„A Smer zsákmányként tekint az államra”

Ha egy mondatban kellene jellemeznie a kormány első három hónapját, az hogy hangzana?

Szlovákia szempontjából eltékozolt száz nap volt ez, hiszen először a kulcsszereplők – a miniszterelnök és a házelnök – betegsége, munkaképtelensége határozta meg, majd pedig a kormány védekezése Kaliňák-ügyben, amelyet a kormány képtelen volt megnyugtatóan rendezni, de politikai energiáinak nagy részét főképp az utóbbi egy hónapban ennek az ügynek kellett szentelnie; végső soron tehát nagyon kevés konkrét lépést láttunk, amely az emberek javára vált volna.

Hogyan értékelné az egyes koalíciós partnerek eddigi tevékenységét? Kezdjük a Smerrel.

A Smer eddigi sikere a kormányban a szlovák állampolgárok kárára válik. Főként abban volt sikeres, hogy egyáltalán képes volt kormányt alakítani, és hogy megtarthatta az olyan kompromittálódott politikusait is, mint Robert Kaliňák, de akár maga Robert Fico is. A politikai mesterség szintjén tehát a Smer elérte a lehető legtöbbet. A Smer érdekei azonban jelenleg Szlovákia érdekeivel gyökeresen ellentétesek. Az új kezdet, a változás, az erélyes intézkedések helyett azt látjuk, hogy a Smer megmaradt képviselői megfáradtak, kompromittálódtak, és energiájuk nagy részét saját maguk, bizniszeik védelmezésére, múltjuk és botrányaik kimagyarázására kell hogy fordítsák.

Szlovák Nemzeti Párt.

A Szlovák Nemzeti Párt különös helyzetben találta magát a választások után. Pozitív választási eredményt ért el, és bejutott a kormányba, ám Andrej Danko kivételével nem voltak a soraiban olyanok, akik alkalmasak lettek volna magas funkciók betöltésére. Így aztán a miniszterek jelölésénél is párton kívüliekhez kellett fordulniuk, és a parlamenti frakciójukban sem jelentkezett egyetlen jelentős személyiség sem. Az SNS miniszterei technokraták, akiktől nem várható el nagyobb témák felvetése, csak a szinten tartás politikája. Az SNS népszerűsége teljesen Andrej Dankón múlik, aki pedig jelenlegi erejük megtartására, esetleg növelésére törekszik, így kerüli az ellentmondásos témákat. Danko tudja, hogy minél rosszabb a Smernek, annál jobb az SNS-nek, a Smertől elpártolt szavazók „begyűjtése” jelenti stratégiája lényegét. Politikailag ez érthető, de nem Szlovákia érdekeit képviseli.

Híd és Sieť.

A két kisebb koalíciós partner feladata nehéz volt, egyrészt mert kicsik, másrészt mert meg kellett indokolniuk a koalícióba való belépésüket választóik felé. A választásuk előtt és után is nagy várakozásokat keltettek, ám ma minden elfogulatlan megfigyelő láthatja, hogy sikertelenek. Sem a jelképek és elvek, sem a gyakorlati politika szintjén nem ők a kormányon belüli történések meghatározói, inkább csak afféle pótkocsikként működnek. A Híd és a Sieť érdeke azt diktálja, hogy a kormány sikeres legyen. Jelenleg azonban úgy viselkednek, mint a HZDS és az SNS az első Fico-kormány idején: a Smer engedi, hogy érvényesítsék bizonyos gazdasági érdekeiket a minisztériumok szintjén, és esetenként kisebb prioritásokat, mint a kis létszámú iskolák megtartása a Híd esetében, cserébe pedig ők lemondanak a nagypolitika befolyásolásáról.

Ha Robert Kaliňák lemondana, lát esélyt arra, hogy megújuljon a politikai és állami intézményekbe vetett állampolgári bizalom?

A Bašternák-ügy ma már nem is annyira a politikai, hanem az állami intézményekkel szembeni bizalmatlanságról szól. Nem a belügyminiszter egyszeri seftjéről beszélünk egy állítólagos csalóval, hanem egy kiterjedt maffiáról, amely behálózza a rendőrséget, az ügyészséget, a vám- és adóhatóságot. A megoldások tehát politikai szinten kell hogy elkezdődjenek, hiszen a politikai intézmények élén érintettek állnak, vagy legalábbis fennáll az érintettségük gyanúja. Ha azonban például a belügyminisztérium élén Robert Kaliňákot más Ficóhoz közeli ember váltaná, például Ján Valko a titkosszolgálattól, semmi nem változna, mivel a Smer alapvető hatalmi logikája változatlan maradna. Ezért a személyi változásokon kívül a törvényi változások is elkerülhetetlenek, hogy depolitizálódjanak, megtisztuljanak az érintett területek. Ezen túl szerintem szorgalmazni kell a szélesebb körű személycseréket is a rendőrség vezetésében, enélkül ugyanis a miniszterváltás sem vezet sehova.

