„A küszöb egy fikció, ez a fő ellenfelünk”

Tisztújítás jön az MKP-ban, az ön neve ilyenkor rendszeresen fel szokott bukkanni. Milyen ambíciókkal érkezik a június 11-i kongresszusra?
Most is voltak, akik megkerestek és különféle javaslatokkal éltek.

Például?
Azt mondták, hogy komoly posztokat kellene elvállalnom az MKP-ban. Én viszont úgy látom, hogy 2014-ben a nevemet adtam egy politikai vállalkozáshoz, ez az európai parlamenti munka. Itt eléggé beágyazódtam, és úgy gondolom, ezt ebben a ciklusban tisztességgel végig kellene vinnem. Ezért mindenkinek azt mondtam, hogy nagyon szívesesen vállalok tagságot az elnökségben. A szlovákiai magyar politika biológia okoknál fogva is generációváltás előtt áll, mint az egész értelmiség is. Ezt nem szabad hátráltatni, hanem segíteni kell. Azt szeretném, ha ez a váltás szerves lenne és kapcsolódna ahhoz a százéves megmaradási küzdelemhez, ami a felvidéki magyarságot jellemezte. Az MKP-nak is ezen nyomvonal alapján kellene a tisztújítást megvalósítania. A szlovákiai magyar közösség számára fontos, hogy legyen egy nemzetileg elkötelezett pártja. E nélkül az asszimiláció felgyorsulna. Úgy vélem tehát, hogy az MKP nem csak egy párt a sok közül, így nem csupán az MKP-nak van szüksége választókra, hanem a közösségnek van szüksége egy elkötelezett magyar pártra, és jelen pillanatban nincs más ebben a kategóriában a palettán.

Tehát kizárja, hogy a mostaninál magasabb funkciót elvállalna.
Igen. Számomra elfogadható, hogy az elnökség tagja maradok. Egyébként pedig nincs olyan érzésem, hogy nincs súlya a szavamnak a párton belül. Ez elsősorban nem a funkciókhoz kötődik. Ez egyébként egy fontos téma: az MKP a megyei és az országos választáson is rosszabb eredményt ért el, mint amit elérhetett volna…

…most ezzel közvetve Berényi Józsefnek szúr oda. Megyeelnökjelölt volt, illetve pártelnök.
Nem. Ez általános probléma. A fiatalabb generációnak meg kell mutatnia magát és fel kell futtatnia magát. Nem elég az, hogy bárki pártfunkcionárius, akit a zárt MKP-réteg ismer. Számomra az egyik legnagyobb negatív tapasztalat az idei parlamenti választáson, hogy kimentem egy rendezvényre, és azt kérdezik tőlem az emberek: „de Csáky úr, azok ott kik”? Hát a mi képviselőjelöltjeink! Egy jól menő párt esetében a logó húzza fel az embert, de egy válságban levő párt esetében, a személyiségeknek kell felhúzniuk a pártot.

Ilyen sztorikat lehetett hallani, ám valamennyire logikus ez. 2010 óta az MKP nincs a parlamentben, azóta az országos szlovák médiában alig látni a pártot, így azok a politikusai, akik korábban húsz évig a tévében szerepelhettek, helyzeti előnyben vannak.
Nem teljesen így van. Belülről látom, hogy nagyon sok olyan országos elnökségi tag is van, akiknél alig megy a tevékenység túl azon, hogy kéthetente bejön az elnökségi ülésre, megmutatja magát és kész. Ez nem elég, járni kell a vidéket, amennyiben nem vagyunk benne az országos politikában, meg kell találni az alternatív médiacsatornákat. Egy ilyen párt esetében nem elég a választások előtt pár héttel aktivizálódni, ki kell járni az emberek közé korábban is. A következő választásokra már most elkezdődött a kampány.

