Az államnak nincs pénze a tizenharmadik nyugdíjra

A Robert Fico vezette kormány a programnyilatkozatában elkötelezte magát a tizenharmadik nyugdíj kifizetése mellett. Eszerint a tizenharmadik nyugdíjat az új szabályok szerint először a jövő év végén fogják kifizetni. Ennek az összege pedig megegyezik majd az idei átlagnyugdíjjal, vagyis az állam minden egyes nyugdíjasnak valamivel több mint hatszáz eurót fog küldeni. A rokkantsági, özvegyi vagy árvaellátásban részesülők is kapnak majd pluszpénzt, ennek az összege azonban jóval alacsonyabb lesz. Az idei év első kilenc hónapjában egy legfeljebb 70 százalékos rokkantnyugdíjas 267 eurós átlagnyugdíjat kapott, egy 70 százalék feletti rokkantnyugdíjas pedig 483 eurót. Az özvegyi nyugdíj a nők esetében átlagosan 332 euró, a férfiak esetében 272 euró, az árvasági nyugdíj pedig 178 euró volt.

Több százmillió hiányzik

A tizenharmadik nyugdíjjal kapcsolatban gazdasági szempontból van egy komoly probléma. A legtöbb munkavállaló egy évben csak tizenkét fizetést kap. Az államnak tehát nincs elegendő forrása a tizenharmadik nyugdíj finanszírozására. A pénzpiacokon történő hitelfelvétel ugyanakkor meglehetősen bonyolult, a befektetők pedig már nem is nagyon hajlandók kölcsönt folyósítani a szlovák kormánynak a lakosság életszínvonalának az emelésére.

A Fico-kabinet ezért kénytelen lesz másokon spórolni, hogy pénzhez jusson. Az eddig nyilvánosságra került információk alapján a szülői bónusz az első áldozat, a jövő évtől ugyanis ezt az állam már nem fizeti tovább az eddigi szabályok alapján. A dolgozók a jövedelemadójuk két százalékának a felajánlásával küldhetnek majd pluszpénzt a szüleiknek. Erre eddig csak a nonprofit szervezetek voltak jogosultak, amelyek emiatt jelentős összegtől eshetnek el. Így már ez a lépés is hatalmas felháborodást váltott ki az érintettek körében, miközben ez a költségcsökkentő lépés nem lesz elég. „A javasolt változtatások még inkább veszélybe sodorják a nyugdíjrendszert. Valójában évente 200–300 millió eurós finanszírozási hiányt okozhatnak a következő években” – figyelmeztet Ján Tóth, a Költségvetési Tanács elnöke. Ennek az oka, hogy a kormány tervei szerint a 13. nyugdíj összegét rendszeresen emelik majd, míg az eddig fizetett karácsonyi nyugdíj összegét nem emelték automatikusan.

A szegénység kockázata

A politikusok tizenharmadik nyugdíjjal kapcsolatos intézkedései teljes mértékben érthetők, ha figyelembe vesszük, hogy a nyugdíjasok számítanak az egyik legnagyobb választói csoportnak. Több mint 1,7 millió polgár részesül valamilyen nyugdíjban. Körülbelül 1,2 millióan jogosultak öregségi nyugdíjra. Hogy jobban érzékeltessük, milyen hatalmas számról van szó, a Smer 681 ezer szavazattal nyerte meg az idei választást.

Szociális szempontból a 13. nyugdíjaknak azonban nincs sok értelme. A nyugdíjasok 9,5 százalékát fenyegeti a szegénység, miközben vannak olyan társadalmi csoportok, amelyek jövedelmi szempontból jóval kiszolgáltatottabbak. Például a gyermekes családokat kétszer nagyobb valószínűséggel fenyegeti a szegénység, az egyszülős háztartások pedig akár ötször nagyobb mértékben vannak kitéve a szegénység kockázatának, mint a nyugdíjasok. Jelenleg csaknem minden második, a gyermekeit egyedül nevelő anya él szegénységben.

„A nyugdíjasok körében a szegénység kockázata a Zsolna megyében élők átlagához hasonlít. Vagyis a tizenharmadik nyugdíj gyakorlatilag úgy néz ki, mint ha egész Szlovákia Zsolna megyét támogatná, miközben Eperjes, Kassa, Besztercebánya és Nyitra megyében magasabb a szegénység kockázata” – mutat rá Tóth. A politikusok azonban elsősorban a szavazatokra hajtanak, ezért például az ellenzék egy része azért bírálja a kormányt, mert idén még nem fizetik ki a 13. nyugdíjat.

Nem eléggé célzott

A tizenharmadik nyugdíjat a gazdagabb és szegényebb nyugdíjasok egyaránt megkapják, miközben ha figyelembe vették volna a különbségeket, és célzottabb támogatást nyújtottak volna az idősebbeknek, az megoldhatta volna az időskori szegénység problémáját. Egy ilyen megoldás azonban a választók egy részét felháborította volna, a kormány ezért úgy döntött, hogy mindenkinek egyformán ad. A kérdés csak az, hogy az állam meddig tudja fenntartani ezt a pazarló magatartást, a Költségvetési Tanács ugyanis a 2032 és 2040 között évekre már most komoly problémákra számít.

BRANISLAV TOMA

A szerző a Trend gazdasági hetilap szerkesztője