A választó érzelmi alapon dönt

Miből gondolja, hogy a polgárok nagy része az alapján fog szavazni, melyik politikus rokonszenves számára és nem elsősorban a párt programját, elképzeléseit veszi figyelembe?

Természetes dolog, hogy az emberekre konkrét személyek és nem pártok vannak hatással, mert a párt az egyszerű polgár számára átláthatatlan, szövevényes monstrum. Nem tudják pontosan, mit kínál egy-egy párt, de azt megjegyzik, mit mondott egy-egy konkrét arc, és az is fontos, hogyan mondta. Nem beszélve arról, hogy egy pártnak több ismert személyisége is lehet, akik eltérően nyilatkozhatnak, vagyis nem csoda, ha sokan nem tudják, hányadán is állnak egy-egy politikai erővel. Az emberek egyszerűen összezavarodnak, és az utolsó pillanatban logikusan arra a személyre szavaznak, aki érthetően beszélt, aki rokonszenves számukra. Akik nem tudják, melyik pártra voksoljanak, megnézik, ki a pártelnök, mert általában úgy vélik, amilyen a vezető, túlnyomó részt olyanok a mozgalom döntései, vagyis amilyen politikát képvisel az elnök, lényegében az várható a pártjától is.

Ez azoknak ad igazat – a Smernek, a HZDS-nek –, akik egyetlen személyre építenek. Elég egy "rokonszenves" személy ahhoz, hogy egy párt irányíthassa az országot?

Sajnos, ez így működik. Az embereknek szükségük van valamilyen figyelemfelkeltőre. Nem hiszem, hogy Robert Fico azért olyan, amilyen, mert önmagát akarná mutogatni, hanem mert megérezte, hogy az embereknek erre van szükségük. Nem tudunk vezér nélkül létezni. Sokan szeretik az erélyes fellépésű, határozott politikusokat, akiknek mindenre van válaszuk, megoldásuk, és ezt még érthetően el is tudják magyarázni. Ezért lehet Mečiarnak is ennyi híve. Egyértelműen azoknak a pártoknak a támogatottsága nagyobb, melyek élén igazi személyiség áll, akinek a pozícióját saját pártján belül sem veszélyezteti semmi. Az olyanok vonzzák az embereket, akikről évek óta tudjuk, mit várhatunk tőlük, viselkedésük átlátható, rendelkeznek bizonyos, csak rájuk jellemző jegyekkel. Ficón és Mečiaron kívül ilyen Malíková, Slota és Bugár is. Ugyanakkor nem biztos, hogy a polgárok a szimpatikus személyt megbízhatónak tartják, és rá szavaznak. Bugár Bélát például a szlovákiai lakosok általában rokonszenvesnek tartják, mégsem szavaznának rá és pártjára, mert a párt nem egyetlen személyre épít, más MKP-s politikusnak lehet a pártvezértől teljesen eltérő véleménye és nyilatkozata is.

Ezek szerint a választások lényege inkább a politikus személyiségek összecsapása, mint választási programok konfrontálása?

A program sokak számára nem érdekes, sőt kimondottan unalmas. Nehéz megállapítani, hányan olvassák el a vaskos ígéreteket, terveket. A programban gondolatok, ésszerű elképzelések fogalmazódnak meg, a választások viszont az érzelmekről, benyomásokról, rokonszenvről és bizalomról szólnak. Amikor azt fontolgatjuk, melyik banktól vegyünk fel jelzálogkölcsönt, racionális folyamat játszódik le bennünk, viszont amikor azon gondolkodunk, melyik barátunkkal menjünk nyaralni, az már emocionális folyamatnak számít. A szlovákiai polgárok többsége élete túlnyomó részében elsősorban érzelmi alapon hozza döntéseit, és ez jellemző a választásokra is.

Ezt mennyire tudatosítják a politikusok?

