A költészet paradicsoma

A műfordító azonban – többek között – szinte az összes észak-európai nyelvben és nyelvjárásban járatos volt‚ amely tudásának révén sikerült áthidalni a bábeli nyelvzavart. Az izlandi költőnő Ingibjörg Haraldsdóttir volt‚ aki magyarul megjelent verseskönyvének bemutatójára érkezett Budapestre. Verseit Mervel Ferenc ültette át magyarra. Ő volt a műfordító. A mindenes pedig én voltam – akkor és ott a kérdező szerepében.

A költőnőt kérdeztem. Először önmagáról. A műfordító utalt a mindkettőjük által frissen dedikált verskötetre‚ abban is az általa írt rövid utószóra‚ amelyből a költőnőről minden lényegesebb adatot megtudhatni. Többek között a következőket:

„Ingibjörg Haraldsdóttir (1942) a legsokoldalúbb izlandi alkotók egyike: költő‚ újságíró‚ műfordító‚ színházi rendező. 1994-től 1998-ig az izlandi írószövetség elnöke. Majd az egész világot bejárta. Évekig dolgozott külföldön‚ s egész sor rangos művet ültetett át anyanyelvére – klasszikusokat és moderneket‚ prózát‚ lírát egyaránt. Legtöbbet talán spanyol és orosz nyelvből. Nemrég készült el Dosztojevszkij Ördögökjével. Persze tolmácsolt angol szerzőktől is‚ és a napokban jelenik meg fordításában Tomas Tranströmer svéd költő legutóbbi verseskötete‚ a Gyászgondola. Húszéves korában kezdett írni‚ s ma a kortárs izlandi líra egyik legrangosabb művelője‚ ami valóban nem kis dolog az Eddák földjén‚ ahol az elektronika korának csábításai ellenére is közel száz versgyűjtemény lát évente napvilágot. Szinte hihetetlennek tűnik a szám‚ hisz Izlandnak mindössze kétszázhetvenezer lakosa lehet...”

Amikor idáig jutottam az olvasásban‚ hirtelen felkaptam a fejemet. Mi a szösz! Még hogy száz! Évente! Egy kétszázhetvenezer főt számláló közösségtől! Ez azt jelenti‚ hogy ha az izlandiakkal fel akarnánk venni a versenyt‚ a felvidéki magyar közösségnek évente legalább kétszáz verseskötetet kéne publikálnia. Magyarországon háromezer-hétszázat. A világ magyarságának pedig nem kevesebb‚ mint ötezer-ötszázötven verseskönyvet kéne röpke tizenkét hónap alatt kitermelnie. Ebben az ütemben haladva az röpke száz év alatt ötszázötvenötezer versgyűjtemény‚ száznyolcvan év alatt pedig – nem olyan sok idő az‚ éppen ennyi évvel ezelőtt született a Himnusz! – már egymillió. Mindez erősen elgondolkodtatott. Hogyan alakulhatott ki egy több mint ezer éven át kényszerű‚ de később egyre inkább felvállalt‚ s mára már szinte programszerű nyelvi elszigeteltségben élő kis nemzetnek ekkora lírairodalma? Honnan ez a gejzírként feltörő‚ versek ezreit táplálni képes nyelvi energia? És honnan ez a tömeges‚ az elektronikus médiák világában sem lanyhuló‚ sőt‚ egyre csak gerjedő alkotókedv?

Voltaképpen ezekre a – valószínűleg megválaszolhatatlan – kérdésekre kerestem a választ‚ amikor avatott tolmácsom segítségével az izlandi irodalom történetéről tudakozódtam.

Minden nemzet irodalmának alapanyaga a nyelv. Arra kérném tehát‚ hogy mielőtt az izlandi irodalom kezdeteiről ejtenénk szót‚ röviden szóljon literatúrájuk matériájáról‚ az izlandiak nyelvéről.

