Ilyen volt, ilyen lett – pártos ünnep, saját kokárda. Ilyen a mai magyar valóság. A politika beszivárgott az egész társadalomba, a kultúrába és a határon túli magyarságot is utolérte. Mindenkinek saját kokárdája van – hovatartozás vagy hova nem tartozás szerint. Kinek narancssárga, kinek vörös, kinek Árpád-sávos.
Megosztott március
Március 15. már nem az ünnepről szól. Az emlékezésről meg egyáltalán nem, a tiszteletadásról még annyira sem. Március 15. politikai aktussá vált, ürügy éppen aktuális politikánk hirdetésére. Nem ünnep. Egy a tüntetős hétköznapok közül. Egy nap, amelyről mindenki azt találgatja, lesz-e rendbontás. Az ünnep leginkább azé, aki megzavarja? Sajnos.
Kérdés, mennyien maradtak még, akiknek egy-egy történelmi nemzeti ünnepről nem valamelyik mai magyar párt neve jut az eszébe. Akik március 15-én nem a másikat átkozzák, csak méltósággal emlékeznek.
Szinte nosztalgia fog el bennünket az átkosban tartott március tizenötödikékre emlékezve. A diktatúra idején halkan, a határokon túl még halkabban ünnepeltük a szabadságot – amit 1848 márciusa jelentett –, de nekünk nem volt részünk benne. Március 15. egy kicsit az ellenállás napja volt. Most viszont, amikor a spájzban a szabadság, úgy tűnik, nem tudunk élni vele. Csak visszaélni.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.