78 településen több a magyar, mint tíz éve

A 2011-es népszámláláskor 78 dél-szlovákiai településen volt nagyobb a magyarok száma, mint a 2001-es cenzus során. Közülük csak 25 nyugat-szlovákiai (miközben a szlovákiai magyarság kétharmada nyugaton él), a növekedést produkáló községek döntő többsége az ország középső és keleti régiójában található. A legtöbb település esetében roma–magyar „átváltozásról” van szó. „Zömmel kistelepülésekről van szó, s olyan településekről, ahol jelentős számú roma lakosság él. A növekedés egy része statisztikai növekedés. Tehát ha megnézzük a 2001-es adatokat, a roma lakosság arányának a csökkenését látjuk. Főleg Gömörre jellemző az identitásváltás, pontosabban a regisztrációváltás kérdése” – magyarázta lapunknak Gurgyík László demográfus. Például a Rimaszombati járásban található Rimapálfalván 26-ról 7%-ra csökkent a romák aránya, ezzel párhuzamosan pedig 102-vel nőtt a magyarok száma. A másik ok – főként nyugaton – a Pozsonyból való kiköltözésben keresendő. Néhány falu magyarság- és egyben lakosságszáma is emiatt ugrott meg az elmúlt tíz évben. A magyarok számszerű növekedésének gyengeségét jelzi, hogy a 78 település több mint felében a növekedés ellenére is csökkent a magyarság számaránya. Pl. a dunaszerdahelyi járásbeli Hegyétén 22%-kal nőtt a magyarok száma (815-ről 994-re), ám mivel a falu lakóinak száma ennél is nagyobb arányban nőtt, a magyarság aránya 87,4-ről 79%-ra esett. A növekedés összességében sem jelentős, a 78 településen összesen 3343-mal több magyar él, mint tíz évvel korábban. A növekedést kimutató települések között pedig csak két város van, s közülük is csupán egy fekszik magyar nyelvterületen. Nagykaposon 43-mal élt tavaly több magyar, mint 2001-ben (úgy, hogy közben csökkent a lakosság száma), a másik város a nyelvhatártól nem messze található, ám szinte színszlovák Szered (itt 239-ről 305-re nőtt a magyarok száma, arányuk viszont így sem éri el a 2%-ot). A magyarság számszerű növekedését mutató települések túlnyomó többségében a magyarság alkotja a többséget. Az abszolút számbeli növekedésnél lényegesen ritkább az arányszámbeli növekedés. Csak 47 olyan település van, ahol nőtt a magyarság aránya – egy részükben viszont csak azért, mert a lakosság száma gyorsabb ütemben csökkent, mint amilyen a magyarok fogyása volt. Három községben változatlan maradt, az összes többiben (közel 500-ban) viszont csökkent a magyarság aránya.