Az egyik legnagyobb hatású magyar hitszónok

Temesvári Pelbárt (1435-1504), a kortársak által csak Pomeriusként emlegetett ferences egyházi író Bornemisza Péter és Pázmány Péter előtt a legnagyobb hatású magyar hitszónok. 1458-tól a krakkói egyetemen folytatott tanulmányokat, 1471-ben mint a teológia doktora tért haza Magyarországra. Az 1479-1481-es pestisjárványban megbetegedett, gyógyulásáért hálából Máriát dicsőítő beszédgyűjteményt állított össze, amely 1498-ban jelent meg. Műveit szerzetestársai lemásolták, és a kolostorokban terjesztették. 1483-tól Budán és Esztergomban fölváltva tanított. 1499-ban megjelent beszédeit Pomerium sermonum címmel három kötetbe foglalta. Kötetei a mohácsi vészig legalább 20 kiadásban jelentek meg a hagenaui Heinrich Gran nyomdájában, de Velencében, Párizsban és Strassbourgban is. Tanári munkásságának gyümölcse a zsoltárokat és énekeket magyarázó Expositio és a hittételekkel foglalkozó Aureum rosarium. Kéziratait 1495 után Hagenauba vitték és sokszor kiadták.

Mélyen hívő, nagy olvasottságú skolasztikus író volt. Eredetiségre nem törekedett, hanem alaposan ismerve az egyházi irodalmat (Boe#thiustól a maga koráig), idézetekkel bizonyított és tanított. Szónoklataiban az életből vett képekkel szemléltetett, s a királyi udvar közvetlen közelében is bátran ostorozta az erkölcsi visszaéléseket. (Sinkó Gyula)