A kormány arca – nyilatkozik Bugár, Solymos és Menyhárt

Az idén március 23-án létrejött, négypártiként indult kormánykoalíció, bár nem az első ideológiailag vegyes kormánykoalíció az önálló Szlovákia történetében, több szempontból is rendhagyó formáció. Ugyanis olyan pártok léptek benne szövetségre, amelyek eddigi tevékenységük folyamán ellentétes irányba húzták volna az ország szekerét, és nemegyszer egymással szemben határozták meg saját arculatukat. Épp ezért a március 23-i kormányalakítás komoly indulatokat váltott ki különféle választói csoportok körében – gyakran az egyes pártok saját szavazóin túl azok a szavazók tiltakoztak a leghangosabban, akiknek pártja az újdonsült kormánypártok korábbi potenciális szövetségese volt. Ezzel új választóvonalak jöttek létre a szlovákiai politikai szcénán. Hasonló bal–jobb összefogásra még nem volt példa az önálló Szlovákia történetében, állítja Gál Zsolt politológus, a Comenius Egyetem munkatársa. Eddig vagy a nemzeti-populista, vagy a jobboldali erők alkottak kormányt. „Kivételt az első Dzurinda-kormány képez, melyben az euroatlanti integráció, illetve a demokratikus-nem demokratikus értékrend volt a választóvonal – magyarázza Gál Zsolt. – Az is atipikus, hogy a koalíció egyik tagja, a Sieť rögtön a koalíció megalakulása után szétesett.” A márciusi kormányalakítás a legnagyobb feszültséget a Sieť táborában okozta: Radoslav Procházka pártja nagy lendülettel indult, a választások előtt a második legerősebb pártként szerepelt a felmérésekben, de vezetőjének kiszámíthatatlansága miatt sokan cserbenhagyták, és 5,6%-kal épp hogy bejutott a parlamentbe. A kormányra lépés ezt a pártot (amely a Smer ellenében határozta meg önmagát) teljesen lerombolta, az újabb felmérések 2%-osra sem teszik a támogatottságát. A párt a kormánykoalícióból is kiszorult, szeptember 1-jén a Smer, az SNS és a Híd vezetője megkötötte az új koalíciós szerződést. A koalíció legitimitását jelentős részben a stabilitás fontosságában, illetve a „standard” pártok pótolhatatlanságában határozza meg. Új választóvonalak „A Kotleba-féle Mi Szlovákiánk Néppárt parlamentbe kerülésével újra megjelent a törvényhozásban a nem demokratikus, sőt egyenesen rendszerellenes elem, amely minden más párt számára elfogadhatatlan – mondja Gál Zsolt politológus, hozzátéve, Kotlebáék mellett más pártok retorikájában is megjelennek rendszerellenes elemek. – Az elmúlt évtizedekben a jobbközép erők váltogatták egymást kormányon a baloldali-nemzeti populista erőkkel, az előzőknek volt 45, az utóbbiaknak kb. 55 százaléknyi támogatottságuk. Kotlebáék a baloldali-populista blokktól vesznek el szavazatokat, azzal, hogy koalíciós potenciáljuk nulla. Ez akár kedvezhetne a jobbközépnek, de patthelyzethez is vezethet, amikor egyik tábornak sincs elég ereje a kormányalakításhoz.”A jelenlegi kormánykoalíció arculata azt a helyzetet is tükrözi, ahogy az egész hazai politikai színtér átrendeződött. „Szlovákiában is érződnek a nemzetközi politikai trendek, azaz már korántsem olyan kőbevésett a jobb–baloldali ideológiai és rendszerszintű megosztottság – mondta az Új Szónak Hangácsi István, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa. – Ezeket az értékharcokat egyre inkább felülírja a pártok hálózati versengése, amely révén politikai, gazdasági és kulturális (belföldi és külföldi) térben próbálják kapcsolataikkal befolyás alá vonni a választókat. Mindemellett az aktuális közhangulatra, a hangzatos és kritikus üzenetekre, illetve kampányokra építő politikai formációk gyors sikerei jelentek meg újdonságként – korábban az OĽaNO, most a Sme rodina és Kotlebáék.” A Híd pozíciója Hol foglal helyet ebben a térben a jelenleg legerősebb, szlovákiai magyar politikai érdekeket is képviselő párt, a Híd? A Hídtól sokan várták a választások előtt, hogy a reformpolitikát fogja támogatni, ezzel szemben a mostani kormány az elért kompromisszumos eredmények ellenére sem kínál átfogó, rendszerszintű megoldásokat.