Anyák napjára

(Nancy Friday)

Édesanyának lenni a legfőbb hivatás e földön. Ezt nem lehet könyvekből tanulni, ezt nem lehet tanfolyamokon elsajátítani – ennek belülről kell jönnie. A legmélyebb és ősi énünkből, a szívünkből, a lelkünkből és a testünkből. Nem könnyű, de csodálatos feladat. Az, hogy jól, vagy rosszul csináltuk, az csak utólag derül ki, és nem a teljesítmény nagyságában, hanem az érzelmek és az élet mélységében. Már az első pillanattól óvnunk kell gyermekeinket a fájdalmaktól és a kudarcoktól, de a mai világban egyre nehezebb eldönteni, hogy mi az az egészséges határ, ameddig „szűrhetjük” a külvilág hatásait, annak érdekében, hogy ne legyenek túl sérülékenyek, ha kikerülnek a „való világba”. Sajnos, nem mindig lehetünk gyermekeink mellett, ezért azt hiszem, talán a biztos alapok megteremtése a legfontosabb feladatunk.

A szeretet, a bizalom, és a biztonság fonala, az édesanya kezeiben puha takaróvá válik az évek folyamán, amely mindig visszavárja a „kis felfedezőt”. Még, ha meg is szakad a szívünk, akkor is eljön az az idő, amikor szabadon kell engedni gyermekeinket ahhoz, hogy visszatalálhassanak hozzánk. És ez a visszatalálás talán könnyebb és biztosabb lehet az általunk szőtt takaró legombolyított, de összetartozó fonalainak útját követve. Legalábbis én bízom benne. Tiszta szívből kívánok szép anyák napját és jó egészséget minden Édesanyának, Maminak, Anyunak, Nagymaminak és a tisztelt olvasóknak!

Kristóf édesanyja – „Mamci”

Soóky Andrea grafológus