2010 óta rendszeresen elő szokott jönni a szóbeszéd, hogy Csáky Pál vissza kíván térni, pártelnök lenne. Az előbb azt mondta, generációváltás kell. Ez azt jelenti, hogy a jövőben sem indul már el a pártelnökségért?
Nem tudom, mi lesz két-három év múlva. Komolyan valószínűsítem, hogy előrehozott választások lesznek. Fico betegsége eléggé meg fogja remegtetni a koalíciót, jelentős turbulenciák várhatók. Az MKP-nak készen kell állnia a következő küzdelmekre. Amennyiben szükség lesz arra, hogy komolyabb szerepet vállaljak, nem zárok ki ilyet. Jelen pillanatban egy többé-kevésbé szélcsendes idő van, akadt pár fiatal, akik megmutatták magukat pozitív értelemben, esélyt kell nekik adni. Én odaállok melléjük, és megpróbálom őket támogatni. Jelenleg nincs olyan eddigi második, harmadik vonalbeli politikus, aki húzószemélyiség lehetne, aki mögé az egész felvidéki magyarság beállhat. Csapatban kell gondolkodni, esélyt adni a fiataloknak, akiknek viszont látniuk kell saját korlátaikat. Van az a sokat hangoztatott felvetés, hogy 1990-ben tapasztalatlan fiatalok mentek a politikába, magamat is beleértve. Ez féligazság: akkor mindenki tapasztalatlan volt. Most viszont vannak olyanok, akiknek több évtizedes tapasztalataik vannak. Ezek közé beugrani tapasztalatlan fiatalként komoly kockázat. Ezért kell a tapasztalatot ötvözni a fiatalok új energiáival.

Nevesítsük őket. Ki mögé, mellé állna be?
Nincs olyan, akit személy szerint preferálnék. Látok több tehetséges embert és látok olyan mozgásokat, amelyek nem kívánatosak.

Nevesítjük őket!
Most jutunk oda, hogy a tapasztalat azt mondatja velem, ilyenkor nem illik neveket mondani.

Akkor próbáljuk rébuszokban körülírni.
Az elnökségi ülésen nyíltan el fogom mondani a véleményemet és néhány embernek négy- és hatszemközt elmondom, hogy te körülbelül milyen irányban mozoghatnál, de kifelé nem. Az MKP-nak most konszolidált pártnak kell maradnia, minél kevesebb zavaró információt kell magáról nyújtani. Ügyes politizálással most, hogy a Híd belement egy nagyon kockázatos alagútba, ahol egyre kevesebb lesz az oxigén, az MKP visszaszerezhet választókat, és megerősítheti pozícióját. Ehhez okos és átgondolt politizálás kell.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"233343","attributes":{"alt":"","author":"TASR-felvétel","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Két jelölt neve forog közszájon. Bárdos Gyula állítólag nem fog akarni indulni, így marad Őry Péter és Menyhárt József. Ki lenne a jobb elnök?
Az MKP számára az lenne a jó elnök, akire fel tud nézni a felvidéki magyarság, van IQ-ja, van világlátása és elkötelezettsége, és jelentős energiákkal bír, hogy körbejárja a szlovákiai magyarlakta területeket, és személyes erővel is meg tudja győzni az embereket. Azt kell megnézni, hogy ezeknek a paramétereknek ki felelne meg a leginkább. Bárdos Gyulát nagyon tapasztalt politikusnak tartom, neki kell eldöntenie, hogy marad-e a civil szférában, vagy pedig többet vállal a pártban. A kettőt nem lehet keverni, abban teljesen egyetértek.

Eddig is keverte.
De nem a legmagasabb szinten.

Csemadok-elnök és MKP elnökségi tag.
De nem elnök mindkét helyen, az úgy nem megy. Ha csupán az elnökség tagja, akkor szerintem ez elfogadható. Többen bántották a Csemadok elnökét a kampányban, hogy a szervezet beállt az MKP mögé, feladva az ide is, oda is játszok magatartását. Én ezt nagyon fontos pozitív áttörésnek tartom, mert a Csemadok az elmúlt évtizedekben azért küzdött, hogy a felvidéki magyarság megmaradjon. Az MKP szintén. Ugyanaz a vércsoport, ugyanaz a világlátás, úgy érzem, most rendeződtek helyre a dolgok. Ugyanakkor világosan látni kell azt a Rubicont, amelynek egyik oldalán a párt, a másikon a civil szerveződés van.

Bárdos viszont állítólag nem akar elnök lenni, a másik két jelölt közül ki lenne a jobb?
Ezt a kongresszus bölcsen el fogja dönteni.

