A párbeszéd makacs időszerűsége

ForrásonFodor KataA pozsonyi Kalligram Kiadó 1994-től 2001-ig, vagyis nyolc esztendő alatt harminchárom szlovák, hat cseh és négy angol nyelvű kötetet jelentetett meg magyar szerzőktől. A témakörök változatossága sem mellékes: noha predominanciájuk van a politológiai, kultúrfilozófiai, társadalomtudományi ihletettségű munkáknak, a szépirodalom széles palettája, a novellisztikától a regényen át a költészetig, is teret nyer. Ezt a predominanciát nyilván magyarázza valamelyest annak az intellektuális hadviselésnek a szellemisége, mely a közép-európai gondolat nevében vette fel a harcot mindenfajta intoleranciával, mesterséges elszigetelődéssel, a nemzeti hagyományokba való beteges begubózással, a kisebbséginek nevezett léthelyzet teátrális dramatizálásával és állítólagos, patologikus szimptómaként szajkózott szellemi impotenciájával. E munkák elsődleges érdeme az, hogy tudatosul a közép-európai léthelyzetek hasonlósága, kölcsönössége, a gondolkodás dinamizálásának szükségessége akár a konfrontációk árán is, ám mindegyre őrizve a beszélgetés, az egymással folytatott konstans párbeszéd folytonossággát és a kommunikatív cselekvés színvonalas hátterét: ideológiai dogmatika helyett végre az intellektuális dinamika erőtereit láthatjuk megképződni.

Tudatosult végre, hogy a közép-európai értelmiség nem csupán egy nyelvben létezik: nyitnia kell, és nemcsak kifelé, de önmagába tekintve is. Az önsajnáltató kisebbségi imidzs tarthatatlan, a szellem béklyója egyszersmind, s ha eredményesek akarunk lenni egy összeurópai szellemi megmérettetésben, a közép-európai létszituációt létesztétikává kell nemesítenünk. Ez a létezésesztétika egyszerre irányítja az intellektuális gondolkodást a közös vonásokra, problémagócokra és szituációkra, melyek a szellem szabad áramlásának biztosításában érdekeltek, hiszen a megoldás, az intellektuális kaland csakis ebben a térben bontakozhat ki, s egyszerre emeli át az egyetemesbe a párbeszéd során megképződött értékeket.

A Kalligram nem csupán a tolmács szerepét tölti be, amikor jelentős, sőt, kardinális magyar műveket jelentet meg szlovákul vagy más nyelven, hanem műhely is, illetve laboratórium. Műhely, hiszen a szlovákul megjelent művek szervesen épülnek be a szlovák gondolkodásba, különféle reakciókat váltanak ki, vagyis állandó kommunikációs csatornát tartanak fenn. Laboratórium, hiszen mi, akik mindkét nyelven olvasunk, a reakciófolyamatokat közvetlen közelről is figyelhetjük. Az elmúlt rendszer internacionalizmusként hangsúlyozott ideológiai kompozíciója volt a kisebbséginek nevezett állampolgári réteg úgynevezett hídszerepe. E koncepció szerint a szlovákiai magyar könyvkiadás a szlovák, illetve cseh művek magyarításával mintegy a két állam és kultúra közeledésén munkálkodott. A nemes szándékot csak a magyarországi közegre dömpingszerűen rázúduló, zömében dilettáns, másod-, sőt, harmadvonalat képviselő cseh és szlovák szerzők művei temették maguk alá. Hiszen 1989-ig, kevés kivételtől eltekintve, valamennyi jelentősebb cseh vagy szlovák irodalmi alkotás magyarországi kiadóknál jelent meg, sokszor legkiválóbb fordítóink bevonásával, de talán még többször: nélkülük. Ráadásul a hídszerep magyar oldalon kevéssé tudatosult: a magyar irodalom remekei (és dilettánsai) jóval kisebb számban szólaltak meg szlovákul. Az intellektuális gondolkodás preferált értekező termékeit pedig ugyanaz a kísérteties ideológiai, szemléletbeli hasonlóság jellemezte kis túlzással Berlintől Kamcsatkáig.

