A Híd lezártnak tekinti az együttműködés ügyét

A héten eldőlt, semmilyen formában nem lesz együttműködés a Híd és az MKP között. Úgy tűnik, mintha a pártok érdeke elejétől fogva ez lett volna, az elmúlt három hét csak arról szólt, kinek és milyen mértékben sikerül felelőssé tenni ezért a másikat.

A Híd Országos Választmánya felelőssége teljes tudatában és a politikai realitásokból kiindulva elfogadott egy határozatot, amelyben együttműködést ajánlott fel az MKP-nak. Abból kiindulva, hogy mi volt az elmúlt két évben a helyzet, illetve támaszkodva a régiókból származó információkra azt a megoldást tartottuk a legelfogadhatóbbnak és leglogikusabbnak, hogy felajánlottuk az MKP-nak a választási listánkon való indulást.

Mint egyedüli megoldást…

Nem tartottuk kézenfekvőnek a koalíciót. Számunkra ez volt a leglogikusabb együttműködési forma. Mi felajánlottuk a koalíciós potenciálunkat, amit aztán kamatoztatni tudtunk volna a parlamentben és az érdekérvényesítés során. Ez úgy végződött, hogy az MKP elutasította.

Önök folyamatosan azt kommunikálják, hogy meg akarnak egyezni. Őszintén: el tudták volna képzelni, hogy azok, akikkel nem tudnak koalícióra lépni, ott legyenek a párt listáján?

Mi nem az együttműködést utasítottuk el, hanem ennek azon formáját, amely a két párt koalícióját jelentette volna. Ez egy nagyon fontos momentum. Volt egy konkrét elképzelésünk, amit felajánlottunk. Az MKP-nak valószínűleg más elképzelése volt, ami rendben is van. A probléma az, hogy mi elhívtuk őket tárgyalni – függetlenül attól, ami az elmúlt két és fél évben zajlott –, ám ők ezt nem fogadták el. A 2009-es megyei választásokon felajánlottuk az együttműködést a kerületi elnökök szintjén – válaszra sem méltattak minket. El szerettünk volna menni a nyelvtörvény elleni dunaszerdahelyi tüntetésre, de nem engedtek minket felszólalni. Két éven keresztül egyértelműen kimondták, hogy ők semmilyen kapcsolatot sem szeretnének a Híddal. Ezt kimondták a 2010-es választások előtt is. Most nem beszélek arról, hogy nemzetárulók voltunk, dörgölődztünk a szlovákokhoz – ahogy Berényi József mondta –, Fico ötödik hadoszlopa voltunk, a SIS hozott minket létre. Ez nem minket sért, mert egy politikus nem lehet sértődékeny, viszont sérti azokat a választókat, akik ránk szavaztak. Függetlenül mindettől, elküldtük azt a levelet, amiben semmi ultimatív nem volt. Elhívtuk őket tárgyalni – mert ha nem ülünk le, nem tudunk semmiben sem megegyezni. Nem hiszem, hogy a kommunikáció optimális formája üzengetni a sajtón keresztül. Megérdemelte volna a szlovákiai magyar választó, hogy leüljünk egy asztalhoz. Mi ezt felajánlattuk, részükről ez el lett utasítva. Nem tudom, hogy megegyeztünk volna-e, de megérte volna a próbálkozás. Ebben a pillanatban a Híd ezt az ügyet már lezártnak tekinti. Nemcsak azért, mert kezdődik a kampányunk és erre szeretnénk koncentrálni, hanem a választóink szempontjából is szeretnénk lezárni már az ügyet, hogy tisztán lássanak, s ne legyenek kitéve ennek az állapotnak.

Azt mondja, hogy az elmúlt két évben végig sértegették a Hidat. Ennek ellenére felvették volna az MKP-t a Híd listájára?

Ha leültek volna beszélgetni, s meghallgatták volna a mi ajánlatunkat, amely nagyon korrekt volt, meg lehetett volna beszélni dolgokat, amelyek a múltban történtek. A közös lista előrelépés lett volna. Nem sértődünk meg, túl tudunk lépni ezeken a dolgokon…

Imént azt mondta, a választóikat sértették az MKP részéről elhangzó nyilatkozatok. A választókat nem zavarták volna a „sértegető” MKP-sok a Híd listáján?

Ezt nekik kellett volna elmagyarázniuk a választóinknak. Ez az ő dolguk lett volna. Mi ezen túl tudtunk volna lépni, s korrekt ajánlattal jöttünk volna. Minden harmadik helyet akartuk felajánlani az MKP-nak. Ha ezt meghallgatták volna, biztosan lett volna miről beszélni. Nem biztos, hogy meg tudtunk volna mindenben egyezni, de a Híd rendkívül korrekt ajánlatot szeretett volna tenni.

Ez lett volna az ajánlat személyi része? Minden harmadik hely?

Ezt kínáltuk volna fel. Meg kellett volna egyezni még nagyon sok más dologban is, de ahhoz le kellett volna ülni. Ez viszont már tárgytalan.

A választási koalíció elutasítását azzal is magyarázták, hogy az alsóbb pártstruktúrák számára vállalhatatlan lett volna, a kampány kivitelezhetetlen lett volna helyi szinten. Ha viszont egy listán indulnak, akkor ez a probléma ugyanúgy felmerül. XY faluban ugyanúgy együtt kampányolt volna hidas és MKP-s jelölt, mint közös koalíció esetén…

Több kockázatot tartalmazott volna a koalíciós lista. Az egyik az, hogy ebben az esetben öt meg öt az nem tíz. Nagyon sok esetben – nemcsak nálunk, de náluk is – a helyi struktúrák komoly kifogásokat emeltek a koalíció ellen. A másik dolog: a Híd elindult egy úton, az együttműködés útján. Mi itt, Szlovákiában akarjuk megoldani a problémáinkat, olyan szlovákokkal, akikkel együtt lehet működni, s kell is, mert szükségünk van rájuk. Ezeket is veszélyeztette volna ez a fajta választási együttműködés. Ezenkívül is sok dolog volt, ami amellett szólt, hogy azt az együttműködési formát kínáljuk fel az MKP-nak, amit megtettünk. Az, hogy elfogadják-e vagy sem, az ő joguk. A probléma az, hogy le sem ültünk, meg sem akarták hallgatni azt, amit el kívántunk mondani.

A teljes cikk pénteki nyomtatott kiadásunkban olvasható.