Az Európai Unió állam- és kormányfői 2004. október 29-én Rómában aláírták az Európai Unió Alkotmányos Szerződését. Ezzel az aktussal kezdetét vette az alkotmányozási folyamat harmadik szakasza, a tagállamok megerősítési eljárása.
Amit az Európai Unió alkotmányáról tudni kell
Nem jön létre szuperállam
Vastagh Pál magyarországi elemző szerint a szerződésben javasolt új intézményi és eljárási megoldásokat nehéz összevetni a régi gyakorlattal, hiszen az új tagállamok polgárainak még nincs érdemi tapasztalata. A szlovák kereszténydemokraták attól tartanak, Pozsony eltávolodik Brüszszeltől, a döntéshozás során a rólunk-nélkülünk elv érvényesül majd. Ezzel szemben Vastagh úgy véli, az alkotmányba foglaltak alapján az Európai Unió jellege nem változik meg, nem jön létre szuperállam, egyfajta Európai Egyesült Államok. A nemzetállamok nem szorulnak vissza. A dokumentum egy több évtizedes fejlődés eredményeként kialakult rendszer reformját és korrekcióját foglalja össze – megteremtve a következő évtized európai együttműködésének alapjait. Formáját tekintve szerződés, tartalmában azonban megfelel az alkotmány általános kritériumainak: meghatározza a hatalomgyakorlás feltételeit és korlátait, rögzíti a polgárok jogait az unióval kapcsolatban, valamint szabályozza az EU intézményeit, azok hatásköreit, a jogalkotási eljárás szabályait.
Ellentmondások
Az alkotmány bevezető része, a preambulum egy Thuküdidész-idézettel kezdődik, amely szerint: „Mi olyan alkotmány szerint élünk, amelynek neve, mivel az uralom nem néhány ember, hanem a többség kezében van, demokrácia.” Néhány sorral lejjebb pedig kiderül: az alkotmányt abban a hitben hozták létre, „hogy az újraegyesült Európa – valamennyi lakosa, köztük a leggyengébbek és a leginkább elesettek javára – továbbra is a civilizáció, a haladás és a jólét útján kíván haladni”. Lóránt Károly elemző szerint a preambulumban megfogalmazottak és a valóság közötti eltérés az alkotmány egészére jellemző, különösen a harmadik rész kérdőjelezi meg az első és második rész hitelességét. Az alkotmány első részének első cikke ugyanis kimondja: „Európa polgárainak és államainak közös jövőjük építésére irányuló akaratától vezérelve, ezzel az alkotmánnyal létrejön az Európai Unió.” A 2. paragrafus értelmében pedig az EU az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. A 3. cikk az unió céljaival foglalkozik, mely szerint: „Az unió Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson, magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul.” Lóránt szerint a III. rész mindezt megcáfolja, annak 177. cikke ugyanis a következőket mondja: „Az I–3. cikkben meghatározott célok megvalósítása érdekében a tagállamok és az unió tevékenysége – az alkotmányban előírtak szerint – magában foglalja egy olyan gazdaságpolitika bevezetését, amely a tagállamok gazdaságpolitikájának szoros összehangolásán, a belső piacon és a közös célkitűzések meghatározásán alapul, és amelyet a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban valósítanak meg.”
Tartalmi szempontok
Az alkotmány összesen 482 oldalas, négy részből áll, 36 jegyzőkönyv, több melléklet és nyilatkozat tartozik hozzá. Ezek ugyanolyan jogerővel rendelkeznek, mint maga a szerződés. Tartalmi szempontból a tervezet egyik leglényegesebb vonása az európai szociális modell tükröződése. Emellett számos olyan változást vezet be, amelyek egy demokratikusabban működő, az emberek számára is átláthatóbb és hatékonyabb Európai Uniót alapoznak meg. Az Alapvető Jogok Chartája is az alkotmányos szerződés részévé vált, így ezzel jogilag is kötelező erővel bír. Külön jelentősége van a Szolidaritás címet viselő IV. fejezetnek, amelyben a munka világával kapcsolatban fogalmaznak meg új jogokat (például jog a munkaközvetítői szolgáltatás igénybevételéhez, az indokolatlan elbocsátásokkal szembeni védelem, a tisztességes és igazságos munkafeltételek biztosítása, a család és a munka védelme stb.). Az igazságszolgáltatásról szóló VI. fejezet 47. cikkelyében rögzíti, hogy az államnak segítséget kell nyújtani azoknak, akik az igazságszolgáltatás igénybevételéhez nem rendelkeznek elegendő anyagi forrásokkal.
