AZ MKP az iskolai beiratkozásokról

"Az iskolai beiratkozások időpontját az ide vonatkozó jogszabály január 15-től február 15-ig határozza meg. Ez gyakorlatilag ugye azt jelenti, hogy a szülők által nyilván már korábban meghozott döntést kell hivatalossá tenni gyermekük kötelező iskolalátogatásával kapcsolatban. Honi magyarságunk megmaradása szempontjából eddig is és ezután is kardinális téma a beiratkozás. Sokat beszélünk róla, de nem biztos, hogy eleget teszünk annak érdekében, hogy minden potenciális magyar iskolába íratható gyermek oda is kerüljön. Meggyőződésem, hogy ez nem csak a pedagógusok feladata, hanem mindannyiunké. Igaz, talán mégis a pedagógus az, aki a legtöbbet tehet a beiratkozások kapcsán, hisz ő lehet az első, aki saját bőrén érezheti a magyar iskolába beíratott tanulók számának csökkenését. Rendkívül fontos és kívánatos lenne a közösségi összefogásban megnyilvánuló cselekvő hozzáállás mindenki részéről. Nemcsak év elején, a beiratkozások idején kellene a témával foglalkozni, hanem az év minden napján ott kell, hogy legyen a gondolat – jövőnkről, nemzetrészünk megmaradásáról van szó.

Az önkormányzatoknak az egyházakkal, a civil és vállalkozói szférával való együttműködésének szinergiája meghozhatja a beiratkozások várva-várt eredményét, miszerint akire számítottunk, az ott van a magyar iskolában.               

Az iskolai beiratkozásokról, az anyanyelvi oktatás fontosságáról, a lenni vagy nem lenni kérdéséről nem lehet eleget beszélni. Mindig napirenden kell, hogy legyen. Különösen most, hogy májusban majd megszámláltatunk, s félő, hogy megint szomorúan vehetjük tudomásul, hogy fogy a magyar a Felvidéken is. Ne feledjük azonban, hogy az idei, a jövő évi a tíz év múlva esedékes iskolai beiratkozások sikere – vagy kudarca szorosan összefügg, determinálja a következő népszámlálások eredményét. Nem szabad, hogy közömbösek legyünk azzal kapcsolatban, hogy az idei 55 ezer potenciális szlovákiai elsősből mennyit íratnak szüleik magyar iskolába. Köztudott, hogy az utolsó népszámláláskor Szlovákiában a magyarok részaránya valamivel kevesebb mint 10% volt. Sajnos a beiratkozási statisztikák ettől sokkal rosszabbak.  Az utóbbi években a tankötelessé válók korosztályában már csak a gyermekek 7-7,5%-át íratják magyar iskolába. Rendkívül aggályosak azok a számadatok, amelyek csak nehezen fordíthatók vissza, de a csökkenő tendenciát talán képesek vagyunk megállítani. Igen, sorolhatnánk az okokat. A kedvezőtlen demográfiai mutatókat, az elöregedést, a természetes és erőszakos asszimilációt, a kivándorlást, a vegyes házasságokat, meg egyéb más tényezőket is.

A jó szakács módjára azonban nekünk is azt kell mondanunk, hogy abból kell főznünk, amink van. S egyelőre a mi erőnk, a mi jövőnk a számszerűleg nem egészen pontosan ismert 480 ezer körüli magyarság. Sajnos sok a hamis próféta, a bérenc kalandor, akik az ún. „érvényesülés” homályos megfogalmazásával próbálják a szülőket rossz útra vezetni. De napjaink történéseinek egynémelyike sem hagy pozitív nyomot magyarjaink tudatában, főleg a döntés előtt álló ingadozó szülőknél. Felelős kormánypolitikusok felelőtlen kijelentései ugyanis romba dönthetnek minden programot, kampányt, agitációt a magyar iskolába való beiratkozás érdekében. Mások azzal érvelnek, hogy attól még valaki megmaradhat magyarnak, hogy szlovák iskolába jár. Ezzel kapcsolatban engedjenek meg egy személyes tapasztalatot. A múlt század nyolcvanas éveiben egy Duna-parti kis város közös igazgatású, szlovák és magyar tannyelvű gimnáziuma két szlovák osztályának osztályfőnökeként a következőt tapasztaltam. A két osztályban közel hatvan tanuló volt. Közülük majdnem felének, közel harmincnak magyar volt a nemzetisége.  Az azóta eltelt néhány évtized bizonyította, hogy ezekből a magyar nemzetiségű fiatalokból bizony nem lettek igazi magyar emberek, a tanítás nyelve, a közeg, melyben tanultak megtette a maga hatását. Nagy részük asszimilálódott. Persze tisztelet a kivételnek, akiket két kezem tíz ujján meg tudnék számolni. 2-3 évtized alatt egykori magyar nemzetiségű szlovák iskolába járó diákjaim jelentős része ma már csak talán statisztikailag tünteti fel magyar nemzetiségét – szívében, lelkében, tudatában már nem az. Természetesen nem őket akarom bántani, szüleik döntöttek, hogy milyen iskolába járjanak.

Döntsenek tehát bölcsen és felelősségteljesen a következő napokban azok az édesanyák és édesapák, akiknek gyermekei szeptember elsejétől iskolapadba ülnek. Döntsenek úgy, hogy gyermekeik majdani osztályfőnökének ne azt kelljen megtapasztalnia, amit a fentiekben leírtam. Döntsenek a magyar iskola mellett.       

Pozsony, 2011. január 10."