A Glóbus pünkösdi királysága

A Glóbus bábegyüttes tagjai a chrudimi színház előtt Tiszteld a múltat, hogy jövőt érdemelj! „Képzeld el, amit kívánsz, / kívánd, amit elképzelsz, / teremtsd meg, amit kívánsz.” (G. B. Shaw)

Kulturális életünk egykori felelősei-irányítói nyilván nem ismerték e két szállóigét. Ezt bizonyítja egyebek között a Glóbus példája is. E sorok olvasójában bizonyára azonnal felmerül a kérdés, esetünkben mit is jelentett a Glóbus. Miért érdemesítjük arra, hogy 30 év hallgatás után visszavarázsoljuk a feledés homályából? Ezt most nem csak azért tesszük, hogy bemutassuk napjaink fiataljainak, hanem azért is, hogy lerójuk régi adósságunkat. Az olvasó figyelmébe ezzel kapcsolatosan két forrást ajánlunk. A felfedezett tényállások közötti különbségek megdöbbentőek... Mert a magyar nyelvű forrás, a Révai új nagylexikona segédkönyvei I. kötete, Szőke József–Viczián János könyvében (Ki kicsoda Kassától Prágáig?) a Glóbus címszót csupán egy kurta kifejezéssel magyarázza (Glóbus bábegyüttes Kassa) a 398. oldalon. Ugyanott Szőke István jelige alatt (294. oldal) is csak szűkszavú magyarázatot közöl fogalmunkról. (35 sor). Viszont az Encyklopédia Slovenska köteteiben a Glóbus címszó alatt 26, Szőke Štefan címszó alatt pedig 44 sor terjedelemben kapunk alapos és pontos tájékoztatást. Amíg a szlovákiai magyar sajtó a Glóbust évtizedek óta meg sem említi, addig a szlovák és főleg a cseh szaklapok időnként még napjainkban is méltatják példaértékű működését. Természetesen azt is tudatosítjuk, hogy sajtónk a Glóbus keletkezésekor még feltűnő lelkesedéssel és bő terjedelemben foglalkozott az újonnan alakult együttessel. Ám az évek múlásával ez az eufória fokozatosan gyengült, majd teljesen eltűnt. Sajnos éppen akkor, amikor a Glóbus szlovákiai magyar élegyüttesként itthon és külföldön a legnagyobb sikereit aratta. Amíg a cseh sajtó (Český Loutkář) még mostani számaiban is tiszteletadóan emlékezik a Glóbusról, addig sajnálattal kellett tudatosítanunk, hogy például a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Ipariskola (az együttes egykori fenntartó szerve) megalapításának 50. évfordulójára rendezett emlékest ünnepi szónoka a Glóbus legnagyobb sikereit és érdemeit meg sem említette.

Ezért olvastuk megelégedéssel Gál Sándornak a közelmúltban megjelent Pazarló magunkról című írását (Vasárnap, 2001/39. szám) az utólagos jóvátétel reményteljes első jeleként. Ezért tartottam kötelességemnek a Glóbus bábegyüttes monográfiájának papírra vetését, mert bűn lenne ezt meg nem tenni, mint ahogyan nagy vétek volt eddig is hallgatni a Glóbusról.