És ön hogyan látja?
Négyszemközt mind a kettőnek megmondom.

Nézzük a generációváltást! Mi a véleménye például a Via Nováról?
Fontos csoportosulásnak tartom. El tudom képzelni, hogy az egyik alelnöki posztot megkapná a Via Nova jelöltje. A munkájukról pozitív a véleményem, ugyanakkor a mozgásterük korlátozott.

Milyen értelemben?
Nem igazán tudják megszólítani vastagon a saját generációjukat. Mint ahogy azt látom, hogy a Csemadok mozgástere sem olyan, mint volt. Becsülöm és tisztelem azt a több évtizedes munkát, amit elvégeztek, de mára ez már eléggé korlátozódott.

Milyennek látja a Fiatal Függetleneket?
Sok jó ötletük van, de nincs rendszerezett aktív támogatói és adott esetben szavazói hátterük. Nem az az erős civil szféra, ahol van több tucat tehetséges, zseniális, jó ötletekkel bíró személy, hanem az, amely meg tudja mozgatni az adott közösséget. Ahol a közös ügy érdekében több százan, ezren ki tudnak állni.

Most magamutogatás zajlik?
Nem állítom, de néha nem megy tovább ezen.

Nem az az erős civil szféra, amely független tud lenni a pártoktól, amely a saját céljaival foglalkozik, ami miatt létrejött?
Ez egy nagyon nagy félreértés a szlovákiai magyar társadalomban, és persze a médiában is. A civil társadalom és a média egy része is azt játssza, hogy megpróbálja magát erőszakoltan középen tartani. Ez a társadalmi mozgások és a politika általános vonatkozásában helyes. De nem hiszem, hogy helyes egy kisebbségi közösség vonatkozásában, amely szó szerint a túlélésért küzd. Ha az én értékrendem bizonyos kérdésekben részlegesen vagy teljesen fedi a párt értékrendjét, akkor a saját értékrendemet vállalom fel azzal, hogy rávetődik erre a kapcsolatra. Ezt az értékrendi vállalást hiányolom a civil szférában és a magyar médiában is. Ennek köszönhetően nincs igazán jó társadalmi dialógusunk és ennek köszönhetően is vagyunk olyan mucsai szinten, ahol vagyunk.

Nem hiszem, hogy én például hibát követek el azzal, hogy nem fekszem be egyik párt alá sem és kellően kritikus igyekszem lenni velük szemben.
Nem hiszem, hogy egy újságíró akkor teszi jól a dolgát, ha úgy látja a maga szerepét reggeltől estig, hogy a pártokhoz hogyan viszonyul. Akkor teszi jól a dolgát, ha azt mondja: én ez vagyok, ezek a nézeteim, azt szeretném, hogy az én médiám ezt a célt szolgálja. Ez egy értékrend, amelyben a szlovákiai magyarság esetében a megmaradás és a túlélés nagyon fontos elem kell, hogy legyen. Ha ez az értékrend néha közelít az egyik vagy a másik párthoz, ez nem azt jelenti, hogy valamely párt uszályába kerültem. Ez így van a civil szférában is.

Nem azzal kelek és fekszek, hogy patikamérlegen mérem a pártokról írtakat. A cél az, hogy a lényeges témákról írjunk, kellően kritikusan, teret adva az érintetteknek.
Ehhez egy mondatot tudok mondani: újságolvasóként és szlovákiai magyarként örömmel veszem azt, hogy az Új Szó az elmúlt 5-6 hétben elkezdett újságot írni. És az Új Szó kommentárjaiban több helyen megjelennek véleménynyilvánítások az új kormánykoalícióról is. Ezt az új jelenséget én pozitívumként látom.

Azelőtt nem újságot írtunk?
Az Új Szó tevékenységéről egy hosszabb beszélgetést lehetne folytatni.