Az izlandi nyelv az északi germán nyelvek közé tartozik. A 9–10. században Izlandon letelepült‚ Norvégiából származó családok hozták magukkal‚ és – valószínűleg az ország elszigeteltségének köszönhetően – gyakorlatilag a mai napig érintetlenül megőrizte eredeti tisztaságát‚ csupán kiejtésében változott meg valamelyest. Nyelvtana és szókincse valójában ma is ugyanaz, mint a 12. században, amikor elkezdték följegyezni addig szájhagyományban élő irodalmát.

Ez azt jelenti‚ hogy az izlandi nyelvet mind a mai napig nem érték külső hatások?

Nagyjából, igen...

Úgy értsem‚ nem használnak jövevényszavakat

Felettébb ritkán. Az izlandi alapszókincs úgy nyolcszáz éve szinte változatlan.

És akkor hogyan jelölik a nyolcszáz év során keletkezett számtalan új fogalmat? A technika vívmányait? És miből épül fel az egyes tudományágak szakszókészlete?

Az‚ hogy az alapszókincs nem változott‚ persze‚ korántsem jelenti azt‚ hogy a régi szavak felhasználásával nem képződtek új kifejezések. Az izlandi nyelv még ma is a nyelvújítás korát éli: a nyelvújító munka az idők során tulajdonképpen folyamatossá vált és intézményesített kereteket nyert. A régi szavakból szinte naponta születnek új összetételek‚ de csupán a régi szavakból! A kisebb-nagyobb mértékben szinte minden európai nyelvben teret nyerő‚ s az adott nyelv hangzásvilágához asszimilálódó nemzetközi szókincs‚ a latin vagy újabban az angol kifejezések csak elvétve szűrődtek be az izlandi nyelvbe. Ez eleinte nyilván csupán az izoláltság révén alakult így‚ később azonban tudatos vállalássá‚ koncepciózus nyelvépítéssé nemesedett. Viszont azt is figyelembe kell venni‚ hogy az idegen szavakat különben is roppant körülményes beágyazni az izlandi kontextusba. Ezt ragozásunk is megnehezíti.

Mondana néhány példát? Milyen archaikus elemekből épül fel az Önök nyelvében például a riportert‚ a rádiót‚ a gépkocsit‚ a szépművészeti múzeumot vagy a telefont jelölő kifejezés?

Nos‚ a „fréttasnati”‚ vagyis „riporter” szavunk tükörfordításban körülbelül annyit jelent‚ hogy „pletykalopó”. Ez‚ ugye‚ ha figyelembe vesszük a riporterek szemérmetlen rámenősségét és gátlástalan szenzációhajhászását‚ meglehetősen találó szóösszetétel. Jóval talányosabb viszont az „útvarp” kifejezés‚ ami a „rádió”-t jelöli és tulajdonképpen annyit jelent‚ hogy „kidobás”. A gépkocsit „bifreid”-nek nevezzük. Ez a „bif” = „rázkódás” és a „reid” = „lovaglás” szavunk összetételéből keletkezett‚ talán a korabeli útviszonyok és a régi automobilok rugózásának kritikájaként. A „listasafn”‚ vagyis „(szép)művészeti múzeum” kifejezés a „list” = „művészet” és a „safn” = „csorda” szavak összegyúrásából keletkezett‚ mert hiszen az ott található alkotások tulajdonképpen össze lettek terelve. A telefonra alkalmazott „sími” szavunk pedig korábban azt a halászcsónakok között kihúzott zsineget jelölte, amelynek megrángatásával őseink a sirályricsajban egymás tudomására hozták, hogy felhúzhatják a hálót...

Egyszóval Izlandon a leghétköznapibb szóváltás is felér egy költői versennyel. Bevallom‚ a minden korszakában tengernyi hatásból építkező magyar nyelv és kultúra felől szemlélve mindez szinte elképzelhetetlenül idegenszerű valaminek tűnik... De váltsunk témát! Említette‚ hogy az első izlandi nyelvemlékek a 12. századból származnak. Hallhatnánk valamit az izlandi irodalom kezdeteiről?