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"259314","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"331","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Ravasz Ábel, aki a jelenlegi kormány romaügyi kormánybiztosa és november 12. óta egyúttal a Híd alelnöke, úgy látja, nincs elég támogatottsága a reformpolitikának Szlovákiában. „Az elmúlt tíz év egyik legfontosabb politikai fejleménye, hogy annak a jobbközép tömbnek, amely a reformok hordozója volt Szlovákiában a kilencvenes évek dereka óta, a támogatottsága megtizedelődött – mondta az Új Szónak Ravasz. – Ez a blokk egykor akár 40%-ot is ki tudott tenni, most viszont a Híd gyakorlatilag az utolsó képviselője a parlamentben. A Híd a választásokon nem érte el a várt százalékos eredményt, és junior partnerként van jelen a koalícióban. Ez azt jelenti, hogy nem tudjuk a kormány általános jellegét, karakterét meghatározni, hanem legfeljebb befolyásolni. A Híd kijelölt három fő területet, ahol intenzívebben szeretné befolyásolni az ügyeket, ezekben sikerült is előrelépést elérni. Ha azonban komplex reformpolitikát szeretnénk végrehajtani, ahhoz kormányerőt kitevő reformpárti szavazókra lenne szükség. Ezek a szavazók nem mutatkoztak a mostani választásokon.” Úgy is tűnhet, a Híd szerepvállalása ebben a koalícióban még jobban eltávolította az országot annak a lehetőségétől, hogy egy reformpárti kormány mégis hatalomra kerülhessen. Ravasz szerint azonban a reformpárti többség nem mutatkozik. „A reformpártiságon itt azt a progresszív gondolkodást értem, amelynek a Dzurinda-kormányok voltak a hordozói – magyarázta a Híd alelnöke. – Most nem látszanak ezek az erők, inkább más típusú, nem standard pártok erősödnek. Ez egy világpolitikai tendencia is, a kilencvenes évek vége, kétezres évek eleje politikai igényeinek hordozói kikoptak, és egy másik stílus tör előre. Ezt is felfoghatjuk egyfajta reformként, de ez nem az a reform, amiben a Híd részt akar venni.” A kormány ideológiája Meghatározható-e egyáltalán egységes ideológiája ennek a kormánynak? Gál Zsolt szerint a harmadik Fico-kormánynak semmilyen konkrét világnézeti alapja nincs, és ebben a legfőbb szerepe a Smernek van. „A mostani koalíció ékes példája annak, amikor nem számítanak sem az elvek, sem az ideológiák, hanem csak a hatalom – véli a politológus. – Ez talán a Smernél a legerőteljesebb, amelynek elemi érdeke volt a hatalom megtartása. A párt ugyanis fennállásától egy oligarchacsoport projektje, melynek célja, hogy bevételekhez és befolyáshoz juttassa a mecénásokat. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a párt hatalmon van. A másik tényező, amely arra kényszeríti a Smert, hogy mindenáron ragaszkodjon a hatalomhoz, az az úgynevezett romániai precedenstől való félelem, azaz, hogy az igazságszolgáltatás végre úgy kezd működni, ahogy kellene, s felelősségre vonják a nagy halakat. Nyilvánvaló, hogy amíg a Smer kormányzati pozícióban van, ennek nulla az esélye.” Hangácsi István szerint is egy elsősorban gyakorlatias jellegű koalícióról beszélhetünk. „Láthatóan felülreprezentáltan jelennek meg a Smer által képviselt célok és elvek, amelyek egyértelműen az előző egypárti kormányzati elképzelések folytatásán alapulnak, bizonyos egyezségekkel kiegészítve – magyarázza az elemző. – A koalíciós partnerek tervei ugyan belefoglaltattak a kormányprogramba, ám úgy vélem, annak egésze korántsem egy, ideológiáktól átitatott dokumentum.” A Híd ideológiája A Híd ennek a koalíciónak az egyik legkiforrottabb ideológiával rendelkező tagja, programjában és kommunikációjában a jobboldali elvek dominálnak. Ugyanakkor például a párt programjának megalkotásában fontos szerepet játszó Ravasz Ábel baloldalinak vallja magát. „Az én baloldaliságom lényege, hogy szerintem a politika feladata lehetővé tenni, minél többen minél jobban éljünk, és a legszegényebb rétegeknek segítenünk kell – mondja erről Ravasz. – Ez nem mindig volt népszerű álláspont a reformpárti – különösen a jobboldali – körökben