A nemzetiségi műsorokat is fejlesztenék

A koalíció jelenleg arról tárgyal, hogy emelkedjenek-e, és ha igen akkor milyen mértékben és mikortól a közműsor-szolgáltató üzembentartási díjai. Az első javaslat, amelyet Marek Maďarič kulturális miniszter már elkészült törvényjavaslata tartalmaz, 4,64 euróról 7 euróra emelné a díjat. Miért van szükség ilyen jelentős mértékű emelésre?

Az ország legitim politikai vezetése egykor eldöntötte, hogy szüksége van közszolgálati médiára, eldöntötte azt is, hogyan finanszírozzák. Ez a módszer az üzembentartási díj, amit ugyan a Radičová-kormány eltörölt, de még mielőtt a törvény hatályba lépett volna, újra visszaállították a régi rendszert. Az üzembentartási díj szabályozása időközben olyan értelemben változott, hogy sokan kivételt kaptak, nem, vagy csak 50 százalékos összegben kell fizetniük, például a nyugdíjasoknak vagy a rokkantnyugdíjasoknak. A közműsor-szolgáltatási törvény pedig jelentősen csökkentette a közmédia reklámidejét. Emiatt csökkent a közmédia bevétele. Emellett 13 éve nem változott az alapfinanszírozást biztosító díj mértéke. Nincs még olyan közintézmény az országban, amelynek nem emelkedett volna az alapfinanszírozását szolgáló bevétele.

Mivel indokolta ezt az RTVS, amellett, hogy a díj 13 éve nem változott?

A legfontosabb érv, hogy az intézmény nem halmoz fel adósságokat, konszolidáltan gazdálkodik, és a rendelkezésére álló pénzt meghatározó mértékben a műsorkészítésre és az évtizedek óta elmaradt technológiai fejlesztésre fordítja. Négy év alatt bebizonyítottuk, hogy nem szórjuk ki a pénzt az ablakon. A rádió esetében ez már korábban is így működött, de a televízió 40 millió eurót meghaladó adósságállomány-nyal került be fúzióba.

De ha a jelenlegi díjjal kiegyensúlyozottan tud működni az RTVS, akkor miért kell az emelés?

Azért, mert a jelenlegi forrásokkal csak fenntartani lehet a jelenlegi állapotot. Az RTVS-ről szóló törvény legalább 20 fő feladatot sorol fel. Ezeket most csak összeszorított foggal tudja az RTVS teljesíteni, és aggályos a jövőbeni maradéktalan teljesítésük. Gyönyörű példa erre, hogy nem tudjuk kitisztítani a 2-es csatornát, mert ütköznek benne azok a feladatok, amelyeket a tévének kötelezően el kell végeznie. Például a futball-Eb miatt nem tudunk néhány műsort sugározni, ami ugyancsak közszolgálati. Állandó jelleggel egymást szorítják ki a műsorok. De az egyes csatornán is vannak olyan változások, amikor stabil struktúrát kell felborítani. Nincs még egy olyan köztévé Európában, amelyiknek csak két csatornája van, négy-öt csatornás köztévék működnek, ahol el tudják helyezni mindazt a tartalmat, amit közszolgálatnak hívnak. Ha az állapot fenntartására marad csak költségvetés, a kereskedelmi szféra azonnal kihasználja a helyzetet, fejleszt, nézőt csábít el – nem mindig értékes tartalommal, ugyebár.

Ha emelkedne az üzembentartási díj, az hogyan érintené a nemzetiségi hallgatókat, nézőket, hiszen ezen a területen volt talán a legkevesebb fejlesztés.

A tévében valóban valahol hátul kullog a nemzetiségi adás, a rádióban jobb a helyzet, köszönhetően annak, hogy önálló adón dolgozunk. A rádió esetében évek óta probléma a megbízható lefedettség. Igaz, hogy maga a frekvenciagazdálkodás nem az RTVS hatásköre, ez a Frekvenciatanácshoz tartozik, ellenben ha bármilyen frekvenciát kapunk, vagy valamilyen már létező frekvenciát meg akarunk erősíteni, az pénzbe kerül. Természetesen fizetünk azért, hogy a Towercom sugároz. Ha más megoldást nem találunk, meg lehetne erősíteni a nyitrai adónkat úgy, hogy ha középhullámon is, de megbízható vétel legyen a Csallóközben minden háztartásban. Ha megkétszerezzük az adó teljesítményét, akkor kétszer annyit kell érte fizetni. Egy másik példa: a csökkenő bevételek miatt évek óta nem gyártunk rádiójátékot, ami szintén közszolgálati feladat. Sok megoldatlan kérdés van a kis nemzetiségek adásai körül is.

A lefedettséget nem lehetne javítani azzal, hogy maga a rádió építsen ki sugárzási lehetőséget ultrarövid hullámhosszon, vagyis FM-csatornán a Csallóközben?