A kezdetek és az első sikerek

Jelenet a Molnár Anna székely népballadából A Glóbus bábegyüttes 1969 őszének elején Schulz György mérnök, az iskola akkori lelkes igazgatójának kezdeményezésére és a Csemadok kassai városi bizottságának indítványára alakult. A művészeti vezető tisztségével az ipariskola e sorok íróját bízta meg, aki akkoriban a Kassai Egészségügyi Középiskola bábegyüttesével ért el figyelemre méltó sikereket. Magyarázatként hadd idézzem a Glóbus első műsorának bevezető sorait: „A Glóbus indulásakor céljaként a nemzetköziség gondolatának terjesztését és szolgálatát tűzte ki.” Éppen ezért választott olyan műveket, amelyek e célnak leginkább megfelelnek. Ezért jutott szóhoz a bábpantomim, amelynek szerves része a zene. „A zene pedig az emberiség, a földkerekség közös nyelve”, vallotta Langfellow. Ezért került egy füzérbe, egymás mellé Suchoň Maličká som (Kicsiny vagyok) gyermekszvitje és a Táncoló szívek című magyar népi táncjáték. Az együttes alapítói akaratlanul is felhívták a figyelmet arra, hogy a szlovákiai magyar tannyelvű iskolákban nem kielégítő a bábszakkörök munkája. Pedig a bábjátszás harmonikusan fejlesztheti az ifjúság alkotóképességét, és hálás eszköze lehet a pedagógusnak is. A Glóbus bábegyüttes a szlovákiai magyar bábjátszás egyik úttörőjeként műsoraival – ha csupán műkedvelő szinten is – részt kívánt vállalni annak az adósságnak a törlesztésében is, amellyel társadalmunk a gyermekeknek tartozott.

A Glóbus tagjai szorgalmas, fegyelmezett, önfeláldozó és rendszeres alkotó munkájuknak köszönhetően feltűnő gyorsasággal sajátították el a bábjátszás ábécéjét, gyarapították tapasztalataikat és tudásukat. Az együttes még alapításának évében bekapcsolódott az amatőr bábegyüttesek versenyébe. Az első, bár szerényebb siker nem is váratott magára sokáig. Kategóriájában a Glóbus a járási, majd a kerületi verseny győztese lett. 1970-ben sikerrel szerepelt a XIV. Szlovákiai Bábegyüttesek Fesztiválján Zsolnán. Műsorában két zenés bábpantomim, a Mese a répáról és a Táncoló szívek szerepelt. Egy évvel később már bemutatkozhatott az amatőr bábjátszók országos versenyfesztiválján a csehországi Chrudimban. E vetélkedőn kategóriájában elnyerte a fődíjat, valamint az UNIMA főtitkárának különdíját. Az együttes három székely népballadát adott elő, Kodály Zoltán műveiből válogatott zenei kísérettel. A Glóbus tagjait előadásuk befejezésekor több mint húsz percig tartó ütemes vastaps köszöntötte. Az elismerést bizonyították az együttes krónikájában olvasható bejegyzések is. Hadd idézzek néhányat: „Köszönöm a Székely balladákat. A népi balladák interpretációjával új művészeti ágat alakítottatok ki. E produkcióra mindig nagy szeretettel fogok emlékezni” (M. Trčková, képzőművész). „Évek óta figyelem működésüket, tevékenységük színvonala fokozatosan emelkedett. Ám a Székely balladák színvonalukkal túllépték a műkedvelő szintet. Új lehetőségeket ismertünk meg, és a kapott élményt sokáig fogjuk őrizni.” (E. Kolár, a Színművészeti Akadémia docense).

Hasonlóan kedvező volt a csehországi szaksajtó is:

A Csupaszív úr kalandjai bábpantomim egyik jelenete „A július 7-i est az idei fesztivál legnagyobb élményét jelentette. Annak ellenére is, hogy a közönség zöme nem értette a magyar szöveget. A cselekmény követését ugyan segítette a nézőkhöz juttatott sokszorosított tájékoztató, amely az előadott balladák tartalmát ismertette. Ám a néző enélkül is átadhatta magát a szavak és a mozgás ritmusának, valamint a telitalálatú színpadi zene hatásának (válogatás Kodály Zoltán műveiből). Amíg a Kis Júlia a cselekményt inkább csak illusztrálta, addig a Kőmíves Kelemen és a Molnár Anna határtalan drámai erejű költői képpé alakult. Megdöbbentett az animáció visszafogottsága, takarékos adagolása. A négy, népviseletbe öltözött lány átgondolt, pontos ritmusú helyváltoztatása három, népi motívumokkal díszített drapéria segítségével teremti meg a cselekmények váltakozó helyzetét. Frappáns volt a drámai történés ötletes rövidítése, illetve jelzése is (például Kőmívesné utazása a dévai várba egy kerék forgatásának jelzésével). A szép szövegmondás, a jól választott zene, a visszafogott animáció és a hatásosan változó színpadi világítás együttesen alakította ki az ősi rituálékat idéző légkört, amely a cselekmény logikusságában, monumentalitásában, végső fokon katarzisában csúcsosodott ki.” (Čsl. Loutkář 1971–7/8).

