A szlovákiai magyar települések hatványozottan jól járnak, ha a kormány hajlandó módosítani az önkormányzatok finanszírozási modelljét

Az önkormányzatoknak járó állami források szétosztásának elvét 2004-ben vetették papírra. Az azóta eltelt időben azonban mindössze kisebb változtatásokat eszközöltek, jelentős reformokra nem került sor. Ennek az az oka, hogy igen érzékeny témáról van szó. A pénzek visszaosztásának rendszerében a jól mérhető, objektív mutatók mellett akadnak olyan szempontok is, amelyek létjogosultságát nem sikerül igazolni, néhány települést azonban pozitívan diszkriminálnak.

20 évvel az eredeti törvény elfogadása óta először azonban „helyzet van”, mivel Robert Fico kabinetje módosítja a falvak, a városok és a megyék finanszírozási modelljét meghatározó kormányrendeletet. Az eredeti képlet megnyitására azért került sor, mert az óvodák finanszírozásáról a jövőben az önkormányzatok helyett az oktatási minisztérium gondoskodik. Ebből az elsőre aprónak tűnő módosításból a gyakorlatban több változás is következik. Mivel az óvodáknak szánt pénzt átcsatornázzák az oktatási tárcához, zsugorodik a falvak és városok között szétosztásra kerülő pénzcsomag, de módosul maga a képlet is, ami alapján visszaosztják a forrásokat. Mivel az óvodák a számításból is kikerülnek, a többi szorzó felértékelődik, tehát nagyobb súlyuk lesz.

Lehetőséget kaptunk, hogy tovább nyissuk az ajtót, és eltüntessük az egyenlőtlenségeket is

– jelentette ki Őry Péter Csallóközcsütörtök polgármestere, a Magyar Szövetség alelnöke, aki a Pro Civis Polgári Társulás elnökeként évek óta igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy a vitatott koeficiensek miatt esztendőnként mekkora összegtől esnek el az egyes önkormányzatok.

Mivel már zajlik a tárcaközi egyeztetés, így a településvezetőknek alig három hetük van, hogy elmondják a véleményüket.

„Nem véletlen, hogy a kormánypártok mostanra időzítették a reformot. Praktikus, hogy az ünnepek és a munkaszüneti napok miatt alig szólnak hozzá. Éppen ezért nekünk az a dolgunk, hogy mozgósítsunk” – figyelmeztet Keszegh Béla Komárom polgármestere, a Szlovákiai Városok Uniójának alelnöke, aki szintén zászlajára tűzte a probléma megoldását.

Vissza a múltba

Ahhoz, hogy teljesen érthető legyen a szakértők és az érintettek által javasolt módosítás, érdemes egy kitekintést tenni a múltba. A közigazgatás átalakítása Mikuláš Dzurinda nevéhez fűződik, első és második kormánya idején került sor a legjelentősebb önkormányzati reformok végrehajtására. A módosítások tetőpontja az ún. fiskális decentralizáció volt, amikor a parlament elfogadta azt a törvényt, ami szabályozza, hogy a megyei önkormányzatok és a községek mekkora összeget kapnak az állami költségvetésből. A gyakorlatban ez határozza meg, hogyan és milyen formában kerülnek szétosztásra az alkalmazottak és a magánvállalkozók személyi jövedelemadójából származó bevételek a falvak, a városok és a megyék között. Ami az arányokat illeti, a 2015-ös döntés értelmében a jövedelemadó 70 százaléka a községi önkormányzatokhoz, 30 százaléka pedig a megyékhez kerül.

Bonyolult matematika

Az adóbevételek visszaosztása egy bonyolult képletsor alapján valósul meg, ami több, különböző mutató alapján határozza meg pontosan, hogy egy-egy önkormányzatnak mennyi pénz jut. A megyék esetében ezek alapvetően összhangban vannak az általuk ellátott feladatokkal, a falvak és városok helyzete azonban jóval összetettebb. Esetükben négy szempontot vesznek figyelembe, amit a polgármesterek szerint a pontosabb áttekintés érdekében öt kategóriaként érdemes használni. Ezek mindegyike különböző súllyal bír. Az elosztásra kerülő összeg legnagyobb részét a beiskolázott diákok száma alapján ítélik meg (40 százalék), a legkevesebbet pedig a 62 év feletti lakosok aránya nyom a latba (5 százalék).