Az izlandiak az időszámításunk utáni első ezredforduló környékén vették fel a kereszténységet‚ de Izlandon ennek ellenére érdekes mód nem alakult ki latin nyelvű irodalom. Az izlandi írásbeliség a kezdetektől az izlandi nyelvhez kötődik. Ezen a nyelven kezdték lejegyezni a 12. században az addig szájhagyományban élő sagákat‚ az izlandiak ősmondáit. A fennmaradt sagák közt akadnak olyanok, melyek teljes egészében hitelesnek tekinthetők‚ más részüknek viszont csak a kiindulópontja hiteles történelmi tény.

Az óizlandi irodalom másik ágát az Edda-dalok két gyűjteménye képviseli. Ezeknek az alliterációban gazdag költeményeknek némelyikéről ma már igen bajos eldönteni‚ hogy milyen korból származnak. Egy részük valószínűleg még Norvégiában született‚ és a szájhagyomány alapján került lejegyzésre. Az első neves Edda-lejegyző és költő‚ az 1241-ben kivégzett Snorri Sturluson maga is nemzetségfő volt. Az ezt követően születő eddikus verseket kolostorokban írták‚ de ez a műfaj lassacskán kimerül‚ és a 15. században már inkább csak a régi dalokat ismételgetik. Ez a stagnálás egészen a 16. századig tart‚ amikor teret hódít a reformáció.

A reneszánszról nem esett szó...

A reneszánsz nem ér el Izlandra‚ ráadásul az első időkben a reformáció is negatív hatást fejt ki az irodalomra‚ a versek ugyanis korábban a kolostorokban születtek‚ a reformáció térhódításának kezdetén viszont a kolostorokat bezárták‚ a pap-költőket szélnek eresztették‚ és ezzel egy időre tulajdonképpen megszűnt az irodalmi élet. Ezt a korszakot a mai napig a sötétség korának nevezzük. A változást az Új Testamentum első izlandi fordításának megjelenése hozza. A fordítás Oddur Gottskálksson műve‚ aki világi ember volt‚ egy katolikus püspök fia‚ s még a sötétség idején‚ egy istállóban kezdte el a fordítást‚ de műve csak 1540-ben‚ tíz évvel az első izlandi könyvnyomda felállítása után jelenhetett meg.

Milyen hatással volt ez az Újszövetség-fordítás a szigetország későbbi szépliteratúrájára? A krónikaszerű sagákat és a népköltészeti hagyományokra támaszkodó eddikus költeményeket követően milyen irányt vett az izlandi irodalom?

Meg kell jegyeznem‚ hogy az Eddákra való utalások még a legmodernebb izlandi irodalomban is jelen vannak‚ és nyelvileg is sokat merítenek belőlük mind a mai napig. Nem volt ez másképp a 16. században sem‚ amikor a korszak legjelentősebb költője‚ Hallgrímur Pétursson született. Ő szegény családban látta meg a napvilágot‚ mégis tanulni vágyott. Eljutott ugyan Koppenhágába‚ de a tanulás költségeit nem tudta fedezni‚ ezért beállt kovácsnak. Később egy lutheránus püspök felfedezte a tehetséges fiút‚ és finanszírozta tanulmányait. ĺgy hát papi személy lett belőle. Az ötven általa írt zsoltár általános vélemény szerint a mai napig a legszebb az izlandi irodalomban. Őutána aztán egészen a 19. századig nincs is más fontos név irodalmunkban...

Ebből az következik‚ hogy néhány stíluskorszak újból kimaradt az izlandi irodalom fejlődéstörténetéből...

Igen‚ tulajdonképpen így is fogalmazhatunk. Mindenesetre a jelentékenyebb alkotók ebben a korszakban megint hiányoztak. Az 1807-ben született Jónas Hallgrímsson viszont ennek ellenére fáziskésés nélkül‚ a kontinens domináns irodalmi irányzatának‚ a romantikának a jegyében kezd alkotni. A romantika nem csupán költészetére nyomta rá bélyegét‚ életét is ennek a szemléletmódnak és életstílusnak a jegyében éli. A dánok elleni szabadságharc költője. Jelmondata: „Nem karddal‚ hanem szóval vívjuk ki önállóságunkat!” Sajnos‚ még csak harmincas éveit taposta‚ amikor 1845-ben elhunyt...

