A jövőnkről – időutazással

Hatalmas taps csattan, megérkezik Duray Miklós, és a HazÁtól a nemZetig című új kötetének két méltatója, Csoóri Sándor és Orbán ViktorSomogyi Tibor felvételeLegfeljebb valamelyik padnak lehetett támaszkodni leghátul. Sokan voltak, akiknek még ennyi kényelem sem jutott. Hatalmas taps csattan, megérkezik Duray Miklós, és a HazÁtól a nemZetig című új kötetének két méltatója, Csoóri Sándor és Orbán Viktor. Sunyovszky Szilvia, az est háziasszonya régi emlékkel kezdi, a legendás hatvannyolcas esztendőt, a pozsonyi magyar egyetemisták akkori szellemi bástyáját, a József Attila klubot említi, amelynek egyik vezéregyénisége a most napvilágot látott tanulmánykötet szerzője volt.

Nemsokára a Fidesz Magyar Polgári Szövetség elnöke lép a mikrofonhoz, őt a műsorvezető következetesen a nemzet miniszterelnökének nevez. Orbán Viktor is személyes élménnyel kezdi, mert elmondása szerint elsősorban Duray Miklósnak köszönheti, hogy a nyolcvanas években és a következő évtized elején a „liberális kordivattal szemben felismerte a közösségek összetartó erejének fontosságát”. Azután arról a morális erőről beszél, amely ebből a könyvből és a felvidéki magyar politikus életpályájából sugárzik, s amelyet a mai időkben különösen fontosnak ítélt, hiszen a „politika csúfulása” a mi térségünket is elérte. A volt magyar kormányfő szerint egyre többen világos eszme, meggyőződés, erkölcs nélkül igyekeznek tematizálni a közéletet. Csak az a fontos számukra, hogy a választások napján támogassák őket. Ezeket a politikusokat Orbán a brókerekhez hasonlítja, akik percnyi, legfeljebb napi döntések alapján próbálkoznak sikeresek lenni. Az üzleti világból verbuválódott politikusok „érdekrendjével” szemben a Duray képviselte értékrend nem a pillanatnyi, gyorsan változó körülmények rabságában él. Orbán ezután arra mutat rá, hogy éppen a kötet szerzőjének és több politikus társának köszönhetően a Felvidéken sikerült mások számára is modellt, példát mutatni: hogyan lehet a nemzetstratégiai célokat és a reálpolitikai, kényszereket úgy összeegyeztetni, hogy a nemzetközösség egysége ne roppanjon meg, s az egységes politizálás révén erős legyen az itteni nemzetrész érdekképviselete. Ennek egyébként egyre jelentősebb nemzetközi jelentősége is lesz, hiszen az Európai Unióban az anyaországi, a szlovákiai és a szlovéniai képviselők – eredményes európai parlamenti szavazás után – csaknem tizenegymillió magyart képviselhetnek az Európai Néppártban. Mindez azért is fontos, mert tévedésnek bizonyul az a feltevés, hogy a nemzetek ereje megtörik a globalizáció hullámain. Éppen ellenkezőleg: a nemzetek a családokhoz hasonlóan alapvető szerepet töltenek majd be az Európai Unióban – fejezi ki meggyőződését a kötet laudálója, aki szerint a közeljövő nagy kérdése, vajon elég erősek lesznek-e a nemzet brüsszeli képviselői együtt ahhoz, hogy az Európai Unión belül kiharcolják a határon túli magyar közösségek számára az autonómiát. – Nem akarunk mást, mint azt, ami ma már megilleti a katalánokat, a korzikai franciákat és más közösségeket – emeli meg a hangját, hatalmas tapsot aratva.

Csoóri Sándor ezután tovább bővíti a gondolati és az idősíkot. Ugyancsak hatvannyolcas emlékeivel kezdi, amikor először találkozott „az olykor makogó, de már akkor is megfontolt és rendkívül okos meglátásaival kitűnő” szemüveges fiatalemberrel. Majd a Kutyaszorító kiadása, az előszó megírása körüli történeteket főleg a legendás könyv megjelenése utáni helyzetet elevenítette fel, idézve ismert személyek jellemét és jellemtelenségét is felvillantva. Bírál is a neves költő és közéleti személyiség: szerinte nagyobb önfegyelemmel, szerkesztői szigorral még feszesebb, tömörebb lehetett volna ez a vaskos kötet. Ennek ellenére is jelentős eseménynek minősítette a kötet megjelenését, amely az utolsó tízegynéhány esztendőnk drámáját tartalmazza.

Duray Miklós új kötetét dedikálja Másfél óra múltán kapott szót a szerző, aki a szerkesztői rendezőelvéről is vallott. – Nem véletlenül indítok Václav Havelnek írt, először hollandul megjelent, s európai botrányt kavart nyílt levelemmel, amelyben arra figyelmeztettem nemrég még ugyancsak másként gondolkodó, s börtönt is megjárt társamat, hogy nem zajlott igazi rendszerváltás Csehszlovákiában, mert továbbra is kísért a nacionalizmus, holott a kisebbség kérdése mindig a többség kérdése is.

A kötet következő írása másfél évtizeddel később, az idén született meg, s már az új történelmi helyzetet veszi számba. Erről szól a szerző, alaposan átgondolt programot felvázolva: – Vissza kell jutnunk oda, ahonnan a huszadik század elején erőszakkal eltérítettek bennünket, újragondolni traumáinkat. Vissza tehát a nemzethez, hogy évezredes múltunkhoz szervesen kötődhessen jelenünk, hogy az Európai Unióban ismét együtt tervezhessük a jövőnket.

Énekszó is felcsendül. Szabó Csilla gyönyörű hangja színesíti a programot. Kilenc óra múlt, amikor a három közéleti személyiség befejezte az együttgondolkodásra és a hallottak továbbgondolására ösztönző pódiumbeszélgetést. Volt egy negyedik főszereplője is az estnek: Méry Gábor, a könyv kiadója. Ő azonban feltűnési viszketegségben szenvedő, mindenképpen szerepelni, locsogni vágyó néhány könyvkiadó vezetőjével ellentétben ezúttal is szerényen ült és hallgatott a hátsó sorban. A szép kiállítású könyv beszélt helyette.