A kert tulajdonosa nyugtalan...

AUGUSZTUS

Az augusztus általában az az időszak, amikor az amatőr kertész elhagyja tündérkertjét, és szabadságra megy. Egész esztendőben nagy hangon hirdette ugyan, hogy az idén nem utazik sehová, nincs olyan nyaralóhely, ami felérne az ő kertjével, s nem lesz olyan kötnivaló bolond, hogy vonaton rázassa magát valahová Kukutyinba – de amikor aztán beköszönt a nyár, ő is csak igyekszik kifelé a városból, vagy mert feltámadt benne a vándorösztön, vagy a szomszédok miatt, „hogy ne mondhassák, hogy mit tudom én…” Nehéz szívvel utazik el, tele van gonddal, aggodalommal, félti a kertet. Nem is indul el addig, míg nem talált egy jó barátot vagy rokont, akire távolléte idejére rábízhatja.

– Nézze csak – mondja a kiszemelt kertgondozónak –, most úgysincs a kertben semmi munka, elég, ha háromnaponként egyszer elnéz oda, s ha netán valami nem volna rendben, írjon egy lapot, és én azonnal jövök. Megbízom magában. Mondom, öt perc elég, épp hogy csak körül kell néznie.

Miután a kertet készséges felebarátja gondjaira bízta, elmegy. A nevezett felebarát másnap levelet kap: „Elfelejtettem mondani, hogy a kertet naponta öntözni kell. Legjobb, ha reggel ötkor vagy este hétkor öntöz. Semmi az egész: csavarozza rá a tömlőt a felszállócsapra, és egy óráig locsoljon. Kérem, a tűlevelűeket bőségesen kell öntözni, mindenütt, és persze a füvet is. Ha valahol gyomot látna, tépje ki. Ez minden.”

A következő napon: „Szörnyű ez a szárazság, kérem, öntsön minden rododendronra vagy két kanna állott vizet, és minden tűlevelűre öt-öt, a többi fára négy-négy kannát. A most virágzó évelőknek sok víz kell, írja meg postafordultával, mi nyílik. Az elvirágzott szárakat le kell vágni! Jó volna, ha kapával meglazítaná valamennyi ágyás talaját, attól légjárhatóbb lesz a talaj. Ha a rózsákon tetvek vannak, vegyen nikotint, és harmattal vagy eső után permetezze meg vele a rózsákat. Több dolog egyelőre nincs.”

Harmadnap: „Elfelejtettem megmondani, hogy a gyepet le kell kaszálni. A géppel igazán gyerekjáték, s amit a gép nem nyírt le, vágja le ollóval. De vigyázzon! Nyírás után a gyepet jól meg kell gereblyézni s aztán nyírfa seprűvel végigseperni. Különben tarfoltos lesz! És persze öntözzön, bőségesen öntözzön!”

Negyednap: „Ha netán zivatar jön, kérem, azonnal nézze meg a kertet! A heves zápor néha nagy károkat okoz, és jó, ha az ember mindjárt a helyszínen van. Ha a rózsákon lisztharmat mutatkoznék, szórjon rájuk korán reggel, harmattal kénvirágot. A magas növésű évelőket kösse karóhoz, nehogy a szél letörje őket. Itt minden pompás, sok a gomba, és remekül lehet fürödni. Ne felejtse el a ház mellett a vadszőlőt naponta megöntözni, nagyon száraz helyen van! Gyűjtse zacskóba az izlandi mák magvait. Remélem, a gyepet már lekaszálta. Különben nem kell semmi, csak a fülbemászókat irtsa ki.”

Ötödnap: „Mellékelten küldök egy kis láda virágot, amit itt ástam ki az erdőben. Különféle kosborok, vadliliomok, kökörcsin, körtike, tüdőfű, szellőrózsák és effélék. Mihelyt a láda megérkezik, bontsa fel, a palántákat öntözze meg, és ültesse valahova árnyékos helyre a kertemben. Szórjon a tövükhöz tőzeget és lombföldet! Azonnal lásson hozzá az ültetéshez, és naponta háromszor öntözze az elültetett növényeket! Kérem, vágja le a rózsatövekről a fattyúhajtásokat!”

Hatodnap: „Expressz feladtam egy kosár vadon tenyésző növényt… Azonnal ültesse el őket… Éjjel menjen ki a kertbe zseblámpával felszerelve, csigákat irtani. Jó volna kigyomlálni az utakat. Remélem, hogy a kert gondozása nem sok idejét foglalja le, és kellemes perceket tölt a kertben.”

Ezalatt a készséges felebarát, felelőssége tudatában, öntöz, kaszál, kapál, gyomlál, és keresztül-kasul járja a kertet a küldött palántákkal, keresve, hogy hová az ördögbe ültetné el őket; verejtékezik a napon, csuromvizes az öntözéstől, s rémülten látja, hogy itt egy levél hervad, ott meg letört néhány szár, emitt rozsda esett a gyepbe, s az egész kert mintha kiégett volna. Átkozza a pillanatot, amikor magára vállalta ezt a terhet, s csak azon imádkozik, hogy jöjjön már az ősz.

Ugyanakkor a kert tulajdonosa nyugtalanul gondol a virágaira és a gyepre, rosszul alszik, szitkozódik, hogy a készséges felebarát nem küld neki naponta jelentést a kert állapotáról, számlálja a napokat, mennyi van még hátra a hazaindulásig, minden másnap küld egy láda vadvirágot és egy, körülbelül tizenkét sürgős utasítást tartalmazó levelet. Végül is hazaérkezik, s úgy, ahogy van, bőrönddel a kezében, beront a kertbe, s tágra nyílt szemmel körülnéz:

Ó, ez a lusta semmirekellő, ez a piszok fráter, gondolja keserűen, hát ez aztán elintézte a kertemet!

– Köszönöm – mondja szárazon a felebarátnak, s mint élő szemrehányás, nyakon ragadja a tömlőt, hogy meglocsolja az elhanyagolt kertet. Ez a tökfilkó, gondolja lelke mélyén, erre aztán rá lehet bízni valamit! Soha többet nem leszek olyan kötnivaló bolond, hogy nyaralni menjek!

Karel Čapek: A szenvedelmes kertész (1929). Mayer Judit fordítása