Az olcsóbb osztrák élelmiszer csak mítosz

Az élelmiszerárak növekedése mindig is népszerű politikai témának számított. Pár hete a cseh kormányfő, Petr Fiala videója váltott ki heves indulatokat a nyugati szomszédunknál. Fiala, aki egyben a jobboldali ODS párt elnöke, ugyanazt az élelmiszert vásárolta Németországban és Csehországban, és koronára átszámítva a cseh boltban valamivel többet fizetett. A leglátványosabb árkülönbséget a Nutella csokoládé-krém esetében tapasztalta.

A cseh miniszterelnököt élesen bírálták a videó miatt, az ellenzék ugyanis épp a kormányt tartja felelősnek a drágulásokért, szerintük ugyanis hagyta elszállni az energiaárakat, amelyek aztán begyűrűztek a többi ágazatba is. Csehország azon kevés ország közé tartozik a régiónkban, amely nem nyújtott bőkezű állami támogatásokat az áram- és gázárak lefaragására, az élelmiszergyártók pedig azt állítják, hogy a magasabb termelési költségek miatt voltak kénytelenek emelni az árakat.

Kockázatos ármustra

„Azt a mítoszt, hogy a német és az osztrák szupermarketekben olcsóbb az élelmiszer, mint Szlovákiában, már annyiszor hallottuk, hogy gondolkodás nélkül elfogadjuk. A politikusok ezt szívesen hangoztatják, hogy közellenséget kreáljanak, és hogy eladják a választóknak a garantált politikai megoldásaikat” – figyelmeztet Martin Vlachynský, az INESS gazdaságkutató intézet elemzője. A probléma ezzel a mítosszal az, hogy kizárólag személyes megfigyelésen alapuló bizonyítékokat használ. „Elveszek egy dobozt az egyik polcról Szlovákiában, a másikról Ausztriában, és lám, az osztrákoknál olcsóbb az élelmiszer! De elég csak megnézni a szórólapokat, hogy lássuk, az élelmiszerárak között látványos eltérés van az üzlet típusa, a hely, az idő és az akciós árak alapján is” – teszi hozzá Vlachynský. Még közvetlenül a szlovákiai üzletekben is különböző áron vásárolják meg az emberek ugyanazokat a termékeket. Akciók idején gyakori, hogy néhány euróval kevesebbet fizetnek ugyanazért a vásárlásért. Más szóval, néhány konkrét termék kiválasztása minimális informatív értékkel bír.

Az árszintek pontos összehasonlítása csak az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat adatai alapján lehetséges. Eszerint Szlovákiában egy átlagos vásárlásért tavaly 0,6 százalékkal fizettünk többet az uniós átlagnál. Egy osztrák azonban átlagosan 7,3, egy német pedig 7,4 százalékkal fizetett többet, az európai átlaghoz képest Svájcban pedig 65,9 százalékkal drágábbak az élelmiszerek. A cseheknek ugyanakkor nincs okuk a panaszra, az ottani árak 3,5 százalékkal alacsonyabbak az európai átlagnál.

Az egyes termékek között azonban látványos különbségek vannak. Ha jobban megnézzük, az üdítőitalok Szlovákiában jóval drágábbak, ezek ára 16 százalékkal magasabb az uniós átlagnál, a tej, a sajt és a tojás ára pedig 9 százalékkal haladja meg az uniós átlagot. A szlovákiai péksütemények ára ugyanakkor nagyjából az uniós átlag körül mozog, míg a hústermékeké ettől 14 százalékkal alacsonyabb.

Állami beavatkozás

A tavalyi adatok alapján Magyarország és Lengyelország jól állt. Az előbbiben az árak 10,1, az utóbbiban 28,3 százalékkal alacsonyabbak az uniós átlagnál. Mindkét ország az erős állami beavatkozásairól ismert. Kormányaik nem vonakodtak árplafonokat bevezetni az üzemanyagokra, és nullára csökkentették az áfakulcsot egyes élelmiszerfajtákra. A magyar gazdaságban az árkorlátozás üzemanyaghiányhoz vezetett, a lengyeleknek a kevésbé szigorú szabályozásnak köszönhetően azonban ezt sikerült elkerülniük.

Az adócsökkentés rövid távon valóban hathatós segítséget nyújthat az árak lefaragásában, az államok magas eladósodottsága idején azonban nem tekinthető felelős megoldásnak, ha az élelmiszerek árát a gazdagok és a szegények számára egyaránt lefaragjuk. A haszon egy része a magasabb árrésnek köszönhetően ugyanis eleve a kereskedőkhöz kerül, miközben az állam hatalmas összegeket veszít az adók erőteljes csökkentésével. Az alacsony adók így hosszú távon nem fenntarthatók.

Magyarország ékes példa arra, hogy az ottani vásárlók végül megfizették a kemény árszabályozás árát. Ezt támasztja alá a 2020 decembere és 2023 szeptembere közötti kumulált infláció összehasonlítása. Az Adatok Pátosz Nélkül (Dáta bez pátosu) kezdeményezés elemzései szerint az említett időszakban a magyarországi árak 46, a cseh és lengyel árak 36, a szlovákiai árak pedig 31 százalékkal nőttek.

Ki a hibás?

A szlovákiai élelmiszerárak még nem extrémen magasak. Csak akkor tűnnek annak, ha a lengyelországi árakkal hasonlítjuk őket össze. Vlachynský ez utóbbit több tényező együttes hatásának tulajdonítja. A szlovák mezőgazdaság hektáronkénti termelékenysége szerinte az egyik legalacsonyabb az egész Európai Unióban, és az élelmiszeriparunk is gyengébb teljesítményt nyújt más országokhoz képest. A szlovák gazdaságban az új vállalkozások indítását erősen korlátozzák a helyi élelmiszerek előállítására és értékesítésére vonatkozó szigorú higiéniai szabályok is, miközben a lengyel élelmiszerekre lényegesen alacsonyabb áfakulcs vonatkozik.

A szlovák piac kisebb mérete ugyancsak negatív szerepet játszhat. A fogyasztók kisebb száma miatt csak néhány multinacionális üzletláncnál lehet élelmiszert vásárolni. „Mindazonáltal az áruházláncok árrése, amelyet a politikusok gyakran emlegetnek, nem okolható a jelenlegi helyzetért” – mutat rá Vlachynský. Az INESS a rendelkezésére álló adatok alapján átfogó árelemzést végzett. Eszerint a szlovák kiskereskedelmi szektorban a tavalyi árrés mindössze 2 százalékot tett ki. Ha csak a nagy üzletláncokra koncentrálunk, az árrés 4 százalékra emelkedik. Ez azonban még mindig kevesebb, mint az élelmiszeriparban működő vállalatok 5, az italgyártók 6, vagy a mezőgazdasági termelők 12 százalékos árrése.

BRANISLAV TOMA

A szerző a Trend gazdasági hetilap munkatársa