Szlovákiában, de van számos másik terület a gazdaságpolitikán kívül, ahol nagyobb a tartalmi egyezés köztem és a párt között. Ami összeköt minket, az az a fajta – bár ez ma szitokszóvá vált – liberalizmus, amely szerint az embereknek joguk van úgy élni, amilyenek, és az individualizmusnak is van tere.” Az alelnök szerint a Híd sok tekintetben egyszerre konzervatív és liberális. „A Híd számára fontos a közösség is: a magyar közösség, de általában a polgárok közössége is. A pártelnök egy olyan személy, akinek a számára egyéb közösségek, a család, az egyház is fontosak, több hasonló politikus is van a pártban, miközben az egyéni jogokért is kiáll a párt. Nem mozdul ki semmilyen szélsőséges irányba, gazdaságpolitikájában sem olyan radikálisan jobboldali, mint mondjuk az SaS. Némi szociális szenzitivitása is van, ettől lesz igazi centrista párt” – állítja Ravasz. Van-e visszaút A Híd számára a kormánykoalícióba való belépés eddigi partnerválasztási stratégiájának gyökeres megváltoztatását jelentette. Gál Zsolt szerint már nincs visszaút a Híd számára. „Most már a Híd is abban érdekelt, hogy végigcsinálják ezt a ciklust – véli a politológus. – Az egyedüli, aki buktathat, az SNS, ha túlságosan megerősödik. Nagyon veszélyes helyzet állt tehát elő a Híd számára, ugyanis gyakorlatilag egy politikai hullával lépett koalícióra. Egyre inkább mutatkozik ugyanis, hogy a Smer elindult a lejtőn, már nem tudja megállítani a folyamatot, s az a sors vár rá, mint a HZDS-re vagy az SDKÚ-ra. A Híd számára fennáll a veszély, hogy szövetségese őt is magával húzza. Egyelőre nem ezt látjuk, de ugyanakkor nem tudjuk, mennyire stabil a párt választói bázisa, magyarán,  hogy tényleg meggyőződésből tartanak ki a Híd mellett, vagy csak azért, mert nincs hova menniük. Erre akkor kapunk választ, ha megalakulnak azok a projektek, amelyeket az utóbbi hetekben bejelentettek, tehát a Štefunko-féle Progresszív Szlovákia, Beblavý vagy Rybníček új pártja, illetve potenciálisan Kiska államfő formációja.” A Híd sikerességének fokmérője az lesz, mennyiben teljesíti a kormányprogramban foglaltakat, illetve hogyan tudja működtetni a kompetenciájába tartozó minisztériumokat, véli Hangácsi István. Ravasz Ábel szerint ugyanakkor bár a Híd szavazói bázisában kétségkívül megerősödik a magyar komponens, nem fog elmozdulni egy etnikai párt irányába, ugyanis a Híd továbbra is olyan csomagot kínál a szlovák vagy a más nemzetiségű (roma, ruszin) választóknak, amit más pártok nem. A Híd sikeressége szempontjából várhatóan nem elhanyagolható szerephez jutnak a kisebbségi témák. A Smer vezette kormányok az elmúlt időszakban ezen a területen – legalábbis formálisan – a „status quo” elvét képviselték, azaz sem elvenni, sem hozzáadni nem szándékoztak (ami persze nem mindig sült el így). A jelenlegi kormány azt hangoztatja, hogy nagyobb előrelépés várható, mint akár a Dzurinda-kormányok idején. Az átfogó, komplex kisebbségpolitikai koncepció, a kisebbségi törvény viszont továbbra is hiányzik. „Egyértelmű, hogy ez a kormány sem fogja elhozni a megváltást a kisebbségi ügyekben – mondja erről Ravasz Ábel. – Azok a célok, amelyek a rendszerváltás óta megfogalmazódtak, nem fognak maradéktalanul megvalósulni. De a Híd eddig is a kis lépések politikájának a híve volt, ami azt jelenti, hogy kitűz konkrét célokat, majd ezek megvalósításán dolgozik.” Ravasz szerint nem lebecsülendők a párt jelenlegi célkitűzései. „A kisebbségi kultúra rendbe tétele nemcsak a magyarok, hanem a többi kisebbség számára is fontos. Az oktatásügyben a kisiskolák megmentésénél is fontosabbnak tartanám a nemzetiségi oktatás definiálását, ez lehet az alapja az oktatási önkormányzatiságnak. Ha sikerül tenni valamit a kétnyelvűségért, az is fontos előrelépés volna. Rejtett kisebbségi programként pedig a déli régió fejlesztése említhető, ha a déli gyorsforgalmi utakkal sikerül előremozdulni, ez is kisebbségpolitikai eredmény lesz. Ez a koalíciós felállás persze nem ideális a kisebbségpolitika szempontjából, viszont a jelenlegi ellenzéki pártok között sem látok egyetlen olyat sem, amely kisebbségpolitikai fronton ennél többre lenne hajlandó. Az OĽaNO és az SaS a múltban több kisebbségi ügyet nem támogatott, a Radičová-kormány idején paradox módon épp az SaS volt az egyik fő kerékkötője a kisebbségi jogok kiterjesztésének” – mondta Ravasz.