Akinek a lapkiadás a hobbija

Patasi Ferenc: „Volt hozzá bizonyos kötődésem, mert elődjének, az Új Ifjúságnak nagyon sokat dolgoztam.” Archívumi felvétel A kft. tulajdonosával, Patasi Ferenccel azonban a vállalkozás negyedik területéről, a könyv- és lapkiadásról beszélgettünk, mely által a Tashy Agrotrade a szlovákiai magyar nemzetiségi kultúránk ápolásában is aktív szerepet vállal.

Milyen indíttatásból vágott bele a kiadói tevékenységbe, hiszen a vállakozás teljesen más területre összpontosít?

Mondhatnám, az emlékek ösztönzésére vágtam bele. Közel áll hozzám az újságírás, a rádiózás. Hét évig rádióztam, 15 évig voltam bedolgozója több lapnak. A főiskolán is a szlovákiai magyar sajtó lehetőségeivel foglalkoztam.

Tehát amikor a bajba jutott Ifi a segítségét kérte, nem habozott?

Ez így van. Volt hozzá ugyanis bizonyos kötődésem, mert elődjének, az Új Ifjúságnak nagyon sokat dolgoztam.

De nem ezt a lapot vette elsőként a szárnyai alá.

A Hajrá volt az első. A dunaszerdahelyi sportvezetésben, melyben tevékenykedtem, született meg a sportlap ötlete, amely összeszedné a szlovákiai magyar sportkedvelő tömegeket. Sajnos, rossz időben vágtunk bele, visszaesett a példányszám, és meg kellett szüntetni a lapot. Ekkor keltettük életre a Géniuszt, amely eredeti rejtvényekkel jelenik meg kéthavonta, nagyon jó visszhanggal.

Ön adja a pénzt, a szerkesztők pedig a tudásukat.

Természetesen, ez nemcsak az én érdemem, hanem a szerkesztőké, a külsősöké is. Minden elismerésem az övék, mert azt a tudást, amelyet a főiskolákon, egyetemeken megszereztek, máshol is tudnák – lehet, hogy sokkal több pénzért – hasznosítani, és mégis az Ifi mellett döntöttek. És még egy fontos dolog. Ha a komáromi nyomda nem lenne segítségünkre és nem olyan árakon dolgozna, amilyeneken, akkor még nagyobb lenne a veszteségünk.

Önnek mint az Ifi kiadójának mekkora beleszólása van a tartalomba, a megjelenésbe?

Gondolom, beleszólásom lenne, de szabad kezet adok a szerkesztőknek. A véleményemet minden szám megjelenése után elmondom, de nem szólok bele abba, hogy milyen cikkeket jelentessünk meg.

Az Ifit hét éve adja ki. Az átalakulás, melyen a lap ez idő alatt keresztülment, véleménye szerint pozitív?

Azt hiszem, hogy igen. Természetes, hogy vannak bizonyos határkövek egy sajtóterméknél, melyeket át kell tudni lépni, még akkor is, ha fáj. Amikor megvettük a kiadás jogát, az Ifi hetilap volt. Ment is a hetilap, de a példányszám anynyira alacsony volt, hogy óriásiak voltak a veszteségek. Készítenünk kellett egy új koncepciót és a lapot átalakítottuk havilappá. Ezáltal ugyan megduplázódott a példányszám, a színes oldalak száma, ugyanakkor bizonyos emberektől meg kellett válni. Ezt a lépést meg kellett tennünk, és azt hiszem, hogy a lap javára vált. Egy idő után viszont a példányszám alakulásából érezhető volt, hogy fiatalítani kell, új emberekre van szükség.

Nekik köszönhető, hogy az Ifiben nincsenek tabutémák?

ĺgy igaz. Ha az Ifi szégyenlős lenne és nem merné vállalni a szexuális nevelést, akkor ki vállalná ezt? Nyitott társadalomban élünk, a tévé és a rádió zúdítja ránk a információkat, hangsúlyozza a szexuális nevelés és a család fontosságát, de ha az nem a gyereknek, a fiatalnak szól, ha nem találja meg benne azt, ami őt érdekli, elsiklik felette. De ha egy bizonyos témakör úgy van feldolgozva, hogy ő megtalálja magát benne, akkor biztosan elolvassa.

Tehát feltétlenül jó irányba tereli a fiatalokat?

Meggyőződésem. De mindezt persze burkoltan kell csinálni, mert ha rájönnek, hogy mi okítjuk őket, már nem is érdekli őket. Az új gárdának meg kellett tanulnia, hogy ebben a lapban fiatalosan, játékosan és merészen kell írni, nem kell félni. Ha valamit le kell írni, azt le kell írni. A fiatalnak éreznie kell, hogy az ő nyelvén íródik a lap.

Ezáltal nem bulvárjellegű a lap?

Nagyon remélem, hogy nem. Nem kapunk ilyen visszajelzést.

Az Ifi sok író- és költőpalántának is lehetőséget ad a megnyilvánulásra.

Erre büszkék is vagyunk. Hét év alatt nyolc profi újságíró került ki tőlünk. Nálunk kezdtek, mi adtunk nekik lehetőséget. Nemcsak az olvasónak jó, hogy van az Ifi, hanem azoknak is, akik a szakmát meg akarják tanulni

Többször említette, hogy a lapkiadás veszteséges. Ez azt jelenti, hogy nem jöhetett volna létre, ha nincs a baromfi-, a csomagolóanyag- és világítástechnikai részleg?

Ha a többi részleg nincs, ha nem nyereségesek, akkor a cégnek nincs évente bizonyos mennyiségű tőkéje, képtelen a kiadói tevékenységet folytatni.

Kiadóként elméletileg akár egyik napról a másikra megszüntethetné a lapot.

Igen, de ezt nem tudnám megtenni, mert érzem, hogy szükség van rá. Az Ifit valahol a gyermekemnek tekintem, és nem szívesen válnék meg tőle, hiszen amivé fejlődött, az az én érdemem is. Az Ifinek nem szabad megszűnnie, hiszen nincs helyette semmi. Ha elveszik, légüres tér alakul ki, melyben az ifjúságnak nem lesz saját lapja. Másrészt ez az én hobbim. Az egy más dolog, hogy az országban erre nincs pénz. Támogatást kapunk ugyan a kulturális minisztériumtól és az Illyés Alapítványtól, de ennek ellenére veszteségesek vagyunk. Ha a pénzelosztás igazságosabb lenne, az ember büszkébben és jobb kedvvel vállalná a dolgot.

A keserűségek ellenére biztosan tervezgetik a jövőt is.

Tavaly a megújult Ifi 10. évfordulóján azt nyilatkoztam, amíg lesz Tashy, lesz Ifi is.

A könyvkiadói tevékenységet tervezi-e bővíteni?

Eddig egyetlen könyvet, A szabadságharc emlékalbumát adtuk ki. Elképzelhető, lesz más olyan könyv is, amelyet megjelentetünk. Nem zárkózunk el, minden adott hozzá. De meggyőződésem, hogy szlovákiai magyar viszonylatban nagyon sok olyan profi könyvkiadó van, mely ezt sokkal magasabb szinten műveli. De ha lesz egy olyan könyv, amely megfog bennünket és kötődik a fiatalokhoz, akkor elképzelhető, hogy kiadjuk.