A koalíciós partnerek érve, hogy amíg az ügyet nem vizsgálják ki, addig az ártatlanság vélelme jegyében semmilyen lépések megtétele nem indokolt.

Ezek a kijelentések szembemennek a józan ésszel és az ő korábbi kijelentéseikkel is. Különbség van ugyanis a büntetőjogi és a társadalmi-politikai vonatkozások között. A büntetőjog védelmezi a gyanúsítottat és a vádlottat, bizonyítani kell velük szemben a törvénysértés tényét. Ezért érvényes a hármas szűrő is: a rendőrség mellett az ügyészség, majd a bíróság is jóvá kell hogy hagyja a bűnösséget. Így védjük az egyént az állammal szemben. A politikai-társadalmi rendszer lényege, hogy az állampolgároknak el kell hinniük az államról és a politikusokról, hogy azok közérdekből cselekszenek. Ha pedig súlyos gyanú merül fel, hogy ez nincs így, a fejlett demokráciákban távoznak posztjukról a politikusok és más csúcsvezetők, hogy a bizalom megújulhasson. Ennek semmi köze ahhoz, hogy valakit elítélnek-e vagy sem, ez az állammal szembeni bizalomról szól. Az állammal szembeni bizalom elvesztése ugyanis a romboló erők győzelméhez vezet. Ma azt látjuk, hogy a hatalom több képviselőjének – élükön a miniszterelnökkel – érdekében áll a vizsgálat szabotálása, és ehhez a politikai eszközeik is megvannak.

Kapcsolatban áll még Radoslav Procházkával? Beszéltek, mióta kilépett a Sieťből?

Ha a parlamentben találkozunk, köszönünk egymásnak, de semmilyen nagyobb beszélgetést nem folytattunk le azóta.

És a Sieť más tagjaival?

A Sieť legtöbb tagjával jó a kapcsolatom, néha váltunk egy-két mondatot a parlamentben. Szerintem ma ők is tudják, hogy nagy hibákat vétettek a választások után, de emberileg nem látom indokoltnak ezt folyamatosan az orruk alá dörgölni. Olyan csapdában vannak, amelyből már nem mászhatnak ki.

Mi állhat a Radoslav Procházka és Andrej Hrnčiar közötti konfliktus mögött?

Mivel nem a kormányban való bennmaradásról folytatott filozófiai vitáról van szó, szerintem tisztán személyes érdekek mentén zajlik a konfliktus.

Halott már a Sieť?

A Sieť akkor múlt ki, amikor a Fico-kormányba való belépésről döntött. Ami azóta történik, csak megerősíti ezt. A választói bizalom ilyen mértékű elárulása egy demokratikus társadalomban nem elfogadtatható.

A kormányprogramról folytatott vita során az ellenzék számon kérte a jobboldali kormánypártokon a jobboldali témákat. A kormánypártok reakciója erre az volt, ha ennyire fontosak a jobboldali célok az ellenzéki pártok számára, nekik is ott lenne a helyük a kormányban.

A választások során a választók kiértékelték, folytatnia kellene-e a Smernek eddigi politikáját, és mindössze 28 százalék gondolta úgy, hogy igen. Mivel a jobboldali pártok nélkül nem alakulhatott volna kormány, szerintem csak egy olyan koalícióba szabadott volna belépniük, amely garantálta volna az államvezetés módjának jelentős megváltoztatását. Egyértelmű volt, hogy ez a Smerrel kivitelezhetetlen. A jobboldali pártok pedig kísérletet sem tettek erre. Sem személyi, sem alapvető politikai kérdésekben. Elfogadták a Smer dominanciáját, és megmaradtak a korrigáló szerepben. A Sieť választói ezt nem fogadták el, mert teljesen más programmal indult. A Híd választóinak egy része elfogadta, mert a Híd korábban is afféle kiegészítő pártként viselkedett; azok a szavazók azonban nem fogadták el, akik mást vártak a Hídtól. Ha egy olyan kampányt folytatnak, amelynek lényege a jellemesség, valamint a Smer korrupciós politikája mint probléma, nem csodálkozhatnak, ha az erre reagáló választóik csalódottak lesznek. Akik a Hidat kiegészítő pártként kezelik, amely elintézi a kis létszámú iskolák ügyét vagy jobb utakat bizonyos helyeken, azok elégedettek lehetnek. Akik azonban komolyan vették a Hidat mint egy elvek mentén politizáló pártot, csalódtak.

Képes reális alternatívát nyújtani a jelenlegi ellenzék a kormánnyal szemben?