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"259315","attributes":{"alt":"","author":"Jozef Jakubčo felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Kommunikáció, arrogancia A mindenkori kormány arculatát nemcsak a programja, a teljesített intézkedései, hanem képviselőinek kijelentései is meghatározzák, és ezen a téren Robert Fico mintha kezdené átvenni a szélsőségesek retorikáját. „Elhangzottak nagyon nyugtalanító kijelentések, és ez az én pozíciómból, vagyis romaügyi kormánybiztosként és az egyik koalíciós párt alelnökeként nézve még nyugtalanítóbbak – mondta erről Ravasz Ábel. – Nagyon fontos lenne, hogy ezek a kijelentések ne szivárogjanak le a kormány érdemi munkájába. Azt sajnos nem tudjuk kontrollálni, hogy a partnereink egy pártrendezvényen hogyan kommunikálnak. Amire figyelnünk kell, mi zajlik a törvényalkotásban. A magyarkártya ugyanakkor egyelőre nem bukkant elő, a Híd és az SNS közötti jó viszony precedens nélküli. Meggyőződésem, hogy amíg a magyar–szlovák etnikai kiegyezésnek az az ára, hogy közösen nem szeretjük a romákat, addig ez nem optimális kiegyezés. Jó lenne, ha ez a harmadik nagyobb társadalmi csoport is eljutna egy olyan nyugvópontra, ahol már nem kell attól tartani, hogy bármikor bárki előhúzhatja ezt a témát.” Ravasz szerint a Hídnak nem kell reagálnia a politika bulvarizálódására, az ún. Trump-jelenségre, hiszen az amerikai elnökválasztáson Hillary Clinton kapta a szavazatok többségét. „A Hídnak nem az az ambíciója, hogy 50% feletti, hanem hogy egy stabil értékrendű rétegpárt legyen. Van ebben az országban elég olyan szavazó, akiknek ez tetszik. Szerintem szükség van a Hídhoz hasonló, a régebbi vonalas politikát képviselő pártokra” – mondta Ravasz. A kormány belülről Ravasz Ábelt arról is megkérdeztük, mennyire látja stabilnak a kormány működését belülről szemlélve. „Kormánybiztosként kormányülésekre nem járok rendszeresen, de gyakran érintkezem minisztériumokkal a legfelsőbb szinten is – mondta Ravasz. – A tapasztalatom az, hogy viszonylag könnyeden tudok dolgozni a koalíciós partnerekkel, nem érzékeltem minőségi különbséget, amikor smeres, SNS-es vagy hidas minisztériumokkal dolgozom együtt.” Ravaszt egyesek Bugár Béla potenciális utódjaként is emlegetik a Híd élén. „Engem az is nagyon meglepett, hogy alelnöki ambícióim lettek, ez nem volt hosszú távú tervem. Az alelnöki pozíciót azért vállaltam, hogy a pártban dolgozó, az előző generációs politikusoktól eltérően gondolkozó fiatalokra irányítsam a figyelmet. Egy hónapja vagyok alelnök, egyelőre nincsenek más terveim” – kommentálja ezt a témát Ravasz. A kormány stabilitása szempontjából a jelek szerint nem a Híd pozíciója a meghatározó, sokkal inkább az SNS és a Smer közötti helyzet. A kormány arcát is sokkal inkább ez a két párt adja, mintsem a leginkább pragmatikus célokat követő Híd. Az utolsó szót végül úgyis a választók mondják ki, kérdés, mennyire lesznek számukra meghatározóak az elvi alapok, mennyire a pragmatikus szempontok és mennyire egyfajta irracionális, érzelmileg motivált magatartás. „Ellenzékből könnyű dolgunk volna”  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"259311","attributes":{"alt":"","author":"Jozef Jakubčo felvétele","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]  Milyen a kormány valódi arca, és merre tart a kormányalakítás óta a Híd? Bugár Béla pártelnököt kérdeztük. A kormányalakítás után a Híd úgy nyilatkozott, igyekezni fog visszafogni a kormány retorikáját, a mérsékelt stílusra fog törekedni a kormányon belül. Sikerült megvalósítani ezt a törekvést az elmúlt időszakban? Ez egy hármas koalíció, ahol