A Kalligram tízéves tevékenységének egyik legizgalmasabb része, hogy a szlovák–magyar kulturális együttgondolkodást igyekezett formálni, illetve ehhez biztosított szellemi hátteret s mindezt erőteljesebb politikai ráhatás vagy kirakat-terv nélkül, spontán igényből fakadóan, az egymásrautaltság tudatosításával, és ami nem mellékes: a termékeny intellektus színvonalas, párbeszédképes rétegét vonva közegébe. A hídszerep itt oda-vissza, egymástól elválaszthatatlanul működik, ráadásul a maga természetességében. E törekvések kiváló bizonyítéka az 1997 áprilisától megjelenő OS című, szlovák nyelvű kritikai és társadalomtudományi folyóirat, mely már eddig is több tucatnyi kortárs magyar szerző tanulmányát közölte, kritikai rovatában pedig nemcsak a szlovákul és csehül megjelenő magyar művekről publikál tanulmányokat, de a Kalligramnál magyarul megjelenő szlovákiai magyar szerzők munkáival is rendszeresen foglalkozik. Úgy vélem, e folyóirat legnagyobb hozadéka az önértés problematizálása, a folytonos önkorrekcióra képes nyitott szellem erejének demonstrálása. Ebben a kontextusban a szlovákiai magyar értelmiség önreprezentációs technikái is radikálisan megváltoznak, melyek ezidáig szélsőséges esetekben akár valamiféle betokozódó papucsállatka-effektus vagy pedig valamiféle kulturális felsőbbrendűség-érzet narcizmusának fenntartására irányultak.

A Kalligram szlovákul kiadott, magyar társadalomtudományi orientációjú könyvei kezdetben sorozatokká szerveződtek. A magyarul is nagysikerű Dominó Könyvek szlovák párhuzamaként látott napvilágot az Edícia Domino, amely közép-európai kontextusba ágyazva kínálta többek közt Mészöly Miklós, Konrád György Grendel Lajos, Peéry Rezső, Szalatnai Rezső, Fábry Zoltán válogatott esszéit. Az utóbbi hat évben pedig mint a kortárs szlovák politikai esszé- és közírás mellőzhetetlen tékájára tekintenek e sorozatra. A sorozat eddig megjelent húsz önálló kötetét többek között olyan nevek jegyzik, mint például Ján Čarnogurský volt szlovák miniszterelnök, jelenleg igazságügy-miniszter, František Mikloško, a szlovák parlament egykori elnöke, František Šebej, az EU-integrációért felelős parlamenti bizottság elnöke, Miroslav Kusý politológus-professzor, a pozsonyi Comenius Egyetem egykori rektora, Peter Zajac irodalomtudós, a berlini Humboldt Egyetem professzora, Ján Bakoš, a Herder-díjas esztéta, Ľubomír Lipták és Ivan Kamenec, mérvadó történészek, Rudolf Chmel, Cseh-Szlovákia utolsó budapesti nagykövete, Martin M. Šimečka író, a Sme című napilap főszerkesztője, Ladislav Ballek író, jelenleg prágai nagykövet, és sorolhatnánk. Természetesen az Os című folyóirat szellemiségének legmaradandóbb eredményeit is ők reprezentálják, az Edícia OS könyvsorozatot pedig csak az különbözteti meg a Dominótól, hogy ebben nem a szlovák, hanem a külföldi kortárs szerzők esszéisztikus ihletésű, tudományosan megalapozott publicisztikája lát napvilágot. E tendenciát illusztrálja az a siker is, amelyet Kornai János, Gombár Csaba, Szilágyi Ákos és Nádas Péter önálló tanulmány-, illetve esszékötetei arattak.

