A világot nem szereti

Egy szomorúságba öltöztetett, fájdalommal szemlélt világot tárnak elénk Nagy Gyula festőművész képei. Az esztergom-kertvárosi Féja Géza Közösségi Házban március 13-án nyílt kiállításon az alkotó keményen és egyértelműen tudatja a világgal, milyen sorsot faragtunk magunknak veszélyes, természetet nem kímélő életmódunkkal. Olajfestményei és akvarell technikával készült képei segítségével mondja el a mai kor életminősége felett érzett bánatát. Nagy Gyula nem szereti ezt a világot, keserűen veszi tudomásul, hogy nem tud változtatni rajta. Hiányolja az emberekből a szeretetet, a törődést, elveszettnek látja ember és természet kapcsolatát. A világ háborgása felett érzett kínjait próbálja kompenzálni festészetével, sugallani képeivel, hogy ezt a semmibe rohanó állapotot a kép előtt álló is észrevegye. Radioaktivitás című képén éles fekete vonalakkal, szürke és szúrós szirtekkel hasít szemlélője tudatába, mi mindent követtünk már el a Föld ellen. Az őszi fák recsegő, elszáradt ágakkal jelennek meg a komor hangvételű képen. Nem az elmúlást szemlélteti, melyben mindig ott szunnyad az újrakezdés, inkább egy befejezett vég veszélye olvasható le belőle. Nagy Gyula 1961-ben született Budapesten, 4 éve foglalkozik festészettel. Saját bevallása szerint nem voltak képkészítő indíttatásai, baráti viszonyban volt a képzőművészettel. Ábrázolásmódjában nem kötődik mereven az illúziók világához, ösztönösen formálja, vetíti elénk a benne munkálkodó érzéseket. Zelenák Zsuzsa, az Esztergomi Polgármesteri Hivatal munkatársa szerint a művész alkotásaiban szimbólumok használatával kiált felénk, mentsük meg a világot, melyben élünk, mentsük meg egymást egy érzelmileg sivár léttől. Képei meghökkentők, hatásosan mutatják, merre vezet utunk, ha továbbra is ezen az ösvényen maradunk. Képaláírásai szerves részei a műveknek, a szubjektív rendeltetést együttesen határozzák meg. A kiállítás megnyitója után a Tűzkerék R. B. játszott a képek kemény mondanivalójához illő zenét.