Az FM-hullámhosszok a Csallóközben mind foglaltak. Természetesen létezik műszaki lehetőség, hogy kisfrekvenciák koordinálásával megoldjuk ezt a problémát, de ez a koordinálási folyamat hónapokba, esetenként évekbe telik. Mindez szintén pénzbe kerül, a végeredmény pedig bizonytalan.

Ez igaz, de ha 50 százalékkal emelkedik az üzembentartási díj, akkor elvárható lenne, hogy ezt az RTVS megoldja.

Igen, akkor neki lehetne fogni. Most zajlik az a folyamat, hogy a teljes frekvenciaállományunkat átértékeljük, keressük azokat a lehetőségeket, hogy hová lehet és hová érdemes beruházni. Ha ugyanis megkezdjük a frekvenciakoordinációt Komáromban, akkor ahhoz legalább a magyar hírközlési hatóság engedélye fog kelleni. Hónapokig tart a folyamat, és nagyon drága. Megvárhatjuk azt is, hogy a Csallóközben felszabadul egy nagyfrekvencia, és azt megpályázza az RTVS. De ezekért hatalmas harc folyik, és a Frekvenciatanács az elmúlt 20 esztendőben jobbára a kereskedelmi adókat létesítette előnyben.

És a televízió nemzetiségi műsoraiban lehet előrelépni?

A tévé nemzetiségi műsorainak nagy problémája, hogy rövid a műsoridejük. A másik pedig az, hogy nincs stabil helyük a programban. Ez nem csak a magyar műsorokra érvényes. Nincs olyan stabil hely, amire a nézőt rászoktathatnánk. Mindig kalkulálni kell, hogy a közszolgálati tartalmakat hogyan helyezzük el. A hármas csatorna nem sportcsatorna lenne, csak oda kerülnének a sporttartalmak. Ide kerülhetne például az olimpia, a foci-Eb közvetítése, és ezt egészítenénk ki a híradással és rendszeres publicisztikával, dokumentumokkal. Ennek köszönhetően kitisztulna a kettes csatorna, amely így a kisebbségi műfajok csatornája lehetne. Például a kisebbségi művészeti műfajoké, a kisebbségi nyelvi műfajoké, és akkor lehet arról beszélni, hogy az eddigi kettesen lehetne egy rendszeres nemzetiségi blokk.

A törvény azonban azt mondja ki, hogy a nemzetiségi műsorok időtartamának meg kell felelnie a nemzetiségi arányoknak. Így például a magyar műsorok időtartamának a tévé teljes sugárzási idejének 8-9%-át kellene kitennie. Ez nyilvánvalóan nem teljesül.

Ez az egyik értelmezés. Amikor a törvény készült, erről hatalmas vita zajlott. A végeredmény az lett, hogy többféleképpen értelmezhető megfogalmazás került a törvénybe. A nemzetiségek egymás közti arányában teljesítjük a törvényt. Ellenben ha abból az értelmezésből indulunk ki, hogy a teljes tévéműsoridő 8 százalékát magyar műsorokkal kell kitölteni, akkor arra azt mondom, hogy jelenleg nincs Európában egyetlen tévé sem, amely ilyen mértékű speciális, saját műsort bevállalna. Az a 8 százalék ugyanis nem a többségi tévé leképezése lenne kicsiben. A nagy tévé ugyanis ad filmet, sportot, híradót, dokumentumfilmet, vetélkedőket, operaközvetítést stb. Ezek egy részét a többségi tévé a piacon vásárolja, és kombinálja saját gyártással. Nemzetiségi műsorokat mi nem tudunk vásárolni, azt le kell gyártani. A jogszabály értelmezése komoly vita, amit a politikának kell lefolytatnia. A tévé nem jogértelmező intézmény.

A napokban zajlott a zselízi Országos Népművészeti Fesztivál, amelyet állítólag élőben akart sugározni az RTVS. Ez végül miért maradt el?

Ez megalapozatlan hír volt. Nem tudom, hogy milyen félrehallások alapján került ki ez a hír, de az RTVS-szel való megbeszélés idején, a tárgyalás legelején világos volt, hogy ebben az időszakban már fut a futball-Eb a lekötött meccsekkel. A tárgyalások kezdetétől tudtuk, hogy ebből nem lesz élő közvetítés, az RTVS nem ígért élő közvetítést. Azt ígértük, hogy felvesszük, és 80 perces műsort készítünk belőle. Ezt be is tartjuk.

Ez mikorra várható?

Miután véget ér a foci-Eb és a Tour de France, júliusban lesz egy nyári folklórfesztivál-sorozat. Ebben 3 vagy négy szlovákiai fesztivált közvetítünk, az ellenkező híresztelések ellenére mind felvételről megy. A júliusi műsorrács most zárul, amint tudjuk a dátumot, azonnal nyilvánosságra hozzuk.