Különleges pozíciót foglal el az Edícia Dialógy – Párbeszéd Könyvek néven ismertté vált (magyar–szlovák) kétnyelvű vállalkozás. A könyveket a kiadó a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetével közös kiadásban jelenteti meg. A kétnyelvű kiadások célja a magyar–szlovák szakmai párbeszéd elmélyítése, egymás tudományos eredményeinek, irodalmának és eszmetörténeti hagyományainak kölcsönös megismertetése. A sorozatban az irodalomtörténeti, illetve kultúrtörténeti tanulmányoktól kezdve a nyelvészeti és társadalomtörténeti kérdéseken át a szépirodalomig terjed a választék. A Kalligram egyik háziszerzőjének számító pozsonyi filozófiatörténész, Mészáros András szerkesztésében jelent meg az Eszmetörténeti és irodalomtörténeti hagyományok (1997) című gyűjtemény. Ez egy 1996 decemberében rendezett konferencia anyagát tartalmazza, amelynek témája a Felföld (Felvidék) művelődési és irodalmi hagyományai voltak. A Kis nemzetek és országok Közép-Európában című gyűjtemény (1998) azokat az előadásokat tartalmazza, melyek 1997 júniusában hangzottak el Pozsonyban azon a konferencián, melyet abból az alkalomból tartottak, hogy a Kalligram a cseh kiadással egyetemben szlovák nyelven is megjelentette A kelet-európai kisállamok nyomorúsága (1996) címmel Bibó István tanulmányait. A gyűjtemény szlovák és magyar nyelvű tanulmányokat közöl Bibóról magyar, szlovák és cseh politológusok, történészek tollából. A Nyelvi érintkezések a Kárpát-medencében című sorozatkomponens (1998) Lanstyák István és Szabómihály Gizella szerkesztésében látott napvilágot, s az 1996 novemberében Pozsonyban tartott nyelvészeti tudományos tanácskozás előadásait tartalmazza. Az előadók a Kárpát-medence kétnyelvű közösségeinek „képviseletében” érkeztek, s a kisebbségi nyelvek ill. nyelvhasználat különböző aspektusaival foglalkoztak. Tőzsér Árpád Az irodalom határai című tematikus monográfiája (1998) egyedi szemléletet képvisel, hiszen első ízben próbálja mélyrehatóan elemezni az eddig hagyományosan a nemzetiségi irodalom közhelyével beskatulyázott írói létmódot. A történelmi dimenziót Szarka László Szlovák nemzeti fejlődés – magyar nemzetiségi politika 1867–1918 című monografikus igényű vállalkozása, a szépirodalmit Madách Imre örökbecsű drámaremekének, Az ember tragédiájának kétnyelvű kiadása képviseli. E könyvsorozat jobbára a magyar tudományos műhelyek integratív betagolását szolgálja a közép-európai párbeszéd kontextusába, s kiemelt szerep hárul benne a szlovákiai magyar szerzőkre.

Göncz Árpád szlovákul kiadott A Kárpátok és a környező világ című tanulmányválogatása a közép-európai gondolkodás sajátos válfaját képviseli, hiszen az esszéisztikus problémaelemzést minduntalan áthatja a szerző markáns politikai szerepvállalásából fakadó önelemzés sokszor irodalmi ihletettségű jelenléte. Földényi F. László magyarul, németül és spanyolul egyaránt sikeres Melankóliájának szlovák verziója valóságos könyvészeti remekké sikeredett. A rendkívül olvasmányos, ugyanakkor tudományosan is megalapozott, kiváló esszéstílusban megírt, valóságos szellemi kalandot kínáló monográfiához a szlovák filozófia büszkesége, a Kalligram egyik szlovák háziszerzője, többek mellett Michel Foucault és Roland Barthes fordítója és monográfusa, Miroslav Marcelli írt utószót. A klasszikus magyar esszét képviseli Márai Sándor Füveskönyvének szlovák kiadása a kétnyelvű, magyarul és szlovákul egyaránt író Macsovszky Péter tolmácsolásában. E messzemenően gnomikus fogantatású, az antikvitás életbölcseletét idéző, alapvető értékkategóriák tartalomváltozásaira figyelő költői-filozofikus ihletettségű prózai, fennkölt nyelvezetű epigrammagyűjtemény gondolati aktualitása alighanem látványosan kapcsolódhat bele majd a szlovák esszéirodalom vonulatába, hiszen a magyar és a külföldön is egyre inkább kibontakozó Márai-kultusz kulcsműveként funkcionál. Mészáros András magyarul két kiadást is megért esszé-monográfiája, A transzcendencia lehelete, mely a szerelem időiségéről szól, s lényegében a szerelemfilozófia kultúrtörténetét nyújtja izgalmas topológiai vizsgálatokon keresztül kapcsolva egybe az idő és a szerelem alapvető létkategóriáit, a szerző saját fordításában jelent meg szlovákul.