Én sem akarok itt leragadni…
Nincs jó véleményem az elmúlt 10-15 évről, a szervilizmust látom a legnagyobb problémának, de tegyünk ide pontot.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"233344","attributes":{"alt":"","author":"TASR-felvétel","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Ön szerint a civil szféra és a média kicsit erőszakolt módon próbál középütt lenni, ami gátolja a társadalmi párbeszédet. Nem inkább az ellenkezője gátolja ezt? Az, ha pártos médiák és szerveződések léteznek, mindenki hazabeszél, a társadalom közepén egy nagy árok húzódik, és mindenki „leokádja” az árok másik oldalán lévőket.
A dialógus, és a másik leokádása között, ahogy ön fogalmazott, nagyon komoly különbséget látok. Utóbbira semmi szükség, és ezt messze elvetem. Párbeszédre viszont szükség volna. Egy kisebbségi viszonyok között élő nemzettöredék esetében minden kicsit féloldalas és specifikus. A kérdés az, hogy elfogadjuk-e a nagy alaptézist: a megmaradás, mint távlati célkitűzés legyen-e a fő cél? Ha igen, ennek mindent alá kell rendelni. És ebben látom az MKP és a vegyes párt közötti fő különbséget.

Más játékszabályok kellenek, mert kicsik vagyunk? Ez komoly veszélyeket rejt magában: legitimizálhatja a problémák szőnyeg alá söprését, vagy a kritika elhallgatását. Sokszor elhangzik vádként, hogy miért kritizálunk valamit, elég, ha a szlovákok bántják.
Nem, nem. Megpróbálom négy-öt mondatban összefoglalni, ha három és fél megmarad, örülök. Egy olyan nemzet, amely a saját államában él, elkövethet könnyelmű hibákat is. Mert van állama, alkotmánya, közigazgatása, hadserege, ügyészsége, bírósága, amelyek jól vagy rosszul végzik a munkájukat. A nemzetek versengésében esetleg lemarad, de a léte nem kérdőjeleződik meg. Nekünk nincs alkotmányunk, kormányunk, parlamentünk, költségvetésünk, nincs semmink. Egyvalamink van: a tudatunk, a lelkünk. Ezért mondom azt, hogy ennek állapota a mi esetünkben sokkal fontosabb. Ha ez megbomlik, akkor a létünk tevődik kockára. Előfordulhat, hogy a mi csapatunkban is valaki vét a fő cél ellen, de ez hiba a rendszerben, és ezt fel kell tárni és kiszűrni. Ezt próbáltam 2007-ben, amikor az MKP-ban a korrupció a pártot mozgató jelenséggé vált. Akkor meg is oldottam, nem gondoltam, hogy ebből 2009-ben robbanás lesz.

A kőtáblán ott lehet a megmaradás, mint cél, de ettől ugyanolyan kritikusnak kell lennünk a társadalmon belüli káros jelenségekkel, amihez kell a független sajtó és civil szféra is.
Ezzel egyetértek. 2007-ben tettem is ezért.

Térjünk vissza az MKP-ra. Zsinórban harmadszor ért el közel 5, de kevesebb, mint 5 százalékot a parlamenti választáson. Milyennek látja most a párt helyzetét?
Én a párt alaphelyzetével tényleg nem látok nagy problémát. Az elmúlt hat év turbulenciái után 2016-ban a saját közösségünkön belül a leadott szavazatok alapján az MKP kapta a legtöbb voksot. A saját közösségünkön belül megnyertük a politikai versenyt. Ez 60%, ha a választáson részt vett polgárokra gondolok, az egész közösségben 34% lehet. A számokkal lehet játszani, de a tézis igaz. Ott vagyunk helyi, megyei szinten és az Európai Parlamentben is. Amit ön mond, hogy harmadszorra nem jutottunk be a parlamentbe, egy fikcióval szembeni alulmaradás. Ez fájdalmas, de ettől tény: a parlament 1992-ben egy fikciót mondott ki, hogy 5% a bejutási küszöb, és nekünk a pártszakadás óta ezzel a fikcióval van problémánk.

Csak ezzel?
Elsősorban ezzel.

Minden párt számára az a legfontosabb, hogy bejusson a parlamentbe.
Minden párt számára fontos az, hogy a létének az értelmét kiteljesítse. Ezt tudjuk csinálni helyhatósági, megyei szinten, Brüsszelben.

De a legfontosabb színtér a parlament.
Nagyon fontos, de nem szabad csak erre leszűkíteni. Az ön kérdése csak erre szűkíti le…

…mert épp egy parlamenti választás után vagyunk.
Nem akarom bagatellizálni, de ez csupán egy fikció. 1990–1992 között ez a fikció csak 3% volt, ha most annyi lenne, akkor most fütyörészve bent lennénk. Sok országban kisebbségi pártok esetében nincs is küszöb.

