Az új név nem csupán presztízs

Csütörtöky József: Ennyi csalódás után érthető, miért örültünk annyira a nyitrai megyei önkormányzati képviselet idén májusban hozott, névváltoztatást érintő döntésének. Vas Gyula felvételeMiután a kulturális intézmények április elsejétől a megyei önkormányzat határkörébe kerültek, a nyitrai megyei képviselőtestület MKP-s tagjainak köszönhetően az új fenntartó mellé május 13-án végre új nevet is kapott a komáromi Duna Menti Múzeum. Ezentúl a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma, Komárom nevet viseli. Mit jelent önök számára ez a névváltoztatás?

Ahhoz, hogy a kívülállók is megértsék, miért is volt annyira fontos az új elnevezés, kissé vissza kell menni az időben. 1990-ben, amikor is a múzeumok a volt kerületi nemzeti bizottságoktól a kulturális minisztérium fennhatósága alá kerültek, a tárca akkori illetékesei felszólították a regionális múzeumokat, hogy az eddigi tevékenységük folytatása mellett szakosodjanak. Számunkra adva volt a választás, hiszen már a nyolcvanas évek végén elkezdtük a szlovákiai magyar kultúrtörténeti dokumentáció országos kiterjedésű gyűjtését, rendszerezését, feldolgozását. Ezért arra kértük a minisztériumot, hogy alapítólevelünkben a regionális honismereti feladatok mellett ezeket a feladatokat is tüntesse fel. Ezzel egyidejűleg kértük a névváltoztatást is, mivel úgy gondoltuk, hogy az intézmény elnevezésének tükröznie kell az ott végzett munkát. Annak ellenére azonban, hogy az akkori alapítólevelünkben megjelent az említett szakosodás, a névváltoztatást nem hagyták jóvá.Azóta több mint tíz év telt el. Úgy tudom, közben többször kérvényezték a névváltoztatást.

Igen, így van. Sőt, amikor 1993-ban a Szlovák Nemzeti Múzeum mellett megalakult a szlovákiai nemzeti kisebbségek kultúráját dokumentáló múzeumok tanácsadó testülete, ott is felvetettük a problémát és megpróbáltunk egységes koncepciót kialakítani a nemzetiségi múzeumok elnevezését illetően. Hosszadalmas vitákat követően így született meg a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma, Komárom elnevezés. A kulturális minisztérium azonban mindig azzal az indokkal utasította vissza kérvényünket, hogy a Duna Menti Múzeum elég kifejező elnevezés a számunkra. 1999-ben ismét változott a fenntartónk, a Nyitrai Kerületi Hivatalhoz kerültünk. Akkor a kultuszminisztérium és a kerületi hivatal illetékesei részéről elhangzott: hajlandóak támogatni azt a megnevezést, amelyet az előbbiekben említett tanácsadó testület javasol. Sajnos, ismét csalódnunk kellett, mert bár a kerületi hivatal jóváhagyta, hogy a „magyar kultúra” kifejezés bekerüljön a nevünkbe, a minisztérium illetékesei viszont nem. Ennyi csalódás után érthető, miért örültünk annyira a nyitrai megyei önkormányzati képviselet idén májusban hozott, névváltoztatást érintő döntésének.Ha már a neveknél tartunk: 1886-os megalapítása óta a múzeum megélt néhány cserét...

1886-tól 1900-ig Komárom Vármegyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egyletnek hívták, 1900–1911 között Komárom Vármegyei és Városi Múzeumegyesületnek, 1912–1945 között pedig Jókai Közművelődési és Múzeumegyesületnek. A háborút követően, amikor felszámolták az egyleteket, két évnyi szünet után 1947-ben honismereti járási múzeummá nyilvánították, majd 1949-ben Duna Menti Múzeum, Komárom lett a hivatalos neve egészen 1974-ig. 1975-ben a járási nemzeti bizottságtól a pozsonyi kerületi nemzeti bizottsághoz került a múzeum, nevét pedig Területi Duna Menti Múzeumra változatták. 1991-ben eltűnt a „területi” megjelölés, és maradt a DMM. Remélem a mostani új megnevezésünk hosszú időre szól majd. Hiszen nem presztízsből harcoltunk már évekig ezért a névért. Múzeumunkról számos katalógusban, tájékoztatóban olvashatnak az emberek, rajta vagyunk a világhálón, és ezentúl már pusztán a név alapján pontosabb képet kapnak az itt folytatott tevékenységről az érdeklődők. A pályázatok benyújtása, támogatók megszólítása szempontjából is fontosnak tartom annak kihangsúlyozását, hogy mi a hazai magyar kultúra gyűjtésével, feldolgozásával is foglalkozunk.Az eddig begyűjtött anyagból mikorra készül el egy állandó kiállítás?

Múzeumunk gyűjteménye jelenleg 132 ezer tárgyból áll, ez természetesen magába foglalja a természettudományi, a régészeti, a történeti, néprajzi, képzőművészeti stb. gyűjteményt. Mi rendelkezünk például az ország legnagyobb római numizmatikai és római kőgyűjteményével. A magyar kultúrtörténeti tárgyakat fokozatosan gyűjtjük, saját kutatómunkánk, ajándékozás, adásvétel útján gyarapodik az állomány. Elképzeléseink szerint egy-két éven belül állandó képzőművészeti galériát szeretnénk nyitni, ahol a háború előtti korszaktól kezdve a kortárs alkotókig teret adnánk a hazai magyar képzőművészeknek. A képzőművészeti gyűjteményünk 1200 darabból áll, tehát van mire alapoznunk. Második lépésként a szlovákiai magyarság közművelődési, néprajzi emlékeit mutatnánk be állandó kiállítás keretében. Ezen belül kapna helyet például a hazai magyar oktatásügy, színjátszás, tudomány fejlődését bemutató kiállítás. A harmadik szakaszban pedig egy skanzen létrehozását tervezzük, ez viszont rendkívül igényes és hosszadalmas folyamat. A helyszínt már kiválasztottuk, a múzeumunk tulajdonában lévő, VI. bástya melletti, több hektár kiterjedésű területen építenénk fel a tájházakat, természetesen az adott régióban egykor használt alapanyagokból és eredeti stílusban. Amelyeket aztán be is kell rendezni. Ez rendkívül széleskörű gyűjtőmunkát igényel, de szerencsére vidéken még elég sok helyen fellelhetők ilyen használati és berendezési tárgyak. Úgy érzem, reális terveket készítettünk, amelyeket fokozatosan meg tudunk valósítani.