ÜZENET A MAGYAR ISKOLÁKBA

A Szlovákiai Magyar Iskolák Országos Tanévnyitó Ünnepsége résztvevőinek felhívása a magyar diákokhoz, pedagógusokhoz és szülőkhöz:

Köszöntjük a magyar tanítási nyelvű nevelési-oktatási intézmények diákjait, pedagógusait és azon szülőket, akik gyermekeiket magyar nyelven kívánják taníttatni. Komáromból szól az üzenet, abból a városból, ahol anyanyelven tanulhat a felvidéki magyar diák az óvodától az alap- és középiskolán, három főiskolai karon át immár három egyetemi karig. Komáromból, a felvidéki magyarság fővárosából szól a felhívás, hogy a tudás, az anyanyelv, elődeink megőrzött hite, hagyományaink, történelmünk, a becsület és az egyenes jellem alkossak azt a kősziklát, amelyre jövendőnket építjük. S jöhetnek ideológiák, izmusok, a kősziklára épített ház nem omlik össze, s biztos lesz a kősziklán álló jövendő is. Ne feledjük, hogy minden ember azonos eséllyel születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölet. Örvendjen diák és szülő, ha a pedagógus szeretettel, óvó jóindulattal dicsér és dorgál, ösztönöz és vadhajtásokat nyeseget, rendet rak a fejekben és vadócba rózsát olt, mert ami boldogság van a világon, az mind a másoknak nyújtott szolgálatból ered. Olyanná lesz a jövendőnk, amilyenné az ifjúságot neveljük. Az iskola tanítsa meg, hogyan kell tanulni, keltse fel a tudás iránti vágyat, tanítson meg a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, tanítson meg arra, hogy szeressük azt, amit csinálunk és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.

Mindenki a saját őrhelyén éljen és munkálkodjék Zrínyi Miklós intelme szerint:

„Ez a hely s ez a vár légyen dicsőségünk, / Avagy madár gyomra mi koporsóhelyünk. / Mindenképpen emberek s vitézek legyünk, / Ugy marad meg örökké az mi szép hírünk.”

Komárom, 2002. augusztus 31.