Az értekező próza mellett, melynek talán a leginkább lételeme a folyamatos kommunikáció és konfrontáció, a Kalligram a magyar szépirodalom szlovák és angol népszerűsítésére is sikeresen vállalkozott. Ezirányú tevékenysége egyfajta hosszmetszetet igyekszik felkínálni a szlovák közönségnek, hiszen a klasszikus irodalom alkotásaira ugyanolyan hangsúly helyeződik, mint a kortárs magyar irodalom sikerkönyveire. Babits Mihály legragyogóbb prózai műveit, A gólyakalifa, illetve a Timár Virgil fia című kisregényeket 1999-ben, Csáth Géza válogatott novelláit Anyagyilkosság címmel, 2000-ben jelentette meg a kiadó. A kortárs irodalomból alighanem a legkiemeltebb pozíció Závada Pál regényének szlovák fordítását illeti meg, hiszen a Jadviga párnája az amúgy is polarizálódott szlovák irodalmi közvélemény radikálisan nemzeti szárnyát is sikeresen felhergelte; azt már csak sajnálni lehet, hogy nem elsősorban regényesztétikai vagy szövegpoétikai okokból. Renáta Deáková nem mindennapi tehetségéről tett tanúbizonyságot a regény átültetésekor, hiszen a nyelvjárási mozzanatok, illetve a regényben konstruálódó nyelvi síkok többrétegűségének magyarítása ugyanúgy nehéz feladat elé állította őt, mint a regény kontextushangsúlyos, referenciális társadalmi-történeti rétege. Második fordítói regényvállalkozása Talamon Alfonz talán legjelentősebb regényének, a Samuel Borkopf néven írt, sajnos, torzóban maradt, Barátaimnak, egy Trianon előtti kocsmából címen ismertté vált művének szlovák változata. A magyar regénypoétika paradigmaváltásában, az anekdotikus-történetmesélő hagyomány újraélesztésében fontos szerepet játszó könyv a szlovák változat kontextusában alighanem Grendel Lajos regényeinek hatásával fog vetekedni, hiszen egy a szlovák irodalomban még nem, illetve csak módjával megképződött beszédmódot testesít meg.

Helyszűke miatt jópár magyar mű szlovák fordításáról nem ejthettünk szót, miként a Kalligram magyar szerzőktől kiadott cseh és angol nyelvű könyveiről sem. A Kalligram Kiadó műhelyében készülő újdonságok közül azonban kétségtelenül szólni kell. Elsőként is a majdani szlovák–magyar nagyszótárt kell megemlítenünk, amely több évtizedes hiányt pótol majd, s a nyelvi regiszterek hihetetlenül széles skáláját fogja majd át a szépirodalmi szókincs és kifejezésrendszertől kezdve az elementális műszaki alapozáson át pl. a településnevekig. A megjelenés optimális időpontja az előrejelzések szerint 2005 tavasza lenne. A vállalkozást Szabómihály Gizella és Fazekas József neve fémjelzi. Jelenleg a szlovák fordítóműhelyekben további szépirodalmi alkotások – Kertész Imre esszéi, Hamvas Béla A bor filozófiája című munkája, Esterházy Péter Harmonia caelestise, Nádas Péter Emlékiratok könyve, illetve a drámakötete, a két utolsó Grendel-regény, a Tömegsír és a Nálunk, New Hontban, valamint Ottlik Géza Iskola a határon című regényének javított fordítása – éppúgy készülnek, mint társadalomtudományi művek, egyebek mellett Vadkerty Katalin A kitelepítéstől a reszlovakizációig című mintegy 750 oldalas trilógiája a csehszlovákiai magyarság 1945–1948 közötti sorsáról.

A Kalligram tízéves tevékenységének alighanem a legfontosabb törekvése az, hogy megbízhatóan őrködött a művészi és társadalmi kommunikációs csatornák tisztaságán, eltömíthetetlenségén, mindig esélyt adva az egyre szélesedő körű, egyre több szempontot érvényesítő, egyre több személyt – olvasót és szerzőt – bevonó kommunikációnak.