A cseh nők néhány lépéssel előttünk járnak

Júliusban ért véget a cseh munkaügyi és szociális minisztérium, valamint a svéd munkapiaci kormánytanács közös egyéves projektje, amely Az állami intézményrendszer működésének javítása a nőkkel és a férfiakkal való azonos bánásmód megvalósítására, érvényesítésére és ellenőrzésére nevet viselte

A projekt célja az uniós jogharmonizáció és az EU további elvárásainak teljesítése a nők és férfiak esélyegyenlősége terén, és az esélyegyenlőség nemzeti stratégiájának megvalósítása.

A cseh jogrendszer már egy évtizede elismeri a nők és a férfiak esélyegyenlőségét. Példaként szolgálhat az egyforma munkáért egyforma bér joga, a gyakorlatban azonban az egyenlőség megvalósulásához még sok minden hiányzik.

Ha például a törvény, amelyet a parlament hoz, mindenkire érvényes annak ellenére, hogy a nők aránya a képviselők között csupán 17 százalék (nálunk ez még kevesebb), nyilvánvaló, hogy valami nincs rendben. Hogyan is védhetnék a nők érdekeiket, ha nincs megfelelő képviseletük a törvényhozásban.

Az esélyegyenlőség politikájának érvényesítése pozitív eredményekhez vezet az egész társadalomra nézve. Konkrét példákkal szolgálhatnak azok a vállalatok, ahol a nemek közötti egyenlőséget valóban érvényesítik, ugyanis az alkalmazottak elégedettebbek, nőtt a teljesítményük, a kreativitásuk, amely a vállalat konkurenciaképességének emelkedéséhez vezet.

Nem feledkezhetünk meg a magánéleti egyenlőségről sem. A nők többsége aránytalanul terhelt az anya, a háziasszony és a teljes állasban dolgozó ember szerepével, s még mindig alábecsüljük az apa szerepét a családban, ami a válások bírói döntéseiben látványosan megnyilvánul.

Az EU politikájában nagy szerep jut a közös projekteken belüli segítségnek, ami azt jelenti, hogy a tagállamok szakemberei nyújtanak segítséget a belépni szándékozó államoknak. Az esélyegyenlőség esetén kétség sem férhet a svédek tudásához és tapasztalataihoz.

Az esélyegyenlőségi politikával Svédországban a hetvenes években kezdtek el foglalkozni, elsősorban gazdasági okokból: a politikusok támogatni kezdték a nők nagyobb részvételét a munkapiacon. A svéd politika egyik prioritása az esélyegyenlőség érvényesítése.

A svéd rendszer sem magától értetődően jött létre. A hagyományosan szabadgondolkodásúnak tartott svéd rendszerben is kvóták bevezetésére volt szükség ahhoz, hogy a nők megfelelő részvételét elérjék a politikában és a vezető funkciókban.

A svéd parlamentben a nők aránya 13 százalék volt, ez az 1970-es kvótaajánlások bevezetése után megháromoszorozódott és a kilencvenes években 43 százalékban állapodott meg.

A cseh – svéd projekt segítségével a csehországi egyenlőség aktuális állapotát értékelve a szakemberek megállapították, hogy az egyik alapvető probléma az adatok nemek szerinti feldolgozásának hiánya. Ezért egy munkacsoport dolgozik azon, hogy a statisztikai hivatallal és néhány minisztériummal együttműködve olyan módszerek használatát helyezze előtérbe, amelyek nem járulnak hozzá a sztereotípiák támogatásához – nem mindig tartalmazzák ugyanis az egyes táblázatok külön a férfiakra és a nőkre vonatkozó adatokat.

A svéd know-how több továbbképzésen és a hagyományostól eltérő beszélgetések keretében került bemutatásra az államigazgatás és az önkormányzatok hivatalnokai számára, továbbá a munkaadók és munkavállalók képviselői, a parlamenti képviselők és az újságírók számára szemináriumok keretében. Gyakorlati kézikönyveket is kiadtak, többek között arra is vonatkozó „használati utasítással”, hogy milyen kérdéseket érdemes feltenni az esélyegyenlőséggel kapcsolatban (a régiók, községek és minisztériumok minden esetben egyformán nyújtanak szolgáltatást mindkét nemnek? A pénzeszközök egyformán oszlanak meg a férfiak és a nők között? Hogyan dolgozzuk ki az esélyegyenlőség vállalati tervét. )

Az együttműködés legkiemelkedőbb eredménye a férfiak és nők esélyegyenlőségi intézményrendszeri szerkezetének új javaslata, amely már az ősz folyamán működésbe léphet. A sikeres esélyegyenlőségi politika előfeltétele minden szinten biztosítani egy személyt, aki felelős ezért a témáért, legyen az országos, kerületi, községi szint.

A javaslatok nagy részének semmilyen pénzügyi vonzata nincs, a már meglévő szerkezeteken belül alakítja ki a felelős munkahelyeket. Miniszteri szinten a szerkezetet az utóbbi öt év alatt sikerült Csehországnak nagyon jól kiépítenie: létrejött az esélyegyenlőségi főosztály a Munka és Szociálisügyi Minisztériumban, az esélyegyenlőségi kormánytanács, a női antidiszkriminációs tanács, és minden egyes minisztériumban vannak speciális képzésben részesült alkalmazottak. A munka azonban itt nem ér véget. A perifériára szorult témából önálló politika kell, hogy kialakuljon, világos politikai támogatottsággal és konkrét kvantitatív célokkal. (man)