Itt jegyzem meg, hogy az elért sikerben oroszlánrésze volt Jana Pogorielovová képzőművésznőnek, a bábok és díszletek tervezőjének), valamint Suba Emilnek, az együttes módszertani tanácsadójának is. E fesztiválműsor első részét a Glóbus sokoldalúságát hangsúlyozva a kesztyűsbábukkal előadott Mese a répáról című bábpantomim alkotta. Ennek telitalálatú kísérőzenéjét Szabados György, az ipariskola egykori diákja szerezte.

Érdekességként említem, hogy a Glóbus ezzel a műsorszámával szerepelt 1971. október 20-án a Csehszlovák Televízió Kassai Stúdiójának esti műsorában. A jól sikerült filmfelvétel Mészáros Pál operatőri munkáját dicséri.

Félórás taps Pécsett

Ezt a tévéműsort azonban az együttes nem láthatta, mert már előzőleg Pécsre, a II. Nemzetközi Felnőttbábfesztivál színhelyére utazott, ahol rangos nemzetközi mezőnyben a csehszlovák bábjátszást képviselte. A közönségsiker itt sem maradt el, a Glóbust fellépése után a lelkes nézők csaknem fél óráig tartó, szűnni nem akaró ütemes tapssal köszöntötték. Igen kedvező volt az elődás utáni sajtóvisszhang is, amely a Dunántúli Naplóban jelent meg. Ebből válogattam néhány részletet:

„Azt hiszem, kivétel nélkül mindannyiunk gyönyörűségére szolgált a fesztivál első napja, a népművészet-néphagyomány témájú produkciók előadása. S köztük is első helyen (az esti hivatásos produkciókat is túlszárnyalva) a kassai Glóbus bábegyüttes mély artisztikumával örökre emlékezetes népballadái. Kevés szóval és rendkívül kevés mozgással sokat elmondottak a művészi sűrítés néhány, a szakembereknek igen jelentős példájaként.”

„A kassaiak. Méltán aratott egyértelmű és kirobbanó sikert a kassai Glóbus bábegyüttes. Három székely népballadájuk előadásának sajátos egyéni hangvétele, csiszoltsága, kiemelkedő színvonala a nap első nagy meglepetése volt. Stílusuk a bábjátszás mai legmodernebb irányzatainak hatásait is jelezve ragyogtatja fel a népköltészet, a tiszta forrás egyszerűségét, egyedülálló szépségét. A paraván sarkait négy erdélyi népviseletű lány tartja, a színváltozásokat az ő harmonikus mozgásuk kíséri. Bábjaik a művészi erejű balladaszöveget kísérő kevés, de nagyon kifejező mozgással – az egyszerűségében megkapó jelzéses díszletek környezetében – mélységes drámai hatást keltenek. Valamennyi mozdulat, jelzés, a legapróbb is, fontos dramaturgiai funkciót hordoz. Bizonyos mozzanatoknál pedig méltán fogadta nyíltszínű taps a rendező (dr. Szőke István) nagyszerű színpadi beállításait, szcénikai vagy bábszínpadtechnikai megoldásait.”

