A foltember és a pocsolyában tükröződő világ

POLGÁR ANIKÓ

Az önazonosság keresése, az én határainak kiterjesztése, a tárgyi és az élővilág, a tükör és a tükrözött ellentéte: megannyi súlyos téma, melyeket egy gyerekkönyvben, a potenciális gyerekolvasókat is tekintetbe véve, a gyereklogika keretein belül maradva csak kevesen tudnak tárgyalni. Krusovszky Dénesnek bravúrosan sikerült megvalósítania ezt első gyerekverskötetében, melynek főhőse egy átlagos kisfiú, aki ugyanakkor igazi bölcselő is.

A gyereket azért is látjuk apró filozófusnak, mert nincsenek a priori előismeretei, sem torz előítéletei: úgy áll a világ dolgai előtt, mint a civilizációt először látó „vadember”, aki kívülről ítéli meg vagy ítéli el a kultúra vívmányait. Nézőpontjával azért is jó szembesülni, hogy átértékeljük a megszokottat, elgondolkodjunk a természetesnek hittről, meglássuk a játékban a mélyebb tartalmat, s megnyugtató mosollyal vegyük tudomásul a legkomolyabb vagy legmegrázóbb tényeket is. Ebből a nézőpontból persze a tények, a tárgyak, a kézzel fogható dolgok is átrendeződnek. Az én például nem befelé fordulva, hanem külső tárgyakon keresztül próbálja meghatározni önmagát (pl. a Nem én című vers). A tárgyaktól, élőlényektől, jelenségektől való elkülönülés egyértelmű, a megdöbbentő viszont éppen az, hogy a megkülönböztetés mégsem vezet eredményre, hiszen a különbözőség mértékét éppen ahhoz az önazonossághoz kellene mérnünk, amelyre ezzel a rámutató módszerrel nem sikerült rátalálnunk. A jelenlét nem jelent azonosságot, s így nem tudja megalapozni az önmeghatározást. Ez a kudarc azonban az én mindenütt jelenvalóságának a tudatát is feléleszti: „a biciklim csengője nem én vagyok, / és nagyapa kalapja sem én vagyok, / lehet, hogy még nem vagyok semmi, / pedig mindenhol ott vagyok.”

A Benne van minden című versben a fent és lent cserélődik meg: a pocsolyában tükröződő világ helyettesíti az igazit, s ebben a szűk, mégis a végtelenségbe nyíló térben a tükörképével helyet cserélt én is könnyen megtalálja magát. A pocsolya mellől elrángatott gyerek, a kötet apró filozófusa nem csak a félbehagyott játék miatt kesereg: a felnőtt beavatkozása révén az önmagára találás örömét volt kénytelen elveszíteni.

Krusovszky kötetének íve a gyermekmotívumok ellenére meglepően komoly: a gyermek önmagára ismerésétől a halállal való szembesülésig, illetve a saját halál megsejtéséig jutunk el. Feltűnő a gyermek főhős szociális érzékenysége: felfigyel a parkban koszos galambokat etető néni magányosságára, a padon vagy a kapualjban alvó hajléktalanokra, a „foltembernek” nevezett rongyos kéregetőre. Mélységekbe nyíló kérdéseit a lehető legvilágosabban, nem gyermeteg módon teszi fel. Az ő szótárában a halott nagymama „elment”, holott „nem ment sehová, / de az is biztos, hogy nincsen itt.”

A fülszöveg alapján a kötet főhőse egy 8 éves kisfiú, de a kiadó a könyvet 10 éves kortól ajánlja. A megkülönböztetés jogos, s azt is sugallja, hogy a nyolcéves gyerek gondolkodásának egyszerűségéből feltáruló versek mélysége egy a gyermekihez odaférkőző felnőtt nézőpontját is magába olvasztja, ahogy a felnőtt megpróbál a dolgok értelmére rákérdező gyermek fejével gondolkodni.

Krusovszky Dénes: Mindenhol ott vagyok. Illusztrálta: Boros Mátyás. Magvető, Budapest, 2013.