A mi Petőfi Sándorunk tizenhat évvel utána született‚ és a magyar köztudatban ő is a szabadságharc költője. Petőfi azonban már évekkel a szabadságharc kezdete és egy évvel Hallgrímsson halála előtt így ír: „Lantom nagyon szeretne / Hallgatva állani”‚ és hozzáteszi: „S amott a zugban kardom / Folyvást panaszkodik: / Hiába meddig tartom‚ / Az ítéletnapig?” Végül pedig a csatatéren leli halálát. Egy vesztes háború egyik utolsó csatájában...

Hallgrímsson ezzel szemben voltaképpen agyonitta magát. Hol máshol‚ Dánia fővárosában. Részegen elesett a lépcsőn‚ és eltört a lába. Egy hétig ott feküdt a lépcső aljában‚ de aztán kezdett hiányozni az ivócimboráinak‚ hát utánanéztek‚ hol lehet. Meg is találták‚ és el is vitték az ispotályba‚ de már késő volt‚ elüszkösödött a lába.

Petőfi is számos bordalt írt ugyan‚ de állítólag korántsem volt akkora borissza‚ mint ahogy a versek sejtetik...

Persze‚ amellett‚ hogy verseket írt és iszákoskodott‚ Hallgrímsson például egy lapot is kiadott‚ amelyben a legjelentősebb romantikusoktól közölt fordításokat. És novellistaként is jelentős életművet hagyott maga után. Ráadásul nyelvújító is volt‚ meg természetkutató is. Ő alkotta meg az izlandi fauna és flóra nevezéktanát.

A realizmus nem volt rá hatással?

Nem. A realizmus és a romantika az egyéni életművekben nem keveredett Izlandon. A költészetben egyébként a realizmus kibontakozása után hamarosan beköszöntött a neoromantika.

Nem beszéltünk még a prózáról. Mondana valamit az izlandi széppróza kezdeteiről?

Az első igazi szépprózának tekinthető alkotást már a 18. században megírják‚ de még sokáig csupán jelentéktelen‚ idegen mintára készült művek születnek‚ melyekben a szülőföld mitizálására tevődik a hangsúly. Az izlandi irodalomban az első igazán jelentékeny prózaíró – és itt most meglehetősen nagyot kell ugranom – az 1902-ben született Halldór K. Laxness. Első‚ tizenhat éves korában írott prózájában még ő is igencsak romantikusnak mutatkozott‚ de a húszas évek közepén már egy modernista regénnyel rukkol elő. Később egyfajta sajátságos realista prózatípust alakít ki‚ melyen bizonyos fokig Tolsztoj és Knut Hamsun hatása érezhető‚ legalábbis egyes kritikusai szerint.

Akadtak követői?

Hogyne. A legjelentősebb‚ aki Laxness iskolájához tartozott, Pórbergur Pórdarson. Ő viszont annyira összetett izlandi nyelven írt‚ hogy szinte lehetetlen volt lefordítani. Ezért hát a neve ismeretlen maradt a világban. Egyébként rendkívül ironikus típus volt‚ és különösen az öniróniája volt fölöttébb fejlett‚ mindent ezen az irónián-önirónián keresztül szemlélt. A nagy üstököst követte‚ de egyedi stílusban írt. Műfajilag nehezen besorolhatóak a művei.

A huszadik század elején milyen irányzatok jelennek meg az izlandi költészetben?

Nálunk későromantikának nevezik ezt korszakot‚ de inkább csak arra kell itt gondolni‚ hogy ebben az időszakban indulnak lassú bomlásnak a kötött formák. Ebben a prózát és verset egyként író Jóhann Jónsson járt az élen‚ aki egyáltalán nem nevezhető ugyan termékenynek‚ írt azonban egy hosszúverset‚ ami iskolát teremtett. A címe: Vágyakozás. Elegáns‚ alliterációkkal megtűzdelt szabad formában íródott‚ és a húszas évek atmoszféráját és életérzését sugározza rendkívül drámai erővel. Továbbá meg kell még említeni a maga korában nagy népszerűségnek örvendő Jóhann Sigurjónssont‚ aki költőként és színműíróként is jelentőset alkotott‚ sőt‚ néhány némafilm-forgatókönyv is fűződik a nevéhez. Ő egyébként csupán verseit írta izlandiul‚ prózái dán nyelven születtek.