Nő a nemzeti parlamentek szerepe
Erősödik az Európai Parlament, nő az ellenőrzési jogköre és befolyása személyi ügyekben, megválasztja az Európai Bizottság elnökét. Ezzel párhuzamosan nő a nemzeti parlamentek szerepe. Nyomon követhetik a közösségi jogalkotás folyamatát, fellépési lehetőséget kapnak, ha a jogszabály-kezdeményezés túllépi az alkotmányban rögzített hatásköröket. 2014-ig érvényben marad a bizottság összetétele kapcsán az „egy tagállam egy biztos elv” mint a tagállami egyenjogúság fontos kifejeződése.
A szerződés elismeri a szociális partnerek uniós szintű szerepét, a szociális párbeszéd fontosságát. A dokumentum olyan új, közvetlen formát hozhat létre, amelynek alapján 1 millió uniós állampolgár felhívással fordulhat a bizottsághoz, jogszabályalkotás vagy intézkedés érdekében.
Átláthatóbb tevékenység
Átláthatóbbá válik az uniós intézmények tevékenysége: ezt a pillérszerkezet átalakulása, a jogi eszközök egyszerűsítése, a Miniszterek Tanácsában zajló jogalkotási folyamat nyilvánossága segíti elő. A hatékonyabb működés feltételeit erősíti a több évre szóló programok kidolgozása, a minősített többséget igénylő döntések térnyerése. Rögzítették a közösségi jog elsődlegességét a nemzeti jogokkal szemben. Az alkotmány lehetővé teszi, hogy a határokon átnyúló súlyos, az unió érdekeit sértő bűncselekmények üldözésére új intézményként létrehozzák az Európai Ügyészséget. Lehetővé válik, hogy egy másik tagállam területén bárki ingatlantulajdont szerezzen, van azonban egy homályos utalás arra, hogy ezt csak úgy teheti meg, ha a tulajdonszerzés nem ellentétes a mezőgazdaság gazdasági és társadalmi szerepének sajátos természetével (III–138.2e és III–227.2. cikk).
A versenyszabályokkal foglalkozó szakasz kimondja (III–167. cikk), hogy a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt. A foglalkoztatáspolitika terén a Miniszterek Tanácsa a Bizottság javaslata alapján évente iránymutatásokat dolgoz ki, melyeket a tagállamoknak foglalkoztatáspolitikájukban figyelembe kell venniük. Ami e területen fontos lehet, az az, hogy a belső piacon a munkavállalók foglalkoztatási lehetőségeinek javítása érdekében létrejön az Európai Szociális Alap, melynek célja az unión belül a munkavállalók foglalkoztatásának megkönnyítése, földrajzi és foglalkozási mobilitásuk növelése, az ipari és a termelési rendszerben bekövetkező változásokhoz való alkalmazkodásuk megkönnyítése, szakképzés és átképzés útján.
Az újonnan csatlakozott országok szempontjából érdekes lehet a III–220. cikk is, amely kimondja, hogy az átfogó harmonikus fejlődés előmozdítása érdekében az unió úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítését eredményezze. Az unió a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentésére törekszik. Az EU a gazdasági és társadalmi harmonizáció céljainak elérését a strukturális alapokkal is támogatja. A közös agrárpolitikával kapcsolatban az alkotmány lényegében csak azt mondja ki, hogy e téren a belső piacra vonatkozó versenyszabályok nem érvényesek, a közlekedés- és energiaszektor pedig nagyon is a versenyszabályok alá esik, és az e téren is igénybe vehető kivételes elbánásoktól (III–236.3) eltekintve minden vállalkozó számára (tehát a más országok vállalkozói számára is) biztosítani kell az egyenlő esélyeket. (i-t, vp, lk, sza)
Az osztrák parlament is ratifikálta
Bécs. Az osztrák parlament a várakozásoknak megfelelően tegnap egy ellenszavazattal törvénybe iktatta az Európai Unió alkotmányát. A képviselőház tagjai közül mindössze az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) egy képviselője szavazott nemmel, aki már korábban kijelentette, hogy csak népszavazás után dönthetne a parlament az EU-alkotmány ratifikálásáról, ezért nem adja a voksát a törvénybe iktatáshoz. Az unió alapokmányának ausztriai törvénybe iktatása viták kereszttüzében zajlott, miután politikusok és alkotmányjogászok is amellett érveltek, hogy népszavazáson kellene szentesíteni a dokumentumot, és csak ezután lehetne ratifikálni azt. (MTI)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.