Vladimír Mečiar a mártír és a dühöngő bika szerepében

„Kegyelemsértés!” Mečiar bekiabálásokkal is részt vett az amnesztiáiról szóló parlamenti vitában.Pavol Funtál felvételeA jogászok véleménye megoszlik arról, visszavonható-e egy államfői amnesztia, mindkét tábor számtalan jogi érvet tud felsorakoztatni, külföldi példa is akad bőven. Éppen ezért a mečiari amnesztiák eltörlése elsősorban politikai kérdés. František Mikloško szerint a KDH soha nem mond le a témáról, hiszen szorosan összefügg az ország arculatával, a demokrácia jellegével. Vladimír Palko volt belügyminiszter szerint fennáll a gyanú: visszaéltek az állami szervekkel és az államfői tisztséggel, hogy súlyos bűncselekmények elkövetőit leplezzék. „Ez olyan teher, amely rányomta bélyegét az államiságra” – indokolta a javaslatot Palko. Meggyőződése, Robert Remiáš meggyilkolása összefügg ifjabb Michal Kováč külföldre hurcolásával, s a gyilkosságot csak akkor lehetne felderíteni, ha megsemmisítenék a mečiari amnesztiákat, s végre kiderülne az igazság. Katarína Tóthová (HZDS) kijelentette: amnesztiát nem lehet eltörölni, ez az egyedüli igazság, amit a HZDS hajlandó elfogadni.

A leghosszabb felszólalása Vladimír Mečiarnak volt. Azt mondta, ha tehetné, szívesen megszavazná saját kegyelmei hatályon kívül helyezését, mert végre leránthatná a leplet azokról, akik tíz éve mást sem csinálnak, csak hamis bizonyítékokat gyártanak a HZDS ellen. ĺgéretéhez híven elmondta „az igazságot” Remiášról. A fiatalembert a lehető legsötétebb fényben tüntette fel: alvilági kapcsolatai voltak, emiatt lefokozták a rendőrségnél; számos bűncselekményhez volt köze; Fegyveres Oszkárral együtt kétes szórakozóhelyekre járt. Hevesen bizonygatta, Remiáš autója nem robbant fel, baleset történt. Ivan Lexa, volt titkosszolgálati igazgató pedig ártatlan, ezt a bíróságok 13 esetben mondták ki. Jaroslav Svěchotát, Lexa volt helyettesét szerinte testileg-lelkileg megtörték. Embertelen körülmények között, magánzárkában tartották, ahol csak török vécé volt. Jozef Šátek nyomozó többször hallgatta ki a cellában, és szabadságot ígértek neki a HZDS-re és Ivan Lexára nézve terhelő vallomásért cserébe. „Ezek után persze, hogy vallott – mondta Mečiar. – De vallomását utólag visszavonta.” Mindezt drámaian, indulatosan, Svěchota leveleiből idézve adta elő. Csaknem egyórás beszéde alatt végig támadta a KDH-t, szerinte az 1994-98 közötti állítólagos ügyeket vagy megrendezték, hogy megbuktassák az akkori kormányt, vagy utólag találták ki, hogy besározzák. „Miben különböztek az ötvenes évek kommunistái a kilencvenes évek kereszténydemokratáitól?!” – kiáltotta dühösen. Vladimír Mečiar vádjai és a reakciók a 2. oldalon. (sza)