9/11 öröksége: terror után háború

Tragédia, rombolás. Vér, szilánkok. Áldo­­zatok, leomló épületek. A 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadást követő képsorok beleégtek a nyugati világ polgárainak retinájába. A megtörténhetetlen, az elképzelhetetlen vált valósággá. Emberi drámánál, emblematikus cselekménynél sokkal többről van szó: korszakzáró, korszaknyitó mozzanatról. Újraindított történelem A WTC ikertornyai elleni támadás a fukuyamai értelemben vett történelemvégi időszaknak vetett véget. Az 1989-ben induló idilli „hosszú évtizednek”. Amikor ’89-ben Közép-Európa felszabadult a szovjet elnyomás és a kommunizmus alól, ezzel párhuzamosan pedig összedőlt a Szovjetunió, egy rövid időre úgy tűnt, valóban vége a történelemnek. Jön a Pax Americana, avagy a Pax Democratica: a világ mind több részében győzedelmeskedik a demokrácia, a szabad világ kiterjeszti határait, ennek eredményeként lassan értelmezhetetlen fogalommá válik a háború és a diktatúra. Jön a töretlen béke, a fejlődés, a szabadság korszaka. Amikor 1992-ben megjelent Francis Fukuyama híres könyve, A történelem vége és az utolsó ember, valóban úgy tűnhetett, az aranykor köszönt az emberiségre. A kommunista rendszerek Európában és a világ nagy részén összeomlottak, ahol maradtak, ott vagy önmaguk véres paródiájává váltak (Észak-Korea), vagy belső reformokkal menekültek előre (Kína gazdasági nyitása). Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok súlya nőtt, az Európai Unió integrációja mélyült, határai kitolódtak, a világ pedig egyre nyitottabbá vált. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"246404","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]] Háborúk a terror ellen Ennek a nagy történelemvégi idillnek a végére tett pontot az ikertornyokra célzott támadás, új törésvonalakat rajzolva. Az értelmezési verseny pedig a mai napig tart: a terrorizmus üzent hadat a szabad világnak, vagy a civilizációk egymás elleni küzdelmének előszele érte el a Nyugat partjait?Amerika 9/11-re adott válasza látszólag az első koncepcióból indult ki, ezt támasztotta alá a Bush-adminisztráció nyelvezete is. A terrorizmus elleni háború első színhelye Afganisztán volt, a konfliktus gyakorlatilag a mai napig tart. Szűk egy hónappal a WTC ledőlése után, 2001. október 7-én az Egyesült Államok hadereje megkezdte az afganisztáni hadműveletet, az első hónapok sikerei láttán pedig kevesen gondolták volna, hogy több mint egy évtizedig elhúzódó háború vár a nyugati szövetségesekre. A komolyabb problémák 2005-ben kezdődtek, paradox módon a legtöbb amerikai katonai áldozat pedig a béketeremtő imázst építő Barack Obama első elnöki ciklusa alatt volt. Míg a háború elején havonta 5-10 koalíciós katona esett el, addig a csúcsponton, 2009 és 2012 között ennek a tízszeresére ugrott a nyugati katonai áldozatok száma. Döntő többségük amerikai volt.Két évvel az afgán kaland megkezdése után új frontvonal nyílt a terrorellenes háborúban. 2003. március 20-án megkezdődött az Iraki szabadság hadművelet. A hivatalosan deklarált cél az állítólag tömegpusztító fegyvereket birtokló Szaddam Husszein diktátor hatalmának megdöntése volt, emellett a rendszert a terrorizmus támogatásával is gyanúsították. Az iraki rezsimnek nem sok köze volt a 9/11-es támadásokat elkövető al-Kaidához, ám áttételesen a háború oka a szeptember 11-i támadás. Míg a nyugati katonák az ázsiai frontokon harcoltak, az iszlám terroristák megvetették lábukat a nyugati világban. 2004. március 11-én a madridi pályaudvar elleni támadás 191 halálos áldozatot követelt, az egy évvel későbbi londoni terrorcsapásban 56-an haltak meg. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"246399","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]] Vég nélküli háború Mind az afgán, mind az iraki háború gyakorlatilag vég nélküli konfliktussá vált. Közös vonásuk a villámgyors előretörés, a kontroll megszerzése, az új rendszer alapjainak lerakása, majd a belső ellenállás kialakulása és megerősödése. Gyakorlatilag az elfoglalt területeken belül üti fel a fejét a terror eszközeit használó ellenség, destabilizálva a régiót, aláásva a megszálló hatalom tekintélyét. Jellemző, hogy az ország elfoglalása során, a reguláris hadseregek elleni támadásban sokkal kevesebb katona veszti életét, mint a megszállás időszakában elkövetett gerilla- és terrorakciókban.Afganisztán és Irak ikertestvérnek tűnik, ám paradox módon két erősen eltérő történetet mutat. Mindkettő etnikailag heterogén, különböző fejlettségi szintű régiókból összegyúrt ország, ám míg Afganisztán mindig egy periférikus, ellenőrizhetetlen állam volt (az imperialista angolok és a kommunista szovjetek bicskája is beletört), addig Irak egy egykori civilizációs központ területén létrehozott képződmény. Lényeges különbség, hogy míg Afganisztánt egy terrorszervezeteket bujtató, szélsőséges iszlamista irányzat vezette, addig