De nálunk ez érvényes húsz éve.
A kérdés az volt, hogyan áll a párt. Számomra nagyon pozitív visszajelzés, hogy van több mint 100 ezer ember, akik ezt az értékrendet, ezt a gondolatmenetet, amiről az előbb beszéltünk, felvállalják. Meg tudom nevezni azokat az embereket, akik a vállukon viszik ezt a témát. Nem a párt pozicionálása miatt teszik ezt, hanem mert elkötelezett magyar emberek. Ezért fontos az MKP léte: nem is annyira az MKP-nak van szüksége a választókra, hanem a szlovákiai magyar közösségnek van szüksége egy elkötelezett magyar pártra. Az MKP több mint egy politikai párt, az egyedüli párt Szlovákiában, amely több ennél. Arra hivatott, hogy ennek a közösségnek a megmaradását segítse, az összes többi párt politikai játékokat játszik.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"233345","attributes":{"alt":"","author":"TASR-felvétel","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Most úgy tűnik, a Híd smeres, SNS-es kormányvállalása után az MKP kapott még egy esélyt a Gondviseléstől. Hogyan akarják kihasználni?
Dolgozni kellene. Már most elkezdődött a kampány a következő választásra. Szövetségeseket kell keresnünk, és nem szabad leragadnunk csak a Híd irányában. Látjuk, bármiben egyezünk meg, másfél napon belül a Híd képes az ellenkezőjét csinálni. Meg kell szólítani a szlovák hasonló gondolkodású, és együttműködésre hajlamos pártokat. Engem a KDH és az SaS elnöke szólított meg az elmúlt pár hétben.

Az utóbbi időben több MKP-s platformon is olvasni arról, hogy a szlovákokkal kellene együttműködni. Hogyan?
A maximum, ameddig el lehet menni, a választási koalíció. De nem ezzel kell kezdeni. Az MKP-választónak is látnia kell, hogy ez esetleg egy szerves fejlődés eredménye. Ám van itt egy veszély, amihez hadd meséljek el egy történetet. A napokban részt vettem egy rendezvényen, ahol azt mondja nekem egy öreg bácsika: miért van az, hogy a politikusok mindig becsapnak minket? Erre mondom, hogy bocsásson meg, én is politikusnak érzem még magam…

…magas labdát adott neki. Erre azt mondta, hogy ön is becsapja?
Nem, megnyugtatott: nem magáról beszélek, de akikre szavaztam, azok a kormányalakításkor átvertek minket. Erre mondtam: tessék reklamálni a másik oldalon. Mire ő: ezek után kénytelen leszek Kotlebára szavazni. Ez egy iszonyatosan veszélyes mondat. Nem azt mondta, hogy visszamegyek az MKP-hoz, hanem azt mondja nekem, hogy Kotlebára fog szavazni, mert kiábrándult a Most-Hídból.

Ehhez viszont az is hozzájárulhat, hogy a standard pártok a „kelleténél” jobban ijesztgetnek, például erősen rájátszanak az EU-ellenességre. A bácsika pedig azt látja, hogy ők is kritizálnak, de Kotleba „még jobban kimondja”.
Így van, ha az emberek elmennek a szélsőségek felé, az a standard pártok hibája is. Mert elkenik a dolgokat. Ezért kellenek a politikusegyéniségek.

Az MKP-nál maradva: a kampány egyik hangsúlyos eleme Nógrádi turnéztatása és a migránstéma volt, amiben viszont a párt nem tudott többet nyújtani, mint Kotleba.
Nem hiszem, hogy éppen ez a jó példa, mert Kotleba még erősebb hangnemet üt meg.

Épp ez az. A standardok rátesznek egy-két lapáttal az egyébként jogos kritikára is, ám erről az útról aztán könnyebb a választónak áttérni Kotlebához.
Maradjunk annyiban, hogy a konvencionális bal- és jobboldali pártok hibái, személyiséghiánya, néha színtelen-szagtalan hozzáállása okozza azt, hogy a szélsőségesek markánsabb szókimondása vonzóbb lehet az emberek számára. Ezt alá tudom írni.