a súlyunk a választási eredményünknek megfelelő. Sokaknak nem tetszik, hogy ezt mindig elmondom, de el kell mondani, hiszen a választásokon igy döntöttek a polgárok. Azt azonban látom, hogy lehet módosítani a koalíciós partnerek kijelentésein. Nem mindig sikerül, de a Smernek is meg kellett tanulnia, hogy már nem egyedül kormányoz. Ez miben merült ki? Például abban, hogy a miniszterek néha úgy gondolták, senkivel nem kell egyeztetni. Egyedül akartak dönteni különféle dolgokról. Ez fokozatosan megváltozott. Ami viszont kezdettől fogva működött, az a koalíciós tanácsban elért egyezség, ezt mindenki betartja. Az utóbbi időben viszont Robert Fico mintha elszabadult volna. Többször is megerősítette korábbi idegenellenes kijelentéseit, kirohant az újságírók ellen. Jó iránya ez a kormányzati kommunikációnak? A választások elötti kijelentésein változtatott – például nem emlegeti a bevándorlókkal kapcsolatban a terrorizmust. Ami azonban egy pártkongresszuson hangzik el, az a párt véleménye. A Smer-kongresszus után Ficónak a romákkal kapcsolatban tett néhány éles kijelentése után beszéltem Robert Kaliňákkal, és Ravasz Ábel személyesen is rákérdezett a dologra, tehát a mi részünkről semmiféle változás nincs. Ha észrevesszük a Smernél a romaellenességet, tudjuk, mit kell tennünk, és nagyon keményen fel fogunk lépni ellene is. Ami az újságírókkal kapcsolatos kijelentéseit illeti, hadd jegyezzem meg, hogy eddig ennyire nem volt jelen az újságírók oldalán a politizálás. Ignorálják a pozitív híreket, és a politikusokat olyan helyzetbe hozzák, hogy néhányan szélsőséges kijelentéseket tesznek. Én nem használnám Fico szavait, de nekem is sok negatív tapasztalatom van a médiákkal. Negatívan befolyásolják az olvasókat. Amikor nemrég például az uniós pénzek lehívásának könnyítése ügyében tartottunk sajtótájékoztatót, ezt több mérvadó sajtóorgánum nemcsak mellőzte, de fö hírként azt hozták le, hogy fogynak a zsiráfok és Matovič könyvet osztogatott a parlamentben.  A kormányfői reakció adekvát volt erre? Mindenki a vérmérséklete szerint reagál, én nem használnám ezeket a szavakat. De a tartalmával egyetért? Itt nagyon komoly vádak hangzottak el. Ahogy minden újságírót nem lehet egy kalap alá venni, úgy minden politikust sem. Vannak viszont újságírók, akik az alapján működnek, amit egyes kedvenc politikusaik akarnak. Erről szólt Grendel Gábor SMS-ügye is, amikor kiderült, hogy vele egyeztették, hogy mit és hogyan írjanak. Ami például Miroslav Lajčák ügyét illeti, amikor a bizottsági ülésen felajánlotta a Transparency Internationalnek, hogy jöjjenek és ellenőrizzenek le mindent, ezt senki nem írta meg. Azt viszont leközölték, hogy Lajčák törvényt sértett – minden bizonyíték nélkül. Hogy látja most az emberek viszonyulását a Híd szerepéhez? A Facebookon korábban elsősorban azok fejezték ki csalódottságukat, akiknek a pártja nem jutott be a parlamentbe vagy a kormányba. Az embereket a találkozóinkon mindig a konkrét dolgok érdeklik. De már a Facebookon is megjelennek olyan hangok, amelyek az eredmények miatt már elfogadják a döntésünket. Az elmúlt hét-nyolc hónapban számos olyan dolog sikerült, ami a második Dzurinda-kormányban húsz magyar képviselővel nem, már ezért is megérte. Mivel a Smer és az SNS az elözö idöszakban negatívan ivódott be az emberekbe, ezért volt a kezdeti kétkedés, de szerintem azt kellene értékelni, amit ez a kormány elvégez. Nehéz viszont értelmezni, amikor a magát jobboldalinak tartó Híd például az állami IC-járatokat visszaállító intézkedést hajtja végre, ami az SNS programjának a része. Ezt úgy is meg lehet fordítani, hogy hogyan értékelnénk az SNS oktatási miniszterét, hiszen ö nyújtotta be a kisebbségi iskolák megmentéséről szóló törvényt. Amikor ellenzékből beterjesztettük az offshore-törvényünket, nem ment át, most a Smer egy sokkal keményebb, Brüsszelben is példaértékűnek tartott törvényt támogatott. Értelmezhetjük úgy is, hogy ez a koalíció minden egyezséget  betart. A korrupcióellenes