Az avantgárd hatása megjelenik-e már az ő költészetükben?

Ezt nem merném állítani... Esetükben inkább csak arról lehet szó‚ hogy igyekeznek az ősi formavilágtól valamelyest eltávolodni. De ez az általuk képviselt kissé szabadabb forma is csak sokkal később terjed el szélesebb körben. Ehhez a feltételek sincsenek még meg‚ hiszen az izlandi társadalom ebben az időben még mindig rurális jellegű.

Mikor kezd ez a helyzet megváltozni?

Izland történetében a városi kultúra kialakulása és a polgárosodás kezdete érdekes módon a második világháborúhoz kötődik. Az történt ugyanis‚ hogy a szigetet 1941-ben megszállták az angol csapatok‚ és egyszerre két hadikikötőt kezdtek el építeni‚ ami rengeteg munkalehetőséggel járt. Izland ezeknek az angol hadiipari beruházásoknak a révén kezdett el urbanizálódni‚ ennek révén alakult ki egy jómódú‚ könyvet vásároló‚ a polgárosodás útjára lépő réteg‚ ennek köszönhetően született meg aztán a városi nyelv‚ és a világháború különben is kitekintésre adott módot‚ mivel az elszigeteltség viszonylagos oldódásával járt. A háború utáni években aztán erre az újonnan kialakult‚ világlátásában‚ életérzésében korszerűsödött társadalmi rétegre támaszkodva kezdődhetett el az izlandi irodalom mind formai‚ mind tartalmi megújulása.

Kiknek a nevéhez fűződik ez a modernizáció‚ és poétikailag milyen irányban történt az előrelépés?

Egy vadonatúj költőgeneráció lépett ekkor a színre. Laxness „atomköltők”-nek nevezte el őket‚ és ez gúnynévként rajtuk is ragadt‚ de később pozitív tartalmakat nyert. Az irányadó egyéniség Steinn Steinar volt közöttük‚ aki 1950-ben hirdette ki‚ hogy „nálunk a kötött versforma kora lejárt”. Ő volt egyébként az izlandi irodalomban az első igazi modernista költő. Viszont a következő generáció már korántsem viszonyul olyan radikálisan a költészeti hagyományokhoz‚ mint az „atomköltők”. Ők költői hitvallásuk szerint „hídépítők”: elsősorban a modernek formavilágát használták‚ de a korábbi korszakok költészetének elemeit is igyekeztek beépíteni lírájukba. A hídépítők két legnevesebbje: Hannes Pétursson és Porsteinn Frá Hamri. Őutánuk‚ a hatvanas évek elején egy amolyan Majakovszij-típusú‚ lázongó költő vonja magára a figyelmet. Dagur Sigurdarson a neve‚ és sok szállal kötődik ugyan az „atomköltők”-höz‚ csak éppen amíg azok a jelenségek egy behatárolható köre ellen emelik fel a szavukat‚ ő szinte minden ellen tiltakozik prózaverseiben.

Eddig csupa férfineveket hallhattunk Öntől. A női alkotók mikor kezdenek beszűrődni az izlandi irodalom élvonalába?

Néhány női nevet már a korábbi korszakokból is említhettem volna ugyan‚ de úgy ítélem meg‚ az igazi áttörés e tekintetben a hatvanas évek második felében történt meg. Ha korábban valaki azt mondta‚ költő‚ mindenki eleve férfira gondolt. Ebben az időszakban azonban kezdenek előtérbe lépni a nőköltők. Hogy mást ne mondjak‚ én magam is ekkortájt indultam.

Összefüggésbe hozható ez a jelenség a női emancipációval?

Hogyne. Feltétlenül.

És mi újat hoztak az izlandi költészetbe a nők?