Diszkriminatív szempontok

A felsorolt szempontok közül a magassági és a nagyságrendi kvóta alkalmazása erősen vitatható. A polgármesterek elmondása szerint ezen szorzók esetében hiányzik az objektivitás, sőt, egyenesen diszkriminatívak, mivel bizonyos települések kárára növelik más községek részesedését.

Külföldön is kutattuk a közigazgatás működését, ilyen mutatók azonban sehol nincsenek érvényben. Sőt, a tengerszint feletti magasság egyenesen szlovák kuriózum

– magyarázta Őry Péter.

Az említett magassági kvóta amiatt került bevezetésre, mert az érintettek arra hivatkoztak, hogy a magasabban fekvő területeken többet kell fűteni, de indokként hozták fel a téli útkarbantartást is. A község tengerszint feletti magassága azonban semmit nem árul el a település földrajzi adottságairól, az elmúlt évek innovációi, a hőszigetelési lehetőségek, valamint a fűtési megoldások pedig jelentősen csökkentik a kiadásokat.

„Mióta ezeket a szabályokat lefektették, eltelt 20 év, a klímaváltozás hatását pedig tanulmányok igazolják. A trópusi napok száma ugrásszerűen emelkedik, így országszerte rövidül a fűtési szezon. A déli, alacsonyabban fekvő területek azonban egy egészen új problémával szembesülnek, mivel a kibírhatatlan hőség miatt hűtés nélkül munkavégzésre alkalmatlanná válnak az ingatlanok. A klimatizáció azonban megemeli az energiaköltségeket” – mutatott rá Keszegh Béla, hogy valóságban fordult a kocka.

A nagyságrendi szorzó hibái pedig még a tengerszint feletti magasság okozta eltéréseknél is láthatóbbak, mert kizárólag a nagyvárosokat hozza előnyös helyzetbe. Az érintett települések száma jelenleg 9.

„A 9 mellé rögtön oda lehet párosítani azt 2 878 önkormányzatot, amelyik befizet, mivel a lakosok száma nem haladja meg az 50 ezer lelket, ugyanis ez az a határ, amely felett már nem befizetőkről, hanem kedvezményezettről beszélünk” – hívta fel a figyelmet a Magyar Szövetség alelnöke, aki szerint azt is érdemes megjegyezni, hogy Európa-szerte fordított trend figyelhető meg. A nagyobb és erősebb egységek a szolidaritás jegyében támogatják a kisebb és szegényebb településeket, hogy azok felzárkózzanak.

A két diszkriminatív szorzó következtében a települések többsége vesztese a szlovák adóvisszaosztási rendszernek. Az összhatást tekintve a magyarlakta járások és községek még az átlagnál is rosszabb helyzetben vannak. Mindez annak tudható, hogy a dél-szlovákiai településszerkezetet jellemzően alacsonyan fekvő kistelepülések alkotják.

Nincsenek illúzióink, hogy a szlovákiai magyarok miatt fogják megváltoztatni a rendszert. Az azonban csak egy tévhit, hogy kizárólag mi nyafogunk, mert kevesebbet kapunk. Ez egy országos probléma, amely megoldásával a települések többsége jól járna, számunkra pedig hatványosan előnyös lenne

– érvelt Komárom város vezetője a tervük mellett.

Őry Péter emellett rámutatott, hogy gyakran maguk a polgármesterek sem tudják pontosan, mennyi pénztől esnek el.

Ismerik a rendszert és a százalékokat, de ember legyen a talpán, aki a hatályos képletből ki tudja számítani a pontos végösszeget anélkül, hogy mélyebben beleásná magát a történetbe 

– jegyezte meg Őry, aki azt is hozzátette, hogy a tengerszint feletti magasság és a nagyság a két leginkább vitatott koeficiens, összességében véve elmondható, hogy az egész rendszerrel gond van.

Van megoldás

A településvezetők nem csak arra hívják fel a figyelmet, hogy a szlovák adóelosztási rendszer módosításra szorul, konkrét megoldási javaslatuk is van.

Bárminek örülnénk, ami legalább egy kicsit javítja a torzulást

 – jelezte Keszegh Béla, hogy első lépésként a két diszkriminatív szempontot kellene kiejteni a képletből.

A szubjektív mutatók helyett csak az objektív, valóban számszerűsíthető és mérhető egységeket kellene megtartani. Ez ugyanis több millió eurót hozhatna az önkormányzatoknak.

