Árvízmegfigyelő rendszer épül

Miklós László: „A radarrendszer azoknak a kis területen pusztító árvizeknek az előrejelzésére szolgál, amelyek az elmúlt években az emlékezetes nagy tragédiákat okozták.” Somogyi Tibor felvételeA környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezeteket tömörítő Ökofórum nyilatkozatban kérte Önt, hogy teljesítsen többet annál, mint ami bekerült a kormányprogramba. Valóban ennyire keveset tartalmaz a környezetvédelemmel kapcsolatban ez a dokumentum?

Elismerem, hogy nem olyan a megfogalmazás, amilyet magam is szerettem volna. Az alapvető dolgok benne vannak, de a koncepció nem tartalmaz számszerű vállalásokat. A program konstrukciója ennek ellenére nem rossz, hiszen majdnem minden fejezetben megjelenik a fenntartható fejlődés elve, sőt még a bevezetőben is utalás történik rá. A környezetvédelemről szóló fejezet koncepciója is jó, az általános elveken kívül tartalmazza az egyes elemek védelmét és a területi védelmet egyaránt. Fájó pontunk viszont a tárca finanszírozása. Két tételt mindenképpen bele szerettem volna vinni. Az uniós integráció 2035-ig 188 milliárd koronányi beruházást igényel. Ez évente átlagosan 6 milliárd korona, de a legtöbb pénzre 2010 és 2015 között lesz szükség. Akkorra kell elkészülnie a kétezer lakosnál nagyobb községek víztisztítóinak. Az integrációs kötelezettségek miatt kértem, hogy évente 2,5 milliárd koronát biztosítsanak a régi környezeti terhek felszámolására, de ez nem került bele. A másik sikertelen erőfeszítésem az volt, hogy megállítsam a környezetvédelmi tárca operatív részének finanszírozására szánt költségek csökkenését.

Annak idején nagy siker volt az uniós csatlakozási fejezet lezárása, csak az ott vállaltakat teljesíteni is kell. A napokban kezdődött az új kormány első költségvetésének parlamenti vitája. A jövő évi büdzsé mekkora mozgásteret ad a vállalások teljesítésére?

Költségvetésünk magasabb a tavalyinál, de például nem kapjuk meg a privatizációs bevételekből korábban megígért 2 milliárd koronát. A régi szennyeződések felszámolására így csak 100 millió korona jut, és nem nagyon tudom, hogy a sok sürgető dolog közül ezt melyikre fordítsuk. Elég csak azt említenem, hogy ide tartozik a szovjet hadsereg által elszennyezett terület is. A beruházási program kerete a tavalyiéval azonos, az operatív programban pedig végre kaptunk pénzt az árvízmegfigyelő és -előrejelző rendszerre.

Ez mit jelent?

Ez egy olyan hálózat, amely radarrendszer segítségével pontosan megmondja, hova esik rövid időn belül nagy mennyiségű csapadék. Pontosan azoknak a kis területen pusztító árvizeknek az előrejelzésére szolgál, amelyek az elmúlt években az emlékezetes nagy tragédiákat okozták. Ez egyben az egész környezetvédelmi információs rendszer fejlesztését is jelenti, hiszen a kiépülő hálózaton minden egyéb információ továbbítható. Ezenkívül az idei költségvetéssel kapcsolatban még elégedett vagyok az állomány feltöltésének lehetőségével. Az ellenőrzés és az állami természetvédelem legégetőbb szükségleteit lehet kielégíteni. Például megjelennek a hivatásos természetvédők, egy parlamenti bizottsági határozat alapján több mint hatvanan lesznek. A minisztériumi alkalmazottak száma egyébként a növekvő uniós feladatok ellenére csökkenni fog 15-tel.

Az elmúlt négy évben sikerült elfogadtatni néhány valóban komoly környezetvédelmi törvényt. Az elkövetkező időszakban ezen a téren melyek a fő céljaik?

