Apa nélküli társadalomban élünk

Bevezetőjében Knapp János Pál, Esztergom alpolgármestere üdvözölte a résztvevő pedagógusokat és óvodapedagógusokat, valamint dr. Ranschburg Jenő professzort és dr. Teleki Béla tanszékvezetőt, a rendezvény előadóit.

Dr. Ranschburg Jenő a gyermeki lélek és viselkedés nagy ismerője szuggesztív és humoros, mégis komoly mondanivalóval bíró előadásában a nehezen kezelhető gyermekekről beszélt. A professzor szerint az agresszív, kötekedő gyermeki magatartás korunkban egyre gyakrabban figyelhető meg. Ennek egyik fő oka, hogy a gyermekek – főleg óvodás korban – nem tudnak különbséget tenni az őket ért inzultusok szándékos és véletlen volta között. Ebben az életszakaszban a kisfiúkat általában arra intik, hogy ne kezdeményezzen, de védje meg magát, ha baj van. Ennek egyenes következménye lesz, hogy a gyerek gondolkodás nélkül visszaüt, ha bántalmazzák.

„Ezt a paranoid – vonatkoztatásos – reakciót leghatékonyabban úgy küszöbölhetjük ki, hogy a helyes viselkedést helyzetgyakorlatokon keresztül mutatjuk meg a gyermekeknek” – tanácsolta a professzor. A szakember szerint a nevelés nem azonnali változások elérésére épül, hiszen akkor a leghatásosabb eszköz a nadrágszíj lenne. A negatív viselkedési sémák orvoslásához időre és türelemre van szükség. Az agresszió másik fő okát abban látja, hogy a mai gyerekek nyolcvan százaléka figyelemkereső. Minden áron ki akarják vívni a felnőttek figyelmét, hiszen nincs annál rosszabb – nem csak a gyerek számára –, ha keresztül néznek rajta. Sokszor előfordul, hogy a gyermek akár rossz cselekedet formájában hívja fel magára a figyelmet, még ha büntetés is az ára. A probléma általában a férfinélküliségre vezethető vissza, mely a professzor szerint ugyancsak széles körben tapasztalható társadalmi jelenség. Az óvodában tapasztalt magatartási hibák az iskolásévekben az úgynevezett impulzív – előbb cselekszenek, utána gondolkodnak – magatartási formulában folytatódnak.

Dr. Ranschburg Jenő rámutatott arra, hogy az óvó bácsi fogalma mellet ma már a tanító bácsié is kihalóban van, pedig igen nagy szükség lenne munkájukra. A rengeteg csonka családban növekedő gyermek az anya szeretete, odaadása mellet nem kapja meg a „nagybetűs élethez” szükséges útravalót.

„Az anyaság a leánygyermekkel veleszületik, míg a fiúkat az apaságra, a férfi szerepre tanítani kell” – hangsúlyozta a professzor. Szerinte apa nélküli társadalomban élünk, melyről hamarosan megjelenő könyvében olvashatunk bővebben.