Beneš-dekrétumok: újra veszített a földalap

Ahogy arról már többször beszámoltunk, az állam a Beneš-dekrétumokra hivatkozva akarja bevégezni a pozsonyi D4/R7 körgyűrű-autópálya alatti értékes földterületek elkobzását. A Szlovák Földalap (SPF) néhány éve, egy anonim bejelentés alapján, több pert is indított a kérdéses ingatlanok állami tulajdonba vételére. A bíróság előtt azt igyekeznek bizonyítani, hogy a kérdéses telkeket a második világháború utáni években Edvard Beneš csehszlovák elnöknek a magyarok és németek kollektív bűnösségét kimondó dekrétumai alapján konfiskátumnak, azaz elkobzott tulajdonnak kell tekinteni. A tárgyalásokon például a kitelepítésre kiszemelt személyek korabeli listájával is érveltek.

Elsőfokú döntés

A földalap az egyik ilyen perben két egykori dunahidasi (Most pri Bratislave), német nemzetiségű lakos, Stefan Pfuntner és Maria Putz ingatlanjairól akarta bizonyítani, hogy már a negyvenes években megfosztották őket a mezőgazdasági ingatlanjaiktól, amelyek az alap szerint így ma a szlovák államot illetik meg. A második világháború után, 1946-ban a németek kollektív bűnösségének elve értelmében ugyan kiadtak Stefan Pfuntner és Maria Putz névre szóló konfiskációs határozatot, de a dokumentumon a személyek nevén kívül semmilyen más azonosításra alkalmas adat, például lakcím, vagy születési dátum nem szerepel. A határozatba még azt sem foglalták bele, hogy mely ingatlanok elkobzásáról van szó.

Tomáš Plank, az érintett magánszemélyek örököseinek védelmét ellátó ügyvéd lapunknak elmondta, a bíróság előtt azzal érveltek, hogy ezen adatok hiányában nem lehet egyértelműen megállapítani, melyik Stefan Pfuntnerről és Maria Putzról van szó, hiszen ez a két vezetéknév az adott településen nagyon gyakori volt. Számos példa van arra, hogy egy faluban azonos kereszt- és vezetéknévvel rendelkező személyek éltek. A Pozsonyi II. Járásbíróság bírája elismerte Plankék érvelését, kimondta, nem lehet kétségeket kizáróan megállapítani, hogy a határozatot erre a két konkrét személyre adták ki. A földalapnak, vagyis az államnak az eljárási költségeket is ki kell fizetnie.

Plank elmondta, valójában viszonylag kicsi földterületekről van szó, amelyek értéke néhány ezer euró. „A klienseim számára azonban ez inkább elvi kérdés” – tette hozzá. Az ügyvéd azonban rámutatott, a jelenlegi döntés elsőfokú, a földalapnak joga van fellebbezni. Plank szerint ez jelentősen elnyújthatja a jogerős döntés megszületését, mivel a fellebbviteli bíróság nagyon lassan dönt, akár 2-3 évig is tárgyalhatnak egy-egy ügyet. Arra is rámutatott, két másik, nagyon hasonló esetben, ahol a földalap szintén csak az egykor magyar vagy német személyek nevével próbálta bizonyítani, hogy konfiskált tulajdonról van szó, már jogerős döntés született arról, így nem lehet bevégezni a földelkobzást. Plank szerint ezért felmerül a kérdés, hogy a földalap elindítja-e Pfuntner és Putz ügyében a fellebbezést, ha az előző esetekben sem jártak sikerrel. Az ügyben megkerestük az állami intézményt, amelynek a sajtóosztálya egyelőre annyit válaszolt, jelenleg mérlegelik, hogy élnek-e a fellebbezés lehetőségével.

A telkek története

A kérdéses földterületek a negyvenes évek, vagyis a konfiskációs határozat kiadása óta egyfajta bizonytalanságban lebegtek, hiszen az elkobzási eljárás lényegében nem tudott szabályszerűen végbemenni. Az állam tulajdonjogát soha nem jegyezték be. Az 1949-ben elindult kollektivizáció után pedig egyszerűen nem foglalkoztak a tulajdonviszonyokkal. Az ezt követő évtizedekben ezeket a mezőgazdasági ingatlanokat a helyi termelőszövetkezet használta, hiszen más, a szövetkezet kezelésében lévő földterületek közé ékelődtek be. Ez a bizonytalan állapot egészen addig fennállt, míg a közelmúltban el nem kezdték építeni a fővárost elkerülő körgyűrűt, ekkor ugyanis az állam elkezdte kideríteni, kik az egyes ingatlanok valódi tulajdonosai. Ezt az ingatlanrendezési folyamatot, ami 2008 és 2015 között zajlott, nevezik ROEP-eljárásnak. A bizottságban, amely a tulajdonviszonyokat vizsgálta, a földalap is képviseltette magát, de ekkor az állami intézmény megbízottjai nem jelezték, hogy Pfuntner és Putz földterületeit egykor esetleg elkobozták volna. A két magánszemélyt el is ismerték a kérdéses ingatlanok tulajdonosainak. Pfuntner és Putz azóta azonban már elhunyt, az utódaik, akik jelenleg Ausztriában élnek, rendes hagyatéki eljárás során 3-4 évvel ezelőtt megörökölték a földterületeket. 2020-ban azonban a földalap pert indított, mert mint akkor állították, egy névtelen bejelentést kaptak arról, hogy a ROEP-eljárás során egykor elkobzott ingatlanokat is visszaadtak a Beneš-dekrétumok előtti tulajdonosoknak. Az állami intézmény ekkor addig kutakodott a levéltárakban, amíg Stefan Pfuntner és Maria Putz névre meg nem találták az előbb említett konfiskációs határozatot. A bíróság azonban néhány hete első fokon kimondta, ez nem elég a földelkobzás bevégzéséhez.