Igazán nagy törvények már nincsenek, most a korábban elfogadott jogszabályokhoz kötődő végrehajtási rendeletek, illetve a szükséges törvénymódosítások vannak soron. Egy fontos törvény van hátra, de ez főként adminisztratív jellegű. A szennyezés ellenőrzésének és megelőzésének integrált rendszere, angol rövidítése alapján: az IPPC. Ez most mindenütt előtérbe kerül, és tavaszra nálunk is tárgyal róla a parlament. Ez azt jelenti, hogy a szenynyezéssel kapcsolatos engedélyeket nem az egyes részterületre adják ki, hanem termelési egységekre, mondjuk, egy gyárra. Ez megfelel annak a tendenciának, amikor az egyes elemek védelme helyett integrált védelem folyik. A tervek között szerepel, hogy külön törvényeket dolgozzunk ki a területi tervezésre, az építésügyre és a kisajátításra, mivel ezek jelenleg egyetlen törvényben szerepelnek. Az is nyilvánvaló, hogy évente fogjuk módosítani a hulladékkezelésről, illetve a csomagolóanyagokról szóló törvényt, de ezt már korábban is terveztük.

A csomagolóanyagokról szóló törvény januártól lép érvénybe, de még mindig nem tudjuk, mi lesz a betétdíjas palackokkal.

A törvény értelmében a műanyag palackok betétdíjasak lesznek, a díj bevezetését rendeletben szabhatjuk meg. Nyilvánvaló számunkra, hogy a kereskedelem még nem készült fel, és emiatt komoly nyomást fejt ki, így a betétdíjas rendszert később indítjuk. Jelenleg április vagy július eleje a valószínű dátum. Hangsúlyozni szeretném, hogy mindenképpen kitartunk az elképzelésünk mellett. Most arra keressük a megoldást, hogy a Fekete Péter a felgyülemlő flakonok formájában ne maradjon az üzleteseknél.

Sokan csodálkoztak rajta, amikor kiderült, hogy a magyar SAPARD-programból pénz kérhető a 2000 lakosnál kisebb falvak víztisztítóira. A hazai illetékesek ezzel a brüsszeli lehetőséggel nem éltek. A következő időszakra szóló programban megpróbálnak ezen változtatni?

A SAPARD szabályai között szerepel, hogy a költségvetés 25 százalékát környezetvédelmi jellegű beruházásokra kell fordítani. A mezőgazdasági minisztérium minden erejével arra törekedett, hogy a támogatást talajjavításra és hasonló célokra lehessen használni, miközben a községeket kihagyták. Mivel ez nem a mi hatáskörünk, legfeljebb azt tudjuk befolyásolni, hogy megtartsák a 25 százalékos arányt.

Szintén a SAPARD része az agroenvironmentális program, amelylyel kapcsolatban úgy tűnik, a környezetvédelmi minisztérium szintén csak távolról véleményezhette a kidolgozását.

A múltban az volt a gondunk, hogy még azt sem tudtuk meg, mire adnak dotációt a vízügyi alapból. Remélem, az uniós alapokkal kapcsolatban sokkal nyíltabb információs rendszert sikerül bevezetni. Most mind a két miniszter ugyanabból a pártból van, így könnyebben meg tudjuk beszélni a problémákat.

Az EIA, vagyis a környezeti hatástanulmányról szóló törvény értelmében a stratégiákat is meg kellene vizsgálni, és társadalmi vitát kell tartani róluk. Márpedig a régiófejlesztési minisztériumban javában készül a Nemzeti Fejlesztési Terv, amellyel kapcsolatban a nyilvános vitát csak néhány pro forma találkozó jelentette. Elképzelhető, hogy legalább az EIA keretében sor keríthető egy nyilvános vitára? Az Ökofórum egyenesen azt kérte Öntől, hogy szülessen törvény a stratégiai EIA-ról.

Elvben minden stratégia, koncepció, sőt akár az állami költségvetés esetében is sort kellene erre keríteni. A gond csak az, és erre még az Európai Unióban sem találtak megoldást, hogy milyen legyen ennek a folyamata. A környezeti hatástanulmányra vonatkozó általános szabályokat az ilyen lélegzetű anyagoknál nehéz, sőt talán lehetetlen megtartani. Azt is nehéz megmondani, hogy például a költségvetés-tervezet esetében a kidolgozás melyik stádiumában végezzék el a vizsgálatot. Ha viszont azt mondjuk, hogy a végső verziókkal foglalkozzunk, akkor általában időzavar miatt nem lehet végigvinni a folyamatot.