Az orosz ortodox egyház olaszt látna szívesen

Az orosz ortodox egyház olasz pápát szeretne a lengyel II. János Pál utódjaként látni abban a reményben, hogy javulnának a jelenleg legalábbis hűvös kapcsolatok – vélekednek Oroszországban dolgozó katolikus papok és római Vatikán-szakértők egyaránt.

Ha hivatalosan nem is ismerik el, az orosz hierarchia nem hagyhatja teljesen figyelmen kívül a honfitársaikban mélyen meggyökeresedett meggyőződést, hogy egy lengyel katolikus csak lehetséges nyugati hódító lehet. Még ha pápa is, „egy lengyelre mindig úgy tekintenek, mint ellenségre” – mondta Orazio Petrosillo, az Il Messaggero című olasz napilap Vatikán-szakértője. A Vatikánhoz intézett üzenetében, II. Alekszij orosz pátriárka reményét fejezte ki, hogy a római katolikus egyház életében nyíló új korszak segíteni fog megújítani az ortodoxokkal „a kölcsönönös tisztelet és keresztény felebaráti szeretet kapcsolatait”, burkoltan elismerve, hogy a mostani állapot nem felel meg ennek az eszményképnek. A buzgó hittérítés és több ezer (valaha katolikus, majd 1946-ban Sztálin által az ortodoxok javára kisajátított) ukrán plébánia hirtelen viszszafoglalásának vádja ugyancsak a gyanakvás fent említett logikájába illeszkedik. A bizalmatlanságot csak felerősítette számos lengyel pap jelenléte Oroszországban, ahol a kommunizmus 70 éve szinte teljesen felmorzsolta a helyi papságot. Mostanában olyan nemzeti ünnepet készülnek bevezetni, amelyen arról a napról emlékeznének meg, amikor az orosz hazafiak kiűzték a Kremlből a lengyel betolakodókat 1612-ben. „Általánosságban elmondható, hogy az ortodoxoknak nagyon nehezére esett elfogadni” a lengyel papokat – ismerte el egy Moszkvában dolgozó, nyugati katolikus egyházi személyiség. „Ha az új pápa olasz lesz, a dolgok jobbra fordulhatnak” – vélte. Egy több mint tíz éve Moszkvában élő francia pap osztja a nézetét. Az orosz ortodoxok olaszt szeretnének, még ha a „pápaképes” olaszok egyike sincs ínyükre – állította.

A moszkvai „olasz változatot” két további érv támaszthatja alá: a jó légkör, amelyet a patriarkátushoz fűződő kapcsolataiban meg tudott teremteni Antonio Mennini vatikáni nuncius, aki 2002 óta tölti be tisztségét Moszkvában, valamint a Kelet felé nyitás politikájának emléke, amit hajdan Agostino Casaroli bíboros irányított, aki VI. Pál alatt és II. János Pál pápaságának első éveiben a vatikáni diplomácia vezetője volt. A jövendő pápára vonatkozó preferenciáikról mégis óvatosan nyilatkoznak a patriarkátus emberei. „Szeretnénk megoldani a problémáinkat, ezt azonban nem akarjuk összekötni egy meghatározott személylyel a Vatikánban” – magyarázta Igor Vijanov atya, a katolikus egyházzal fenntartott kapcsolatok felelőse. „A katolikus egyház nagyon központosítottnak tűnik, olyan, mint egy piramis, csúcsán a pápával – folytatta Vijanov –, bizonyos helyzetekben azonban, mint például Ukrajnában, a Szentszék nem ellenőrzi a helyszíni történéseket. A kúria egyik méltósága bevallotta nekem: nem tudjuk elérni, hogy nekünk engedelmeskedjenek” Ukrajnában – mondta a tisztségviselő.

Ami a „hívők toborzását” és a hittérítői magatartást illeti, amivel a patriarkátus vádolja a katolikus egyházat, Vijanov elítélte az oroszországi katolikus árvaházakba befogadott gyermekek hitoktatásának kérdésében tanúsított alapvető ellenállást. „Nyilatkozatok hangzanak el az együttműködésről, közös oktatásukról, ezeket azonban nem követik gyakorlati lépések” – jelentette ki. (mti)