A politikában nincsenek csodaszerek III.

Amint több közvélemény-kutatás kimutatta, az első fordulóhoz képest Gašparovičnak voltak nagyobb lehetséges mozgósítható tartalékai. Az első fordulóban kevesebb vidéki lakos ment el szavazni, s tudjuk, ez a társadalmi réteg, főleg északon és keleten, elsősorban Gašparovičot támogatta. Tehát őket sikerült jobban mozgósítani, persze Radičová is sokkal több szavazatot kapott.

A magyar kártya a kampány központi témájává vált, méghozzá nagyon durva módon. Ez ellen többen tiltakoztak a szlovák oldalon, a magyar értelmiség és civil szféra azonban csendben maradt. Ez rendben van így?

Néhányan azért tiltakoztunk, köztük jómagam is, de tény, hogy nem volt semmilyen közös nyilvános fellépés. Azt hiszem, hogy ez azért is volt így, mert annyira meglepett bennünket ez a durva hangnem, hogy eszünkbe sem jutott valamilyen közös akciót indítani, inkább arra fordult a figyelem, hogy minél több választót sikerüljön mozgósítani. A kérdés azonban jogos, nem ártott volna valamiféle tiltakozó akciót szervezni.

Térjünk rá a választások kimenetelére. Milyen hatással lehet ez Radičová és az ellenzék politikai jövőjére?

Mikuláš Dzurinda bejelentése után rendkívül kérdésessé vált a helyzet, úgy is lehet fogalmazni, hogy a volt kormányfő döntésével gyakorlatilag megsemmisítette azt a szinergikus hatást, amit Radičová eredménye kiváltott. Most az SDKÚ tagsága kezében a döntés. Ha megtartják Dzurindát, alighanem előre megpecsételték saját sorsukat, s újabb választási bukásnak néznek elébe. A KDH élén változás készül. Ján Figeľ egy européer politikus, aki megválasztása esetén minden bizonnyal megpróbálna nyitni és modernizálná a pártot. Valószínűsíthető, hogy Radičovával elég jól együtt tudnának működni, amint az is feltételezhető, hogy a kereszténydemokraták nagyobb bizalommal lennének Iveta Radičová mint Mikuláš Dzurinda iránt, aki esetében attól tartanak, hogy megpróbálja bedarálni vagy szétdarabolni, felszámolni őket. A magyarok is elég nagy bizalommal vannak Radičová iránt, tehát van egy komoly bizalmi tőkéje. Ahhoz azonban, hogy az SDKÚ élére álljon, s egy szélesebb spektrumú néppárttá alakítsa azt, ami Mikuláš Dzurindának nem sikerült, energikusabbnak kellene lennie.

Van esély arra, hogy megváltozzon?

Nem vagyok pszichológus, de az nyilvánvaló, hogy Radičová nincs híján intellektuális képességeknek. Tehát csakis tőle függ.

Az SDKÚ mennyire van felkészülve egy ilyen változásra? Mikuláš Dzurinda már jelezte, nem akar távozni a párt éléről.

Azt gondolom, Mikuláš Dzurinda úgy képzeli el a jövőt, hogy a pártbeli viszonyok maradnak a régiben, s valamikor a távoli jövőben eljön az idő, amikor Fico elkopik, hibát hibára halmoz, netán az ország gazdasági helyzete is rosszul alakul, s nem jön egy olyan utód, aki érdemben át tudná venni a helyét. Akkor pedig a választók lassan-lassan visszaszivárognak, s az SDKÚ visszatérhet a hatalomba. Ez a hipotézis több olyan feltételezésre épül, aminek nem kell feltétlenül bekövetkeznie. Dzurinda részéről azt tartanám okos magatartásnak, ha maga segítené hatalomra utódját. Így részben megőrizhetné a befolyását, s nem tenné ki a pártját egy csúfos választási vereségnek, a jelenlegi állásból ugyanis ez következik.

(folytatjuk)