Poétikai szempontból nem tudnék ilyen‚ csak a nők költészetére jellemző nóvumokat felsorolni. Viszont tartalmilag számos új elemmel gazdagodott az izlandi líra a nők révén. Az érzelemgazdagságot‚ a női érzékenységet‚ a pszichés történések iránti női fogékonyságot emelném itt ki‚ és azt‚ hogy a nők írásaiban jelennek meg először a családi élet leírásai.

A korszak izlandi prózaíróinak élvonalában is találkozhatunk hölgyekkel?

Igen‚ az áttörés a prózában is megtörtént‚ még ha nem is olyan látványosan‚ mint a költészetben. A hatvanas-hetvenes évek három legjelentékenyebb prózaírójának egyike Svava Jakobsdóttir‚ aki igencsak provokatív feminista prózát ír.

És a két férfi? Ők milyen irányzatot követnek?

Thor Vilhjálmsson a nouveau roman-nak egy sajátságosan izlandi válfaját igyekezett megalkotni‚ szép sikerrel‚ Gudbergur Bergsson pedig... nos ő egy igazi kísérletező alkat‚ egy vérbeli útkereső. A hármójuk jelentkezése óta eltelt időben már szinte minden kortárs stílusirányzat párhuzamosan jelen van az izlandi irodalomban‚ beleértve a jelenleg legnépszerűbb posztmodernt is...

Kérdés persze‚ mit értünk posztmodern alatt... – szaladt ki majdnem a számon. Aztán úgy tettem‚ mintha egy kikívánkozó böffenést fojtanék el‚ hogy álcázzam a még idejében elharapott mondatot. Valahol a Batthyány és a Kossuth tér között‚ elúszó dinnyehéjak alatt roboghatott a metrószerelvény‚ amikor újból felzakatolt tudatomban ama száz izlandi verskötet...

Még hogy száz verskötet... – merült fel bennem újból‚ miközben a mozgólépcsőn a Nyugati felé emelkedtem. – Nem kizárt‚ hogy éppen a szókészletnek ez az intézményesített‚ folytonosan folyó felújítása‚ ez a permanens nyelvi forradalom az‚ ami az izlandi költészet rendkívüli mennyiségi és minőségi teljesítményeit generálja... Amikor ugyanis nem spontán módon vernek gyökeret egy nyelv szókincsének új elemei‚ amikor folyamatosan ilyen nagy számú művileg konstruált kifejezés önti el a közbeszédet‚ az valószínűleg nagy kihívást jelent a szépirodalom számára‚ a nyelvújítói műhelyekből egyre csak sorjázó új kifejezéseket ugyanis hatalmas tempóban szükségeltetik meghódítani‚ különböző szövegkörnyezetekben elhelyezve asszimilálni... – csócsálgattam tovább a kérdést‚ miközben magam is beolvadtam a pályaudvar forgatagába. – Ráadásul a nyelvteremtésnek ez a gyakorlata valószínűleg a szépirodalomra is visszahat... A szokatlan szókapcsolatok keresésében mindig is élen járó költők egy ilyen hagyományokkal rendelkező kultúrában úgy érezhetik magukat‚ mint hal a vízben!... – A Duna most balról bukkant elő‚ Visegrád várának előterében. – Ami pedig a fordításirodalmat illeti... Hát‚ igazat megvallva nehezen tudom elképzelni‚ hogyan fordítható le frappánsan izlandira mondjuk a „cserkeszkaja”‚ ami szűk‚ hosszú kozákkabát‚ mellrészén varrott tölténytartókkal... A magyarban fonetikusan átírjuk‚ és kész... Aztán akit érdekel‚ megnézheti az idegen szavak szótárában... De mihez kezd ilyenkor egy izlandi fordító?... És egyáltalán: hogy néz ki egy izlandi idegen szavak szótára?... És az izlandi szótárszerkesztők... Mint megannyi Kazinczy... – ĺgy morfondíroztam később‚ a vonatkabinban‚ Pozsony felé haladva‚ de már nem volt módomban‚ hogy a vonatkozó kérdéseket feltegyem.