Az év legjei a szlovák belpolitikában

Az év vesztese

A jobboldal. Mai összeállításunkban sem kerülhető meg a kormány bukása, amely a jobboldal szétforgácsolódásához vezetett. A jobboldali térfélen eddig is több kis párt helyezkedett el, ám idén őszig közös nevezőre tudtak jutni a legtöbb kérdésben és koalícióképesek voltak – 2002-ben és 2010-ben kormányt is alakítottak. Ez most megszakadt. Az SDKÚ, a KDH és a Híd, illetve a másik oldalon az SaS és az Igor Matovič vezette Egyszerű Emberek között deklaráltan nagyobb a szakadék, mint az első három és a baloldali Smer között. Így lehet, hogy a jobboldal hiába veri meg összességében a baloldalt a márciusi választásokon, nem tud kormányt alakítani.

Az év nyertese

Robert Fico. Valószínűleg még őt magát is meglepte, milyen könnyen szétpottyant az általa csak tákolmánynak nevezett jobboldali kormánykoalíció. Ezért neki szinte semmit sem kellett tennie, csak ölbe tett kézzel várni és jót mulatni a koalíciós tragikomédián. Nem elég, hogy a kormány szétesett, de mindez olyan módon és olyan ügy miatt történt, ami miatt Fico duplán az év nyertesének érezheti magát. Ahogy fentebb írtuk: feltehetően még abban az esetben is kormányfő lesz márciusban, ha a jobboldali pártok összességében több mandátumot szereznek, mint a baloldal (és az SNS). Sőt, márciusban Fico valószínűleg még mazsolázhat is a jobboldali pártok között.

Az év botránya

Nem a kassai adóhivatal irodabérleti ügye, sem a lehallgatási botrány. Az év botránya Ivan Gašparovič államfő cselekedete, aki fél évvel főügyésszé választása után sem képes kinevezni Jozef Čentéšt. Gašparovič ezzel feltehetően alkotmányt sért, ha a betűjét talán nem is, a szellemét mindenképpen. A főügyész a három hatalmi ág egyikének, az igazságszolgáltatásnak a kulcsembere, nélküle nem működhet normálisan a főügyészi hivatal. Kinevezésének halogatása pedig az államfői kötelességek semmibe vétele.

Az év partizánakciója

A kórházi orvosok felmondási akciója. Az utóbbi húsz évben Szlovákiában gyakorlatilag nem volt sikeres sztrájk, nyomásgyakorló akció. Emiatt a külföldi reformpolitikusok nem ritkán irigykedtek ránk, mondván: ha náluk akarna valaki olyan változtatásokat bevezetni, mint itt, akkor biztos, hogy százezrek vonulnának az utcára és megállna az élet. Százezrek ezúttal sem jelentek meg az utcákon, ám elég volt két és félezer orvos felmondólevele, hogy a kormány kapituláljon. Nem csoda, hogy ezt látva más szakszervezetek is mozgolódni kezdtek – pl. a pedagógusok. A kórházi orvosok kiharcolták a jóval magasabb béreket, ám az emberek nagy részének szimpátiáját nem tudták megszerezni. Emellett saját maguknak, az egészségügynek, a pácienseknek és az adófizetőknek is ártottak azzal, hogy leállították a kórházak transzformációját. Átalakítás – valós reform – nélkül ugyanis a nagy állami kórházak továbbra is pénznyelő fekete lyukak maradnak.

Az év hisztije

A népszámlálás kapcsán kialakult hisztéria és médiafelhajtás. A cenzus minden valószínűség szerint rendben lezajlott volna, ha hetekkel megkezdése előtt nem indul hisztérikus hadjárat, melyben önjelölt szakértők sora mondta el, mennyire aggályos a népszámlálás lebonyolítása és a válaszadó névtelenségének megőrzése. Miközben – paradox módon – adatvédelmi szempontból a szlovákiai volt az egyik legkevésbé kifogásolható cenzus Európában. Az uniós államok túlnyomó többségében ugyanis nem egy kódot kellett a népszámlálási ívre ragasztani, hanem – ahogy korábban nálunk is – a nevet kellett feltüntetni. Máshol mégis cirkusz és demokráciaféltés nélkül zajlott le az akció. A hisztéria eredménye: egy-két városban pontatlanabb adatok, az adatok nyilvánosságra hozásának késése, drágább népszámlálás.

Az év mélyrepülése

Az SaS. Nem elég, hogy miatta megbukott a kormány, még a párt emlőin felcseperedett Igor Matovič is lekörözheti az SaS-t – saját pályáján. A liberális párt tavaly még a média egyik kedvence volt, a fiatalabb, illetve a politikában csalódott választók reménysége, ám mára egy különutas, különcködő, botrányokkal terhelt csoportosulássá vált. Miniszterei nagy részéről – akiktől másfél év szinte mindenki reformokat és a komoly szakmai munkát várt – kiderült, hogy alkalmatlanok. Ha folytatják a mélyrepülést, még az is meglehet, hogy márciusban a parlamentbe sem jutnak be. Pedig rossz nyelvek szerint ősszel azért állították falhoz a koalíciót, mert attól féltek, hogy 2014-ben az ANO sorsára jutnak.

A legigyekvőbb miniszter

Lucia Žitňanská, aki mindent megtett azért, hogy rendbe tegye a haldokló szlovákiai igazságszolgáltatást és emellett aktívan harcolt a korrupció ellen. Hozzá kell tenni, rendkívül nehéz dolga volt, alkotmányos parlamenti többség híján pedig a bíróságok megtisztítása terén sem ment sokra. Az igyekezetet viszont díjazni kell. Éppen ez az igyekezet, valamint a jó elképzelések hiányoztak idén több miniszternél, így Žitňanskának egy alapjában véve gyenge mezőnyben sikerült nyernie.

Az év túlélője

Štefan Harabin, aki annyira bebetonozta magát a legfelsőbb bíróság elnöki székébe, hogy a legkülönfélébb, ellene bevetett kormányzati trükkökkel sem lehetett onnan kirobbantani. Két szomorú tény ezzel kapcsolatban: 1. a bírák nagy része hallgatással vagy bólogatással asszisztál Harabin tevékenységéhez, 2. a jelenlegi jogszabályok átírása nélkül még évekig fogja uralni a bírói hatalmat.