Az emlékezés mellett cselekedni kell

A 8. Hídverő Napok keretében a kitelepítettek és meghurcoltak tiszteletére emlékművet avattak Marcelházán. A háttérben Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnökeVas Gyula felvételeMarcelháza. Ökomenikus istentisztelettel kezdődött a 8. Hídverő Napok hazai rendezvénysorozata, amelynek ezúttal Marcelháza volt a helyszíne. A kurtakeszi temetőben kopjafát állítottak a második világháború áldozatainak emlékére, a kitelepítettek és deportáltak tiszteletére pedig emlékművet avattak a községháza előtti parkban. Keszegh Béla polgármester ünnepi beszédében rámutatott: az utóbbi évtizedben mintha felébredt volna a nemzet lelkiismerete, és már szabadon szólhatunk azokról is, akik a vesztes háború után nemhogy hősi halottak, de sokszor elsiratható halottak sem lehettek. Duka Zólyomi Árpád, az MKP alelnöke személyes élményein keresztül elevenítette fel a kitelepítés időszakát, és a második világháborút követő négy évet a csehszlovákiai magyarság talán legtragikusabb időszakának nevezte. Sajnálatosnak tartotta, hogy mindeddig egyetlen kormány sem volt képes a bocsánatkérésre, valamint azt, hogy a Beneš-dekrétumokat a mai napig nem sikerült hatályon kívül helyezni. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke az emlékezés mellett cselekvésre buzdította a szlovákiai magyarokat. Cselekvést jelent, ha gyermekeinket magyar iskolába járatjuk, ha kiváltjuk a magyarigazolványt, ha részt veszünk a választásokon – mondta. Az egykori deportáltak nevében Édes Dezső szólt az egybegyűltekhez. „Mit búsultok, holtig megélünk, ha enni nem adnak is” – idézte a község egykori bíróját, Keszegh Ferencet, aki ezekkel a szavakkal buzdította falubelijeit, sorstársait a Kutná Hora-i vasútállomáson. A most mosolyt fakasztó szavakon akkor bizony senkinek nem volt kedve nevetni. Az avatóünnepségeket követően Varga Róbert fotóiból nyílt kiállítás, Fehér Csaba történész pedig a háborút követő évekről tartott előadást. A rendezvénysorozat kultúrműsorral és utcabállal ért véget. (vkm)