak másol, és mivel egyébre nincs lehetősége, szinte csak rossz magatartási modelleket másol. A gyermekek folyamatosan képmutatással találkoznak a média részéről. Ezért fordulhat elő, hogy a nebulók viccnek fogják fel a létezést, és a következményeket, valamint felelősséget nem ismerve késsel fenyegetik a pedagógust vagy pisztolyt fognak rá.

Úgyszintén agresszív cselekedetekre ösztönzik a gyermekeket a harcias számítógépes játékok. Itt újra előtérbe kerül a már említett kettősség, a társadalom egyrészt megbélyegzi, a büntetőszervek által üldözi az erőszakot, másrészt a szórakoztatóipar révén szinte arcunkba vágja és teret ad az agresszió fokozásának.

A pszichiáter szerint „nem a diákok testi fenyítése jelenti a megoldást, hanem a szocializáció. A közoktatásnak e téren nagy adósságai vannak. Nem adottak ugyanis, vagy csak nagyon szűkösek az agresszió kiélésének keretei. A diákoknak egyfolytában ülniük kell könyveik felett, nincs elegendő lehetőségük a testedzésre, az önfeledt mozgásra. Nagyban hozzájárulna a kis- és fiatalkorúak által elkövetett erőszakos cselekedetek visszaszorításához például a tornaórák megemelt száma.”