Balló Áron (1967–2006)

Elhunyt Balló Áron, lapunk 38 éves főszerkesztője. Péntek este szatmárnémeti riportútjáról tért haza Kolozsvár felé, amikor a Zilah felé vezető országúton, Alsószopor község területén, egy kivilágítatlan szekér miatt a szerkesztőség gépkocsijával tragikus közlekedési balesetet szenvedett. Szeretett kollégánk a helyszínen életét vesztette.

Balló Áron a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Filológia karának magyar és angol irodalom szakán szerzett diplomát 1993-ban. Újságíróként azonban már 1987-től dolgozott, az Echinox című kolozsvári diáklap magyar oldalainak szerkesztőjeként. 1990 tavaszán került a Szabadsághoz, ahol előbb riporteri, majd szerkesztői állást töltött be. 1995 –1998 között a Szabadság főszerkesztő-helyettese, azóta pedig napilapunk főszerkesztője volt. Ugyancsak 1998 óta a lapunkat kiadó társaság tulajdonosának, a Minerva Művelődési Egyesületnek az elnöke volt, s az utóbbi két esztendőben a Romániai Magyar Lapkiadók Egyesületét is elnöki minőségben vezette.

Balló Áron olyan újságíró volt, aki végigjárta a szakmai tudásszerzés valamennyi fontos állomását, és aki elsajátított tudását minden igyekezetével a Szabadság és az erdélyi magyar sajtó javára igyekezett fordítani. Lapunk folyamatos korszerűsítésére törekedett, s arra, hogy az újság híven tükrözze az erdélyi magyarság életének fontos történéseit, dokumentálja a közösségi élet alakulását, megannyi megnyilvánulását. Lapunk, valamint más belföldi és külföldi kiadványok hasábjain magyarul, románul és angolul megjelent írásaiban, rádiós és televíziós műsoraiban is ez az őszinte igyekezet vezérelte.

Felkarolta a fiatal újságírókat, s ezáltal jelentős mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a szerkesztőség átlagos életkora 30 év alá csökkent. Megbecsülte az olvasóközönséget, fontosnak tartotta annak véleményét, s ezért egyik fő tevékenysége az olvasókkal való állandó kapcsolattartás és párbeszéd volt.

Meggyőződése volt, hogy a közösségi jogaiért küzdő erdélyi magyarság sajtójára fontos és felelősségteljes feladatok hárulnak. Ezért szüntelenül igyekezett a Szabadság itthoni és külföldi ismertségét és tekintélyét növelni, a lapot az erdélyi magyar napilapírás egyik mércéjévé fejleszteni. Ennek lehetőségeit fürkészte mind az itthoni munkás hétköznapok forgatagában, mind pedig számtalan külföldi tanulmányút és szakmai tanácskozás során – az Egyesült Államoktól Nagy-Britanniáig, Olaszországtól Belgiumig és Németországtól Spanyolországig.

Szerkesztőségünk köztiszteletnek örvendő vezetőjét, az erdélyi magyar sajtó pedig egyik hű napszámosát vesztette el. Kollégánk és barátunk távozása az egész erdélyi magyar újságírás számára is súlyos veszteséget jelent.

Becsületes, kollégáit megbecsülő, toleráns, tisztelettudó és konfliktuskerülő ember volt. Pótolhatatlan űrt hagyott maga után.

A Szabadság Balló Áront saját halottjának tekinti.

Emlékét örökre megőrizzük.

(A Szabadság nekrológja; rövidítve)