A hatályos elosztási képlet átírása mellett komoly, rendszerszintű változásra is szükség lenne.

„Rendkívül fontos lenne, hogy ne csak egyetlen adónem törvényileg meghatározott része kerüljön az önkormányzatokhoz. Ha az összes állami adóbevétel egy bizonyos százaléka jutna a településeknek, akkor nem kellene aggódnunk a támogatás folyamatos hullámzása és csökkenése miatt, amivel jelenleg küzdünk” – vázolta fel Őry Péter.

Egy ilyen változtatás azt eredményezné, ha az állam adót emel, akkor azt az önkormányzatok nem csak a kiadásaik növekedésében éreznék meg, a hatás a bevételi oldalon is megmutatkozna.

„Az önkormányzatoknak szánt pénzcsomag adott, így egy ilyen módosítás után nem kellene attól tartania a lakosoknak, hogy többet kell majd befizetniük az államkasszába. Mindössze arról van szó, hogy a beszedett pénzt igazságosabban kellene szétosztani” – igyekezett mindenkit megnyugtatni Keszegh Béla, aki szerint a polgárok maguk is csak nyernének a változással. Ha több pénz jut a településeknek, akkor azt az önkormányzatok növelni tudják a közszolgáltatások színvonalát, így a lakosok életkörülményei is javulhatnak.

Az érvelést három dologra szeretnék alapozni. A lakosok hátrányos megkülönböztetése, valamint a klímaváltozás hatásai mellett azzal szeretnének nyomást gyakorolni a kormányra, ami a politikusokat magukat is személyesen érinti.

A kormányfő, Robert Fico (Smer), az SNS elnöke, Andrej Danko, a belügyminiszter, Matúš Šutaj Eštok (Hlas) mind olyan településről származnak, amik szintén jobban járnának, ha az általunk javasolt módosításra sor kerülne

– osztotta meg lapunkkal azt a stratégiát Komárom polgármestere, amellyel a törvényhozókat szeretnék meggyőzni.

Alternatív jövőképek

A személyes egyeztetések és polgármesteri találkozók mellett két petíció is indul a figyelemfelkeltés érdekében. Az egyik felhívás szakmai alapon valósul meg, a másikat a tervek szerint a Magyar Szövetség jegyzi majd.

„Az aláírásgyűjtés nyomán be kell, hogy hívjanak minket a pénzügyminisztériumba. A szaktárcánál azonban nem lesz egyszerű dolgunk, mert az a főosztályvezető viszi az ügyet, aki az általunk kifogásolt képletet kitalálta. Megfelelő politikai akarat hiányában így nehéz dolgunk lenne. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy a Magyar Szövetség levélben fordul a miniszterelnökhöz, amelyben adatokkal igazolva felvázoljuk a problémát, külön kitérve Nagytapolcsányra, ahonnan Robert Fico származik” – tájékoztatta az Új Szót a Magyar Szövetség alelnöke, Őry Péter.

Őry szerint, ha a tárcaközi egyeztetés nem jön össze, akkor sincs minden veszve. Bár kormányrendeletről lévén szó elsősorban a kabinetet kellene meggyőzni, a parlamentben is érdemes megnyitni a kérdést. Ehhez azonban komoly polgármesteri összefogásra lenne szükség.

„Az állammal szembeni lépések esetén tapasztalható egyfajta óvatosság az önkormányzati szférában. Nem igazán tudom, mi áll a tartózkodás mögött, de az biztos, hogy közös fellépés nélkül nincs eredmény. Mert hiába próbál aktív lenni a pártpolitika, az érdekvédelmi szervezetek nélkül nehéz mozgósítani” – magyarázta Őry, aki szerint egy ilyen helyzetben a településvezetők akár a pénzügyminisztérium elé is kivonulhatnának tiltakozni.

Ha a kezdeményezés ilyen jellegű nyomásgyakorlás nélkül is sikerrel jár, már jövőre elindulhat a részletek kidolgozása.

„A módosítás után végre nem arról lenne szó, hogy ismét segélycsomagért kell lobbiznunk, amivel talán túlélhetjük az adott évet, hanem automatikusan több százezer euróval magasabb összeget kapnánk. Ezt akár úgy is lefordíthatjuk, hogy ennyivel több jutna útkarbantartásra, óvodafelújításra, játszótérépítésre. Ennyivel többet tudnának tenni az önkormányzatok a lakosokért” – zárta Komárom polgármestere.