harc terén elért eddigi eredményekkel elégedett? Az elfogadott törvényekkel igen. Nemcsak az offshore-törvényre gondolok, hanem például a végrehajtásokat szabályozó új törvényre is, ami felgyorsíthatja a bíróságok munkáját. A törvényeket viszont végre kell hajtani. Ugyanakkor ma sok mindenre kapásból rámondják, hogy korrupció. Ha a külügyminisztériumnál bebizonyosodik, hogy visszaélés történt, a Híd fel fogja hívni Lajčák miniszter figyelmét arra, hogy keresse meg a bűnöst, és lépjen. Nem lehet viszont senki egy személyben nyomozó, ügyész és bíró. Mi konkrét javaslatokat fogunk benyújtani a rendszer megváltoztatására: hogy ne a miniszter, hanem a kormány nevezze ki az országos rendőr-főkapitányt, hogy a rendőrség felügyelete ne a minisztérium, hanem a Főügyészség hatáskörébe tartozzon. A választások után sok szó esett arról, a Híd elvesztette szlovák szavazóit, és a kisebbségi vonalat fogja erősíteni. Nálunk ez soha nem merült fel. A választások előtt is közöltük, a választások után tudunk tárgyalni az MKP-val, és így is történt. Ezt néhányan úgy kommentálták, megijedtünk, hogy elvesztettük a szavazóinkat. Pozsonyban biztosan vesztettünk választókat, akik valami mást vártak. Ahhoz azonban máshogy kellett volna szavazni. Ha a KDH bekerül a parlamentbe, ma más kormány van. Az azonban egyértelmü, hogy a Híd támogatottsága stabil, sőt némileg erösödik. Van még visszaút a Híd számára korábbi partnereihez, a jobboldali pártokhoz? Miért kellene nekünk közeledni azokhoz, akik a választások előtt és után is támadnak? Romániában az RMDSZ például mindenféle kormányban benne volt már, mert megtanulta, hogy csak kormányzati pozícióból lehet segíteni. Ellenzékből most nagyon könnyű dolgunk volna, tíz százalékunk is lehetne. Engem viszont nem az érdekel, ki akar velünk együttműködni, hanem hogy kivel lehet. Nekünk ugyanis azt kell bizonyítanunk: éltünk-e a lehetőségekkel. Érsek Árpád azon dolgozik, hogy tavasztól helyezhessék ki a kétnyelvű vasúti táblákat, közben készül ehhez a törvény, a Kisebbségi Kulturális Alapról már zajlik a tárcaközi egyeztetés. Az emberek azt fogják megkérdezni tőlünk, fejlesztettük-e az infrastruktúrát, segítettünk-e munkahelyeket létrehozni. „Terjed a Smer-féle arrogancia”  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"259312","attributes":{"alt":"","author":"Somogyi Tibor felvétele","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"320"}}]]  Az MKP élesen bírálta a Híd kormányra lépését, és az SNS-szel kötött szövetség miatt nem ment el a Bugárék kezdeményezte politikai tárgyalásra. Időközben azonban szakpolitikai egyeztetésen már találkoztak a két párt politikusai. Menyhárt József pártelnök értékelte kérdéseinkre a kormányt. A hatalmon lévő kormánykoalíció a kompromisszumok kormányaként határozza meg magát, a Híd is azt a szerepét emeli ki, hogy kompromisszumok árán eredményeket érhet el a szlovákiai magyarok számára. Hogyan értékeli az MKP a kormánykoalíciónak ezt a kompromisszumos jellegét? Milyennek tartja az MKP a kormány arculatát? A jelenlegi kormánykoalíció Janus-arcú: míg kifelé az egység látszatát igyekszik mutatni, sorra jönnek a hírek, hogy a háromtagúra zsugorodott koalíció egyik-másik tagja már kifelé kacsingat. A kompromisszumkészség és -keresés a politikában erény, ha nem elvtelen paktumok leplezésére szolgál. A kormányban kötött egyezségek hozadékát a kormánypártok nyerik ilyen-olyan pozíciók és politikai előnyök formájában, míg azok árát a választók fizetik meg. A Híd vezetői szerint jelenleg nincsenek olyan meghatározó politikai erők az országban, amelyek a reformpárti kormányzást lehetővé tennék. Hogyan látja az MKP, szükséges-e a reformpárti kormányzás, és ha igen, reális-e a közeljövő Szlovákiájában? Ha reformpárti kormányzáson jobboldali kormányváltást értünk, az MKP kezdettől ezt szorgalmazta. A jelenlegi szlovák parlament sokkal inkább hasonlít egy keleti bazárra, mint az ország irányításával megbízott országházra. A kormány tagjai