A politikában nincsenek csodaszerek I.

Ha valaki két hónappal ezelőtt felveti a végleges eredményt, azt hiszem, sokan meglepődtünk volna, hiszen akkor a közvélemény-kutatások hatalmas előnyt mutattak Ivan Gašparovič javára. Ehhez képest jelentős előrelépés született, ugyanakkor némi keserűséggel tölthet el a tény, hogy az első fordulóban még kisebb volt a különbség a két jelölt között. Ebből kifolyólag sokan reménykedtek abban, hogy mégis megfordulhat a sorrend, ez azonban nem sikerült.

Miért?

Sok hiba történt. Az egyik legsúlyosabbnak azt tartom, hogy amikor Gašparovič támogatói szemmel láthatóan előre megtervezett forgatókönyv alapján elővették az úgynevezett magyar kártyát, Radičová tímje nem tudott előállni egy saját témával, s így csupán a reakcióra szorítkozott. Reagálni persze kellett, s ez nem is sikerült rosszul, de ez nem volt elég. Mindenképpen meg kellett volna próbálni tematizálni a közbeszédet egy hasonló, Gašparovič számára kedvezőtlen témával. Ez pedig nem történt meg.

Milyen hibák történtek még?

A másik gond az volt, hogy Radičová az első forduló után is megtartotta azt a passzív, nem konfrontatív magatartását, amely az első fordulóban sikeresnek bizonyult. Csakhogy akkor a többi jelölt elvégezte helyette a „piszkos munkát”, azaz Gašparovič támadását – főleg Mikloško és Vladimír Mečiar. Radičová nem tudott rácsatlakozni erre, olyannyira nem, hogy egészen magasan föladott labdákat nem ütött le. Ezt utólag azzal magyarázta, hogy nem is akart konfrontatív lenni, mert neki nem ilyen a habitusa, ennek azonban az lett a következménye, hogy az egyszerű választó, aki legföljebb néhány tévévita alapján tájékozódik, látott egy energikus államfőt és egy passzív kihívót.

Nem tudatos taktika volt ez? Hiszen Radičovának meg kellett szólítania a koalíciós választókat is.

Természetesen, de van különbség konfrontatív és konfrontatív között. Nem kell feltétlenül erőszakosnak, arrogánsnak lenni, bizonyos kritikus álláspontokat meg lehet nagyon intelligensen, mégis egyértelműen fogalmazni. Radičová egyszerűen túl passzív maradt Gašparovič mellett, amiből az jött át a néző számára, hogy nem elég határozott, s talán nem is eléggé vezető típus.

Ez kihatással lehet Radičová politikai jövőjére is?

Természetesen. Egy párt- vagy listavezetőnek ugyanis még nagyobb szüksége van azokra a képességekre, amiket nem láttunk Radičovánál. Bele kell mennie vitákba, s azokat meg is kell nyernie, meg kell tudnia győzni a választókat saját igazáról. Ha valaki azonban annyira passzív, hogy az őt ért támadásokat sem tudja visszaverni, nem hogy ellenfele gyenge pontjait kiemelje, az esetleg elérhet egy nagyon tisztességes eredményt, de a győzelemhez kevés.

(Folytatjuk)