„Gyökeresen más utat választott a kassai Glóbus együttes. Három székely népballadát fűztek egy műsorba: a Kis Júliát, a Kőmíves Kelement és a Molnár Annát. Bábszínpaduk nem volt, a paravánt népviseletbe öltözött szereplők »hozták létre« néhány kelme segítségével. Vagyis élő emberek alkották az előadás tárgyi keretét, amelyben a tárgyak életre keltek. A »díszletváltozások« egy táncjáték koreográfiáját idézően folytak le, ami magát a bábelőadást a népi játékok atmoszférájával vette körül. De nem ez volt a legizgalmasabb újításuk, hanem annak a felismerése, hogy a bábszínpad a filmhez hasonlóan és az élőszínpadnál sokkal szabadabban élhet a plánszerű ábrázolásmóddal. Szőke István rendező egy hatalmas küllős kerék premierplánú forgatásával közelítette Kőmíves Kelemennét kérlelhetetlenül a dévai várhoz – megteremtve ezáltal a szűkszavúság telitalálatát.” (Színház, 1972/3. szám, március)

A hazai sajtóban is megjelent néhány írás (Javisko), ám sajnálattal kell megállapítanom, hogy a magyar sajtó a leírtakkal ellentétben csak szűkszavúan méltatta (egy rövid hír erejéig) a Glóbus hazai és nemzetközi sikereit.

1972. október 17-én, egy évvel a sikeres chrudimi és pécsi szereplés után a Glóbus fesztiválműsorával részt vett a turócszentmártoni Scénická žatva rendezvényén is, ahol szintén kedvező volt fellépésének a visszhangja.

Csupaszív úr kalandjai

Az 1972/73-as évadra különösen szakmailag érdekes, alapjában véve pedig merész képzőművészeti megoldású bábukkal készült az együttes (kétdimenziós fej, háromdimenziós test) és új darabbal, Csupaszív úr kalandjaival. A Glóbus ezzel a műsorával is eljutott a zsolnai szlovákiai seregszemlére, és elnyerte a csehszlovák kultuszminisztérium díját. Az ottani vitafórumokon érdekes hozzászólások hangzottak el újításunkról, főleg a bábuk képzőművészeti megoldását illetően. Végül is ezt az újszerűséget – bár megnehezíti a színpadra vitelt – mint járható utat elvben mégis elfogadták.

M. Fikari képzőművész-tanár így összegezte a látottakat: „Érdeklődéssel néztem végig a Csupaszív úr kalandjai című előadásotokat, először is azért, mert elbűvölt eredetisége, érdekes témaköre, másrészt újszerűsége is (sík-karikatúra fejek kombinációja élő kezekkel). Ez forradalmi nóvum a bábművészetben”.

Emlékezetes volt továbbá a Glóbus szereplése a Szlovákiai Magyar Bábcsoportok I. Területi Seregszemléjén 1973. november 24-én, ahol nagy sikert aratott az együttes a Csupaszív úr kalandjaival és a Székely népballadákkal. Idézek a krónikából:

„A három székely népballada és a Csupaszív úr kalandjai bábpantomim valósággal elbűvölte és lenyűgöző művészi élményben részesítette a Szlovákiai Magyar Bábcsoportok I. Területi Seregszemléjének minden résztvevőjét.”

1974-ben két esemény fémjelezte a Glóbus tevékenykedését: február 10-én a magyar bábegyüttesek vezetőinek országos szemináriumára meghívott vendégeknek-szakembereknek mutatták be műsorukat, és felléptek Kassán, a Thália Színházban. Akkor még nem sejtették, hogy a Csemadok Központi Bizottsága elzárkózik attól, hogy a Glóbust az Ifjú Szívekhez hasonlóan akár csak félhivatásos szinten a magáénak tekintse. Az együttes öt évig tartó örömteljes és eredményekben gazdag tevékenysége ellenére felelős szerveink nem tartottak igényt a Glóbus további működésére.

Mint a Glóbus művészeti vezetője és rendezője mindezek után is úgy vélem, hogy az együttes a fent közölt G. B. Shaw-idézet szellemében tevékenykedett. Ezt a Glóbus ötéves eredményei egyöntetűen bizonyítják.