ALEXANDER DUBČEK ÉS A MAGYAROK

- Pavol Dubček orvos, Alexander Dubček fia:

Úgy vélem, Alexander Dubček azt üzenhetné, hogy nem ártana egy kicsit kulturáltabban és erkölcsösebben politizálni. Az apám szerette az embereket. A totalitarizmus idején, amikor volt mersze bírálóan nyilatkozni és fellépni a dogmák ellen, nagyon gyakran találkozott Kádár Jánossal, aki, úgy vélem, Magyarországon már tett bizonyos lépéseket a demokrácia felé. S ahogyan az apámnak voltak barátai a magyarok közt, nekem is vannak.

- Miloš Bárta, a Cseh Szociáldemokrata Párthoz közeli Masaryk Munkásakadémia igazgatója:

Úgy gondolom, Alexander Dubček a szó legnemesebb értelmében az volt, akit akkoriban internacionalistának neveztek. Sajnálom, hogy ez a fogalom manapság nem használatos. Olyan ember volt, aki tisztelte a nemzeti kisebbségeket, köztük a szlovákiai magyarokat is. Arra törekedett, hogy a viszony a lehető legjobb legyen. Az sem véletlen, hogy amikor a CSKP első titkára lett, az első külföldi útja Magyarországra, Kádár Jánoshoz vezetett.

- Öllős László politológus:

A dubčeki enyhülés időszakában a magyarok, pontosabban az akkori vezetőik is megfogalmazták az igényeiket. Demokratizálódó pártstruktúra volt; amennyire kivehető a korabeli Csemadok- és pártdokumentumokból, a demokratizálódási folyamat fő vonala egyfajta korporatív rendszer kialakítása volt, amelyben megmaradt volna az egyetlen párt, s különféle társadalmi szervezetek is politikai, illetve törvényhozói szerepet játszhattak volna az állam szerkezetében. Ebben a rendszerben jelent meg a Csemadok a magyarokat képviselő egyetlen korporációként. Persze, emellett a párstruktúrán belül is voltak magyarok. A korporációs elképzelés távol állt a nyugati értelemben vett demokráciától, ám a sztálinizmustól is. A közhangulat pedig elsősorban azt érzékelte, hogy ez az időszak teljesen más, mint az egészen félelmetes sztálinista diktatúra.

- Marcela Gbúrová, az Eperjesi Egyetem politológia tanszékének vezetője:

Nemcsak következetesen szlovákpárti volt, hanem egyben a közös állam pártján is állott. S ez gyakran a nézetei különféle magyarázatát eredményezte. Azt hiszem, ha ma élne, ugyanúgy, ahogyan talán sajnálná a föderatív állam megszűnését, a szlovák nemzet fejlődése mellett a szlovákiai kisebbségek gyarapodásának szükségésségét is hangsúlyozná. Meggyőződésem: amilyen következetesen harcolt a szlovákok emancipációjáért, ma ugyanolyan határozottan szállna síkra az önálló Szlovákiában élő nemzetiségek jogaiért. (korp)