Adózni nem öröm, kötelesség

Milyen ismérvek alapján döntött úgy a Központi Adóigazgatóság, hogy Ön az egyik legjobban adózó természetes személy az országban?

Az adóigazgatóság a legnagyobb adózókat vette figyelembe, közülük is azokat, akik 2001-ben időben és problémamentesen fizették adójukat az államkasszába, akiknek korábban sem voltak gondjaik az adóhatóságokkal. A kitüntetett jogi személyek között olyan nagyvállalatok találhatók, mint a Szlovák Gázművek, a Heineken, a Slovnaft és a U.S. Steel. Ami pedig a természetes személyeket illeti, az ország 17 régiójából választották ki a legjobbakat. Én Dunaszerdahelyen adózom, vagyis a tágabban értelmezett Csallóközben bizonyultam a legjobbnak.

Az elismerés nem jár valamilyen kedvezménnyel?

Természetesen nem, kizárólag erkölcsi súlya van. A kezdeményezést viszont jónak tartom, mivel az állam legalább morálisan elismeri azokat, akik eleget tesznek kötelességüknek. Egyébként az a véleményem, hogy a befolyt adót az állam korántsem a leghatékonyabban használja fel. Cserébe színvonalas viszontszolgáltatást kellene nyújtania, például a biztonság, az oktatás, az egészségügyi ellátás terén. Mindannyian érezzük, hogy ez koránt sincs így.

A nagy, többnyire nyugati tulajdonú cégek szakértők egész hadát foglalkoztatják, hogy az adóterheiket minimalizálják. Nem ez az oka az adóigazgatóság által is elismert jó eredményeiknek?

Természetesen az összes vállalat mindent elkövet azért, hogy kisebb adót fizessen. Azonban a nyugati cégekre ugyan jellemző az ún. adóoptimalizálás, vagyis a forgalmuk, kiadásaik alapján megállapítják azt a szintet, amely a legkedvezőbb adózást teszi lehetővé, de egy bizonyos határt nem szoktak átlépni, kerülik a kétes eredményű ügyeskedést, ezt már csak szakértőgárdáik ajánlása és a könyvvizsgáló cégek miatt sem tennék meg.

Ön a neves Csekes, Világi, Drgonec és társai ügyvédi iroda munkatársa. Ezért meglepő, hogy nem mint jogi, hanem mint természetes személyt tüntették ki.

Ügyvédi munkaközösségként dolgozunk, vagyis mindenki külön-külön fizeti be az adóját. Ha én például Dunaszerdahely helyett Pozsonyban adóznék, akkor biztos nem kerültem volna a díjazottak közé, mivel a fővárosban több, jelentős adót befizető magánszemély is akad. Az adózás, persze, nem örömteli esemény, azonban mi évek múltán is ebben az országban akarunk tevékenykedni, és igyekszünk megfelelni a törvényes előírásoknak, bár a gyakori törvénymódosítások és törvényértelmezések miatt ez elég nehéz. Akinek van világos jövőképe, az nem az adóhivatalok éberségét teszi próbára, hanem tisztességes polgárként jár el. Napjainkban sokat beszélünk a polgári értékrendről, a polgári társadalomról, s ennek egyik ismérve a szabályoknak megfelelő adófizetés.

Annak dacára, hogy a közvetlen magánosításokban nem érdekelt, mégis szinte minden jelentősebb privatizáció kapcsán felbukkan a neve. E tény mire vezethető vissza?

1992-ben ügyvédi irodát nyitottunk Csekes Erikával Dunaszerdahelyen, majd 1994-ben Pozsonyban is. Külföldi érdeklődők itteni beruházásai kapcsán nyújtunk jogi szolgáltatást, tanácsadást. Valószínűleg magas színvonalon, hiszen a jogi irodák piacán létező kiélezett verseny ellenére csak az utóbbi időben olyan privatizációs tranzakcióknál segédkeztünk, mint a U.S. Steel, az OTP és a MOL szlovákiai akvizíciója. Ebből következik, hogy a magánosítások kapcsán nem véletlenül jön a nevem szóba, azonban nem én privatizálok, hanem csupán ehhez – társaimmal együtt – jogi segítséget nyújtok ügyfeleinknek, amelyek általában külföldi nagyvállalatok. A mi szerepünk a jogi tanácsadás, jogi szakvélemények készítése, tehát nem beruházási tanácsadás. Ez pedig lényeges különbség. Természetesen nagy öröm számunkra, ha az ügyfelünk sikeres és a beruházás megvalósul, mert ennek Szlovákia számára is nagy jelentősége van, és az adott régióban rövid időn belül közvetlenül is érezhetők a beruházás pozitív következményei.