Irakban egy világi államot működtető, „régi vágású” keleti diktátor uralkodott. Az al-Kaidához hasonló terrorszervezetek külső, ideológiai ellensége a Nyugat volt, ám a belső, hazai ellenfél a helyi világi diktátor – Irakban például Szaddám Husszein. Az amerikai védelmi politika ezt a különbséget nem ismerte fel idejében, vagy ha felismerte, nem tulajdonított neki jelentőséget. Hétköznapi terror Az afgán kalandot a történelmi tapasztalatok alapján – nyugati mércével mérve – sikeresen befejezni nem lehet, ám lassan lokális konfliktussá vált. Az iraki háború ezzel szemben hosszabb és rémisztőbb árnyékot vetett: az I. világháború után megrajzolt állam kvázi szétesésének következtében egy, az al-Kaidánál sokkal profibb és szélesebb bázisra építő terrorszervezet, az Iszlám Állam létrejöttéhez járult hozzá. Az állam helyett államot szervező csoportosulás nem csak helyi akciói és a Nyugatra exportált támadásai által vált félelmetessé, hadműveleteinek nem elhanyagolható szerepe van az utóbbi másfél év menekülthullámának elindításában. TIZENÖT ÉVES A TERRORHÁBORÚ Az elhúzódó konfliktusok hatására a terrorizmus elleni harc mint „márkanév” megkopott, helyét egyre inkább a civilizációk összecsapása veszi át – amit a Fukuyama-vízióra anno replikát író Samuel P. Huntington hasonló című művében már a 90-es évek közepén megjósolt. Eközben pedig a terror belopózott a nyugati ember hétköznapjaiba. Mi a periférián szerencsére ezt csak a médián keresztül érzékeljük, ám Nyugat-Európában szinte a mindennapok részévé vált a szorongás.Közben 2008-ban beütött a világgazdasági válság is, egyre központibb téma a középosztály lecsúszása. A történelem végét és a 90-es évek gond nélküli, bizakodó hangulatát a rettegés váltotta fel. Rettegés a terrortól, az idegenektől, a lecsúszástól, a pauperizálódástól. Migránsúton Vajon mennyiben járultak hozzá a háborús kalandok a menekültáradat megindulásához? Csak kis részben. Az afganisztáni migránsok az ottani szélsőséges helyi erők, sőt, sokszor a kilátástalan szociális helyzet elől menekülnek. Előbbi ellen harcoltak az amerikaiak is, utóbbi pedig korábban is jellemző volt a régióra. A Közel-Keletről főleg Szíriából menekülnek a tömegek, azt a folyamatot viszont nem az iraki hadviselés váltotta ki, hanem az arab tavasz és a szír vezetésnek a forradalmi mozgolódásra adott véres válasza – valamint a nagyhatalmi érdekek, ezek kereszteződésében áll Szíria. [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"246398","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"2344","style":"width: 600px; height: 799px;","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"1760"}}]] A világtörténelem legsúlyosabb terrortámadása Példátlanul súlyos, tömegkatasztrófával járó terrorcselekmények sorozata rázta meg tegnap az Egyesült Államokat: New Yorkban – két becsapódó repülőgép nyomán – összeomlott a Világkereskedelmi Központ (WTC) ikerfelhőkarcoló mindkét tornya, Washingtonban pedig a védelmi minisztérium, a Pentagon épületére zuhant egy repülőgép vagy egy helikopter.New York belvárosa, Manhattan déli része fölött reggel háromnegyed kilenckor tűnt fel egy szokatlanul alacsonyan szálló gép. Mint utóbb kiderült, az American Airlines Bostonból Los Angelesbe tartó Boeing 767-esét térítették el.  A gép belevágódott a Világkereskedelmi Központ egyik tornyába, körülbelül a nyolcvanadik emelet magasságában. Tizennyolc perccel később egy másik gép érkezett, és a másik toronynak csapódott neki. New York fölött lángok csaptak fel, és sűrű, fekete füst borult a városra. „Szörnyűségesen sok ember veszítette életét” – jelentette be Rudolph Giuliani New York-i polgármester. Az első hivatalos becslések 10 ezerre teszik a halottak számát, de egyes hírek szerint elérheti a 60 ezret is. New Yorkban és Washingtonban kora délutánra vérhiány alakult ki. (...) A támadássorozatot a Népi Front Palesztina Felszabadításáért mozgalom vállalta magára, de később a szervezet szóvivője cáfolta ezt az állítást. Meg nem erősített források Szíria egyetértéséről adtak hírt. Egyelőre nem tudják, kik állnak a történtek hátterében. Míg a világ döbbenettel fogadta a merényleteket, a palesztinok lakta Kelet-Jeruzsálemben, Irakban és más arab országokban örömünnep tört ki a hír hallatán.  Az AFP háttértudósításában emlékeztet arra, hogy az egyiptomi kormány már júniusban figyelmeztette Washingtont: ha az Egyesült Államok nem tesz komoly lépéseket a közel-keleti erőszak megfékezésére, félő, hogy elszabadul a terrorizmus. Az al-Akbár kormánylap augusztus végén bírálta George Bush elnököt, és azt írta: az izraeli-arab konfliktus „egyre általánosabb és egyre veszélyesebb amerikai-arab konfliktussá vált.” Oszama Bin Laden közel-keleti terrorista vezető három hete állítólag arra figyelmeztetett, hogy híveivel példa nélkül álló támadást intéz amerikai érdekek ellen Izrael támogatása miatt. (…) Új Szó, 2001. szeptember 12.