Említette, hogy az MKP-nak hidas választókat kellene visszaszereznie. Hogyan?
Nem azzal, hogy leülünk a Híddal és falazni fogunk nekik. Okos és alternatív politikára van szükség, új, hiteles arcokra, és szövetségesekre a szlovák oldalon is. Ha a KDH vagy az SaS kínál ilyen lehetőségeket, akkor velük is el kell kezdeni a dialógust.

A csalódott hidas magyar választó valószínűleg a legkevésbé azt igényli, hogy a Híddal szembeni MKP-s kliséket vágják a szemébe.
Ezzel egyetértek. Ezért is kellenek az új emberek. A régi gárdának, magamat is beleértve, bár ismert, és van egy támogatottsága, de van egy behatárolt karakteres pozíciója. És nem biztos, hogy a hidas szavazók visszahozására ez a pozíció a legjobb.

Ön is, hogy így fogalmazzunk, a karakteresebb pozíciót vállalók közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy a következő években vissza fogja magát fogni?
Akár. De maradjunk talán annyiban, hogy én nem ebben látom a saját életcélomat az elkövetkezendő 3-4 évre. Viszont jó lenne, ha néhány fiatal ezt okosan tudná csinálni.

Például? Korábban beszéltünk a Via Nováról. Ha megnézzük, plusz-mínusz ők is ugyanazt a vonalat vitték, mint ön.
De vannak olyan emberek, akiknek jó mediális megjelenésük van, tudnak hatni az emberekre, és nem ilyen kategóriákban nyilvánultak meg. Ezért mondtam, hogy csapat kell. Polifónia kell. Dolgozni kell.

Két éve más dimenziókban mozog, az Európai Parlament képviselője. Jobb, vagy rosszabb, mint amire számított?
Rosszabb. Két szempontból: a személyes a kevésbé problémás. Több energiát visz el, mint szeretném. Nem gondoltam arra, hogy bizottsági alelnök leszek, és nem gondoltam, hogy az általam megfogalmazott kritikára az lesz a válasz, hogy „akkor csináld te jobban”. Delegációkat kell vezetnem, Spanyolországban, Tajvanon jártam, egy csomó küldöttséget kell vezetnem még az év végéig.

De ezt valamennyire élvezi is! Miniszterelnök-helyettesként is szeretett szobrokat avatni, turnézni. Ez az ön habitusához hozzátartozik, egy delegációvezetés adott esetben jól is esik önnek.
Nem azt mondom, hogy szenvedek tőle, sőt, azt se mondom, hogy esetleg nem veendő pozitívumnak, amikor azt mondják, hogy a szlovákiai kisebbségi magyar EP-képviselő tárgyaljon a tajvani elnökkel vagy a spanyol miniszterelnökkel, és elnökuraznak reggeltől estig. De én már elmúltam 60. Jobban becsülöm az időt. Négy-öt könyvet még meg szeretnék írni, nekem másra kell az idő, mintsem arra, hogy az EU által képviselt akármit tárgyaljam meg a Balkánon vagy Spanyolországban.

Ebből azt olvasom ki, hogy 2019-ben agyő Brüsszel!
Messze van még 2019. Lehet, hogy addig lesz egy újabb tisztújítás az MKP-ban! De tény: jobban leterhel Brüsszel, mint vártam. A másik dolog pedig, hogy csalódnom kellett az Európai Bizottságban. Jean-Claude Juncker megválasztásakor mást ígért: válságkezelő bizottságként írta le az új testületet. Megválasztása előtt mondott egy érdekes állítást: lehet, hogy mi vagyunk az utolsó bizottság, amely ezeket a problémákat kezelheti. Én akkor emiatt szavaztam igennel Junckerra, szemben például a Fidesszel. És nem ezt csinálja: egy csomó tehetségtelen ember került be a struktúrákba, nagyon beteg az egész rendszer. Ezt gyakran le is írom és el is mondom. Oda is figyelnek rá, s az eredmény az, hogy több munkát kapok. Eddig a német akarat irányába ment Európa, most a németek egy sor ügyben bizonytalanok. Nem öröm bentről az EU válságát látni. Ezen is változtatni kellene.