A közvélemény-kutatások során politikusokat nem kérdeztünk meg, mi elsősorban emberekre összpontosítunk... A politikát a polgárok véleményén keresztül vizsgáljuk. Tehát közvetetten mérjük csak fel, melyik párt, illetve politikus próbál a választók érzelmeire hatni. Vannak erők, melyek egyetlen személyre építenek, vannak, melyek kollektív szervezetre játszanak, és ez az óriásplakátokon is tükröződik. Egyes pártok szórólapjain egy-egy arc jelenik meg, más mozgalmak viszont 4-5 embert mutatnak be egyszerre. Nem tudom, melyik a jobb megoldás, erre majd a választások eredménye ad egyértelmű választ.

Az első- és másodválasztók mennyire befolyásolhatják a választások eredményét?

Tőlük is és a határozatlanoktól is sok függ, de idén már nem kell különbséget tenni az első- és másodválasztók, valamint az idősebbek között, elég egyszerűen határozatlan polgárokról beszélni, tehát olyanokról, akik még nem tudják, az urnákhoz járuljanak-e, illetve hogy kire adják voksukat. Szlovákiában a lábunkkal fogunk szavazni, vagyis sok múlik azon, hányan vesznek részt a szavazáson.

Kinek érdeke az alacsony, és kinek a magas részvételi arány?

Minél kevesebben mennek szavazni, annál jobb eredményt ér el a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Magyar Koalíció Pártja, viszont ha minél többen járulnak az urnákhoz, e két párt támogatottsága csökken, ellenben a Smer és a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió több szavazatot kapna.

Vagyis a határozatlan polgárok – ha úgy döntenek, részt vesznek a szavazáson – elsősorban a Smer és az SDKÚ felé hajlanak?

A határozatlanok nagy része a HZDS, a KDH és a nemzetiek helyett inkább az új pártokat részesíti előnyben.

Miért?

Mert nem képesek azonosulni a HZDS politikájával, a jelenlegi kormánypártok iránt pedig azért rendült meg az emberek bizalma, mert 1998-ban változást, életszínvonal-emelkedést, nagyobb fizetéseket ígértek, a pénztárcákban azonban nem tapasztalható javulás.

Azoknak van esélyük, akik még nem voltak hatalmon?

Igen, mert velük nincsenek sem rossz, sem jó tapasztalatok, az ismeretlenben jobban bíznak az emberek. Ez lutri hozzáállás, de a lakosok csalódottak, frusztráltak, hiszen nem volt jó Mečiar idejében, nem volt jó a Dzurinda-kormány alatt sem, azt gondolván: ennél rosszabb már nem lehet, egy harmadikra bízzák az országot. Nem hiszik, hogy az a harmadik csodát művelhet, paradox módon mégis bíznak a csodában.

Vagyis Fico jó taktikát választott?

Mindenképpen jól felmérte a helyzetet, és tisztában van az emberek véleményével a jelenlegi és a volt kormányról. De nemcsak a Smer, hanem az ANO kampányát is profi módon szervezik.

Elképzelhető, hogy azok, akiknek nem érdeke a minél nagyobb részvétel, nem ösztönzik szavazásra a polgárokat, sőt megpróbálják majd elriasztani őket, ellenben azok, akiknek kedvez a nagy részvételi arány, próbálják mobilizálni a szavazókat?

Igen, már elhangzottak olyan vélemények, hogy a kormányon kívüli szervezetek, melyek voksolásra ösztönzik a polgárokat, negatívan befolyásolják a választásokat. A politikától elválaszthatatlan a negatív elhatárolódás. Az emberek hamarabb tudják, mit nem akarnak, mint azt, mit szeretnének, és ezt az emberi tulajdonságot politikusaink is kihasználják: érvelnek, miért ne a másikat válasszuk. Szlovákiában nehéz pozitív kampányt folytatni, de nem lehetetlen. Sok múlik a választási stratégián, a párt marketingjén. Biztosan lesznek, akik a pozitív vagy negatív megnyilvánulások helyett egyszerű, olcsó módszerrel akarják megnyerni a szavazókat: például gulyást, virslit adnak ingyen, sörre invitálják őket, apró ajándéktárgyakat osztogatnak. Ez hatásos lehet, mert egy ilyen élményt senki sem felejt el, és a határozatlan polgárok akár ez alapján is dönthetnek.