Ebben a felállásban szerintem nem. Richard Sulík és Igor Matovič nem tudnak és nem akarnak a Smer szolid alternatívájaként fellépni. Ha ők nem változtatják meg a politikájukat alapvetően, vagy nem lépnek színre új játékosok, ez így is marad, és a Smer hosszú távon hatalmon maradhat.

Hogy képzeli el a saját politikai jövőjét?

Az én politikai jövőm annak is a függvénye, milyen kínálat mutatkozik egy másfajta politika iránt. Jelenleg egyrészt láthatjuk a kormány politikáját, amely populizmusa mellett arra irányul, hogy zsákmányként kezeli az államot, amelyet szétosztanak maguk között, és néha odavetnek valamit az állampolgároknak is, hogy elégedettek legyenek. Ez a politika nem kívánja orvosolni az ország alapvető gondjait, hanem csak valahogy működésben tartani. A másik oldalon ott a jelenlegi ellenzék, amelynek az egyik részét a bolondok és fasiszták alkotják, a másikat pedig Sulík és Matovič, akik erősen ellenzik a Smer-féle államvezetést, de nincs erős alternatív elképzelésük. Egy harmadik erőre lenne szükség, egyértelmű erkölcsi alapállással, a Smerétől eltérő államvezetési elképzeléssel és határozott tervekkel az ország fejlesztéséről. Egy ilyen projektbe szívesen beszállnék. Szerintem sikeresebbek voltak eddig is azok a pártok, amelyek nem személyi ambíciók, hanem egy erős elképzelés mellett szerveződtek. A kérdés számomra, sikerül-e további megbízható, szorgalmas, tisztességes embereket találni, akik hasonló látásmóddal rendelkeznek.

A második Fico-kormány idején az ön fő témája az egészségügy volt. Az új egészségügyi miniszter, Tomáš Drucker több olyan intézkedést tett már, amelyekről az ellenzék is pozitívan nyilatkozott.

Az első száz nap során teret akartam adni a miniszternek, mert én is látok benne némi reménységet, főképp az eddigiekhez képest. Az első száz nap alatt a miniszter megtett néhány elkerülhetetlen lépést, elsősorban ami az Egészségügyi Felügyeleti Hivatalt és az Általános Egészségbiztosítót illeti, de sok olyan ember maradt hivatalban, akik közvetlenül felelősek bizonyos ügyekért, és a miniszter a kórházak szintjén sem vállalta a nyílt konfliktust Pavol Paška körével. Az imázs terén Drucker jó benyomást tett, de nem ment bele az igazi harcba a Paška-féle maffiával, ahogy rendszerszintű változtatásokba sem. Nem hiszem, hogy olyan változtatásokat várhatunk tőle, amelyekben a közvélemény bízik.

Az oktatás terén számít pozitív változásokra?

Peter Plavčan technokrata hivatalnok, akiben szerintem megvan a jó szándék. A probléma vele többrétegű. Egyrészt visszaélt funkciójával még korábbi pozíciójában, így nincs semmilyen morális tekintélye. Másrészt nincs politikai ereje sem, hiszen pártonkívüli. Végezetül nincs világos elképzelése az oktatásügyről. Tanácsadói között sok jó szakember akad, ez azonban a tapasztalataim szerint nem elég. A miniszter nem lehet egy üres edény, amelybe beleöntjük a többiek tudását. Az oktatásügyben még kisebb javulásra számítok, mint az egészségügyben.

Lucia Žitňanská vállalta magára a korrupcióellenes intézkedéseket is, az ő eddigi tevékenységét hogy értékelné?

Lucia Žitňanskának az egyik területéről, az igazságszolgáltatás helyzetéről régóta világos elképzelése van. Itt a rendszerszintű változásokra többet kell várni, de ezen a téren, úgy gondolom, Lucia Žitňanská jó eredményeket érhet el. A korrupcióellenes harcban sokkal nehezebb a helyzete. Itt szükség lenne a rendőrség, az ügyészség reformjára, az uniós alapok és a közbeszerzések reformjára, az államigazgatás megváltoztatására, illetve az offshore cégek és a politikusok anyagi felelősségvállalásának kezelésére, de ez utóbbi az egész csomagnak csak a harmada vagy a negyede. Žitňanská mégis csak ez utóbbit tudta a kormányprogram részéve tenni, a többit nem sikerült – vagy senki nem is akarta. Tehát még ha százszázalékosan teljesíti is feladatát, még úgy is sikertelennek fogják értékelni, mert nem tud elérni jelentős előrelépést a korrupcióellenes harcban. Számára tehát a Bašternák-ügy paradox módon kedvezhet, mivel ennek köszönhetően a kormány hajlandó lehet komolyabb korrupcióellenes lépésekre is. Ebben azonban azért nem hiszek, mert ez végzetes lenne a Smer számára. A Smer csak a reformok imitációját engedheti meg.