előszeretettel bizonygatják, hogy nincs más alternatíva, de ez számunkra nem lehet elég érv. E logikát követve Robert Ficót örökös miniszterelnökké kellene kikiáltani, ami, valljuk be, elég sötét jövőt fest. Bár a kormánykoalíció pártjai ezt szívesen letagadnák: ahhoz, hogy a politikai kultúra ide süllyedt, jelentős mértékben hozzájárultak. A Smer sorozatos korrupciós ügyei, az érinthetetlen kiskirályok sora, és az egy hét alatti 180 fokos fordulat a pártok választási ígéretei és cselekedetei közt, mind a választói bizalom elvesztésének és a politikai nihil megteremtésének melegágya. Tisztességesen működő demokráciákban a politikai doyenjei, a legnagyobb tapasztalattal bíró képviselők viselkedésükből fakadó tekintélyük által segítik elő a kulturált politikai diskurzust. Saját választóik becsapásával e tekintély végképp eltűnt, így kierőszakolt, rendnek titulált megrendszabályozást próbálnak bevezetni. A kormányalakítás után a Híd vállalta, hogy szorgalmazni fogja a mérsékelt kormányzási stílust és kommunikációt. Az MKP szerint ebben hogyan teljesít a Híd? Egyre inkább úgy tűnik, a koalíciós pártok nagyobb hatással vannak egymásra, mint azt gondolnák vagy szeretnék. A Smer-féle arrogancia villámgyorsan terjed a kormányzó pártok közt. A „mérsékelt kormányzási” stílus kimerül abban, hogy a három párt szúrós szemmel méregeti egymást, azt figyelve, ki mikor próbálja megrövidíteni a másikat. A látszategység fenntartása nem kevés energiát emészt fel, amit a közjó támogatására is fordíthatnának. Solymos: Más felállás nem reális  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"259313","attributes":{"alt":"","author":"TASR-felvétel","class":"media-image","height":"362","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]  Solymos László a Híd alelnökeként kormány­pozíciót vállalt a márciusban létrejött koalícióban. Arról kérdeztük, hogyan látja a kormány arculatát. A kormányalakítás után a Híd vállalta, hogy ügyelni fog a kormányzati kommunikáció mérsékelt stílusára, ami például a muzulmánellenes kirohanásokat illeti. Azóta Robert Fico kormányfő bekeményített, megerősítette korábbi idegenellenes kijelentéseit, támadást intézett a sajtó ellen, és hadat üzent a politikai korrektségnek. Rendben van ez így? Én a Hidat képviselem a kormányban, az említettek nagy része egy másik koalíciós párttól hangzott el. Az, hogy ki milyen szótárat használ, az illetőt minősíti. A Híd részéről fontos elmondani – és egyre inkább így látom –, hogy más megoldás ezen a kormányon kívül nem mutatkozott. A Híd az elmúlt nyolc hónapban pontosan azt csinálta a kormányban, amiért belépett, három témán dolgoztunk, a kisebbségi programon, a jogállamiságon és az elhanyagolt régiókon. Ezekben sokat léptünk előre, elég csak Lucia Žitňanská offshore cégekről szóló vagy az uzsorák helyzetét kezelő törvényeit, a kisiskolák megmentését, a Kisebbségi Kulturális Alapról szóló törvény elindítását, a leszakadó régiókkal kapcsolatban a tizenöt kihelyezett kormányülést említenem. A Környezetvédelmi Alap is segíti a dél-szlovákiai régiót. Amiért tehát mi a kormányzást vállaltuk, azt teljesítjük. Más kérdés a kommunikáció, én nem kommunikálnék úgy, ahogy a kormányfő teszi. Vannak azonban olyan választók, újságírók, médiumok, amelyek nem békültek ki a mostani helyzettel. Számomra az elmúlt hónapok az uniós elnökségről szóltak, amelyben szép eredményeket értünk el, a sajtó egy részét azonban ez nem érdekli. Ezt ugyanakkor el kell fogadnunk, nekünk az a dolgunk, hogy a mi szavazóinknak megígért lépéseket megtegyük. Az uniós elnökség kapcsán Szlovákia akkor került be a világsajtóba, amikor Robert Fico mocskos szlovákellenes prostituáltaknak nevezte az újságírókat. Ezt a megfogalmazást nem tartom szerencsésnek. A szlovák elnökséggel viszont akkor is tele volt a világsajtó, amikor az Európai Tanács megszavazta a párizsi egyezmény ratifikációját. Nálunk viszont nem vették észre, csak miután külön sajtótájékoztatót hívtam össze. A Híd azt