A novella a megoldás

Az irodalomtanár a közvélekedéssel ellentétben úgy látja, téves az a nézet, hogy a mai gyerekek és fiatalok kevesebbet olvasnának, mint az előző generációk. „Minden időben voltak, akik olvastak, és voltak, akik nem. Megítélésem szerint az olvasási szokásokat alapul véve kétféle gimnazista létezik – véli Simon Beáta, a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium magyartanára. – A nebulók egy része kizárólag a kötelező olvasmányokat veszi a kezébe, a másik része elvétve és csakis az ízlésének megfelelően választ magának olvasnivalót. A nehézséget abban látom, hogy annak a tanulónak, aki komolyan veszi a tanulmányait – valljuk be –, nagyon kevés ideje jut olvasásra.”

A pedagógus ennek ellenére úgy látja, ahogy felsőbb évfolyamokban egyre értelmesebbé és idősebbé válnak a diákok, úgy szeretnek egyre inkább olvasni, egyre inkább nyitnak az irodalom felé. Úgy tapasztalja, legközelebb a huszadik századi magyar és világirodalom alkotásai állnak a nebulókhoz, egyrészt a nyelvezetük, másrészt az általuk feldolgozott témák miatt.

„Kellemesen meglepődtem, hogy milyen sok tanítványom olvasta el – bár nem adtam fel kötelező olvasmányként, csak felhívtam rá a figyelmet – Kertész Imre Sorstalanság című regényét. Mikor a tanítási órán tárgyaltuk a művet, többen is hozzászóltak, illetve elmondták véleményüket vele kapcsolatban. Kertészen kívül Hrabalt és Márquezt is szívesen olvasnak a diákjaim – állítja Simon Beáta. – Nem hinném tehát, hogy a diákok manapság kevesebbet olvasnak, mint elődeik. Általában az idősebb nemzedékek hangoztatják ennek az ellenkezőjét. Korábban szakközépiskolában tanítottam, ott is azt tapasztaltam, a felsőbb évfolyamok tanulói, közelítve a felnőttkor küszöbéhez – ha rendszertelenül is –, de olvasnak.”

Központi rendelet egyébként nem írja elő, mely könyvek tartoznának a kötelező olvasmányok körébe. Pusztán ajánlás jelleggel bír az Állami Pedagógiai Intézet szakemberei által összeállított jegyzék. Ennek ellenére iskolánként alig eltérő, mit olvastatnak a diákokkal.

Az irodalomtanár úgy látja, a legfontosabb, hogy az iskola ne riassza el a nebulókat az irodalomtól. Ha kötelező olvasmány gyanánt vaskos kötetek elolvasását írja elő számukra, könnyen előfordulhat, hogy a tanulók egy életre megutálják, és negatív viszonyt alakítanak ki az irodalommal. Kiváló eszköz az irodalom elfogadtatásához és megszerettetéséhez a regényeknél adott esetben lényegesen rövidebb műnem, a novella. Az utóbbi elolvasása nagyobb eséllyel kérhető számon a diákoktól, és még azok a tanulók is végigrágják magukat rajta, akik egyébként regényt nem vennének a kezükbe. A fontos, hogy a fiatalok kedvet kapjanak az olvasáshoz. Ezt a célt a lektűr is szolgálhatja.

„Úgy vélem, a Harry Potter-sorozat kiemelt szerepet tölt be a gyerekek önálló olvasásra szoktatásában. Bámulatos, hogy az egyenként 5-600 oldalas Harry Potter-köteteket milyen szívesen falják, még a legkisebbek is. A lektűr révén is kialakulhat az olvasás igénye a fiatalokban, és ha egyszer rákaptak az ízére, a későbbiekben kellő gyakorlatot szerezhetnek a komolyabb irodalom befogadásában is” – fűzte hozzá a pedagógus. (ervé)