A politikában nincsenek csodaszerek II.

Sok mindenről. Elsősorban a demokrácia alapértékeiről, s ebből a szempontból az eredmény sajnos nem túl kedvező.

Mely értékek mentén húzódtak meg a választóvonalak?

Például a hatalommegosztás mentén. Az egyik fő kérdés az volt, hogy az államfő a végrehajtó hatalom része legyen-e, belefolyjon-e pártcsatározásokba, támadja-e az ellenzéket és védje a kormányoldalt még akkor is, ha egyes kijelentései az alkotmányosság határait súrolják, vagy egy autonóm, saját véleményt és értékrendet képviselő, az alkotmányosság alapértékeit védő személyiség legyen.

Ennek nem az volt az oka, hogy Gašparovičot a koalíció, míg Radičovát az ellenzék támogatta?

De igen, ám a kormánypártok azért támogatták a jelenlegi államfőt, mert pont ilyen elnököt akarnak, aki a törvényhozó és végrehajtó hatalomhoz képest nem képez egyfajta hatalmi ellensúlyt, ami a „nagy” közép-európai köztársasági elnököknek – Václav Havelnek vagy Göncz Árpádnak volt az alapértéke. Gašparovič ennek pont az ellenkezője, s szembe kell nézni a ténnyel, hogy a választók többsége jelenleg ilyen államfőt akar, noha a közvetlen államfő-választás éppen azért lett bevezetve, hogy az elnök a parlament és a kormány ellensúlya legyen.

Mely értékekről volt még szó?

Az állampolgári egyenlőségről is, arról, hogy feloszthatók-e az állampolgárok nyilvánosan olyanokra, akiknek morális joguk a köztársasági elnök megválasztása, és olyanokra, akiknek nem, s ezért össze kell fogni ellenük. Itt elsősorban a magyarokról volt szó, de rossz, megalkuvó szlovákokról is. Valamint a hazugságról is szólt ez a választás – gondoljunk a számtalan megalapozatlan vádra, a hamis röplapokra, amiknek a hazug volta kiderült, tehát nyilvánvalóvá vált, hogy valaki tudatosan manipulálni próbálja a választókat. Sajnos az is kiderült, hogy ez túlzottan nem zavarja őket.

A választási kampány során elég nagy hangsúlyt kapott a média szerepe, különösen a kormányfő jóvoltából, aki nagyon élesen bírálta az írott sajtót. Tény, hogy a szlovák média túlnyomó része inkább Radičová-párti volt. Miért?

Robert Fico megpróbálja csökkenteni a sajtó társadalmi szerepét, olyan módon, hogy létezésének alapjait kérdőjelezi meg, ami összeegyezhetetlen a demokráciával. Ilyen szempontból is a demokrácia alapértékeiről szólt a választás. A sajtót nem megkérdőjelezni kell, hanem meg kell nyerni. Robert Ficóban egyébként nyilvánvalóan a félsz is munkál, hiszen Radičová egymillió szavazata nem kevés.

Mégis mi a magyarázata annak, hogy bár Radičovának sokkal jobb volt a sajtója, mégsem ő nyert?

Az, hogy bár a sajtó nagyon fontos, nem ez az egyetlen tényező, ami eldönti a választásokat. Arról nem is beszélve, hogy Radičovának ugyan jobb sajtója volt, s őt támogatta a szlovákiai értelmiség túlnyomó része, Gašparovičnak is volt elegendő tere a médiában, így átjött a választókhoz minden, amit ő vagy a támogatói mondtak.

A magyar választók magatartása a két forduló közt annyiban változott, hogy a második körben jóval nagyobb számban járultak az urnákhoz, mindkét körben masszívan Radičovára szavaztak. Mekkora szerepe volt ebben az MKP-nak?

Nyilvánvalóan volt benne szerepe. Az első fordulóban azért is volt alacsony a részvétel, mert rövid volt a kampány. A választók nagy részéhez – beleértve a magyarokat – az üzenetek gyenge két hét alatt el sem tudtak jutni. A második forduló még két hetet tett rá, kiéleződött a kampány, tehát sokkal több ember szerzett tudomást az egészről. A magasabb részvétel másik oka az volt, hogy sokan mozgósítottak mindkét részről, és persze nagy szerepet játszott a magyar kártya, ami sok embert szólított meg pozitív és negatív értelemben egyaránt. Egyébként, ha megnézzük a déli járások eredményeit, azt látjuk, hogy ott a szlovákok többsége is Radičovára szavazott. Ez azt mutatja, hogy ott, ahol a szlovákoknak és magyaroknak közvetlen tapasztalatuk van egymással, nem működik olyan jól a nemzetiségi uszítás.

(folytatjuk)