is ígérte, törekedni fog arra, hogy a kormány más stílusban lépjen fel. Itt gondolhatunk például a muzulmánellenességre is. Biztosan fontos, hogy milyenek a kormányfő kijelentései a migrációs politikáról, de számomra sokkal fontosabb például, hogy meg tudjuk oldani a szlovákiai magyar kisiskolák problémáját, a szlovákiai magyar kultúra problémáját, előrelépést értünk el a jogállamiság terén, segíteni tudtunk a kisvállalkozókon. Ezek az emberek életét érintő pozitív változtatások. Persze, ha tíz pozitív dolgot lehet hozzánk kötni és egy negatívat, a negatívat fogják kiemelni. Ez viszont minket nem kedvetlenít el. A korrupció terén továbbra sem teljesít túl jól az ország. Az emberek hiányolják, hogy a politikusokat nem vonják felelősségre korrupciós ügyek miatt. Ezen a téren nem igazán látni előrelépést. Ha nem előrelépés az új offshore-törvény, akkor nem tudom, mi számítana előrelépésnek. A Bašternák-ügy megoldását én nem tudom befolyásolni. Ez nem a Híd ügye. Meg kell várni, amíg kivizsgálják, és ezt azoknak kell megoldani, akiket érint. A választások óta az SNS és az SaS tudta megerősíteni a támogatottságát. A Híd támogatottsága stagnál. A Híd választói nem a széles tömegek. Tömegeket ma a populista politikával lehet megszólítani, ilyen a hangulat Szlovákiában is. Mi tesszük a dolgunkat, és bízom benne, hogy akik tudják értékelni a munkánkat, azok kitartanak mellettünk. Nekem az a fontos, hogy amiben megegyeztünk, amit a kormányprogramban lefektettünk, azt megvalósítsuk. Ezen túl bárki bármit mond, azt a politikai folklór részeként kezelem. Donald Trump is sok mindent mondott a kampánya során, mikor viszont győzött, szembesült a realitással, ahol már máshogy működnek a dolgok. Hosszabb távon merre haladhat tovább a Híd? Sokak számára kérdésessé vált, a Híd korábbi arculata érvényes-e még. A Híd azzal tudja a hitelét megtartani, ahogy az ígéreteit beváltja. A mečiari amnesztiák ügye mutatja például, hogy a Híd ugyanaz maradt: ugyanúgy szavaztunk, ahogy évekkel korábban. A választók akkor lehetnek elégedettek, ha minél több minden megvalósul abból, amit ígértünk. Időközben felmerült az előrehozott választások lehetősége is. Ma nehezen tudnék más felállást elképzelni az országban. Már csak azért sem, mert az ellenzék egyik vezetője olyan, aki kiszolgáltatja a politikustársával folytatott beszélgetés hangfelvételét (Igor Matovič esete Radoslav Procházkával – a szerk. megj.), a másik pedig egy bizalmas beszélgetést szivárogtat ki (Richard Sulík esete Andrej Dankóval – a szerk. megj.). Ez alapvető diszkréció és tisztesség kérdése. Nem érzem úgy a koalíción belül, hogy most aktuális volna az előrehozott választások ügye, szerintem ez senki érdekét  nem szolgálná. A Smer gyengülése viszont most már biztos. A Kaliňák körüli ügy biztosan nem segít a Smernek, de ez az ő dolguk, a következményeket ők viselik. Nekünk a kormányprogrammal kell foglalkoznunk. Ha az emberek között jár, hogy látja az emberek viszonyulását a kormányhoz és benne a Hídhoz? Többször voltunk az emberek között, és nem olyan hangulattal találkoztunk, amit a közösségi média vagy a sajtó közvetít. Az embereket a szociális és jogbiztonság, a közérzetük, a tisztességes bérezésük érdekli. Az országnak ilyen szempontból nincsenek rossz eredményei. Természetesen nem mondom azt, hogy csoda megy végbe, de fokozatos eredmények vannak. Azt érezni, hogy vannak komoly problémák, a Bašternákéhoz hasonló ügyeket le kell zárni, az embereknek látni kell, hogy aki lop, csal, hazudik, azt megbüntetik, bármilyen szinten legyen is. Például ezért is próbáljuk megreformálni a rendőrség ellenőrzését. Nem fékezi ezt túl hatékonyan a Smer? Számomra az a fontos, hogy mi mire törekszünk. Arra, hogy a jog mindenki számára ugyanúgy legyen érvényes. Ezt viszont nem tudjuk egyetlen csettintéssel elintézni. Ahogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelem mondta, nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet. Czajlik KatalinSzalay Zoltán