Lakhatatlanok a nyáron kiégett párkányi lakások

A statikai szakvélemény kimondja, hogy az öt lakásban a mennyezeti és a padlópanelek, valamint a falak zöme megbízhatatlan, teljes cserére lesz szükség. – További négymillió korona kellene a felújítás megkezdéséhez – mondta el lapunknak Július Rapavý a házkezelőség igazgatója és hozzátette: a tervdokumentáció szerint az öt lakás felújítása 5 millióba kerül, ehhez jön még a közös részek rendbetétele, ami további egy milliót jelent. A nyilvános városi gyűjtést már lezárták, a számlán 654 ezer korona gyűlt össze. Hétfőn az öt lakás gazdáját a polgármesterhez várjuk, javaslatot teszünk a pénz elosztására. Viszont azt is meg kell őszintén mondanunk, hogy legalább négymillió hiányzik, s ennek egy részét a lakások tulajdonosainak kellene előteremteniük, például kölcsönökből. Mi parlamenti képviselőknél, minisztériumokban is lobbiztunk, egyelőre sikertelenül. Hogy mikor költözhetnek vissza, azt egyáltalán nem tudom megmondani, minden a hiányzó pénz előteremtésétől függ – mondta Július Rapavý. Ugyanakkor olyan képviselői vélemény is létezik, hogy a város költségvetéséből kéne az összeget kipótolni, vélhetően ez is szóba kerül a következő önkormányzati ülésen.

A még mindig a kollégiumban lakó emberek többsége viszont nem tud beszállni a költségekbe, van, akinek semmilyen biztosítása nem volt, a többieket azzal utasítják el, hogy az ügy lezárásáig még előleget sem fizetnek. Együd Kálmán a 12.-en lakott feleségével, alig 3000 koronás szociális segélyből élnek. Az idős Földi Terézia zokogva fogad, ő férjével a 11.-en lakott, szintén mindenük odaveszett, ráadásul az aszszonynak szívasztmája és egy csomó járulékos betegsége van, nagyobb távolságra csak mankóval tud menni. – Mi egyáltalán nem tudunk beszállni a felújításba, arról szó sem lehet, hogy kölcsönt vegyünk fel, ugyan melyik bank állna velünk szóba, az összbevételünk alig éri el a 12 ezer koronát. A betegkártyát és az alapvető személyi iratainkat elintézték, egyszeri pénzügyi gyorssegélyt is kaptunk, ez minden – szipogja és így folytatja: – Hamarabb jutok majd a bolondokházába, mint vissza a lakásomba. Pedig a lakást két éve újították fel az utolsó pénzükből, az egész szó szerint füstbe ment – panaszolja Földi néni.

A kollégium mosdójában mos, miként a többi szerencsétlenül járt lakó. Egy kettes rezsón főznek, néhány lábast, konyhai kelléket ismerősök, rokonok, barátok hordtak össze, így jutottak tévéhez, rádióhoz is. – Itt, a kollégiumban van meleg víz, ruhákat is hoztak az emberek, na meg étkezhetünk, de ez nem élet. Nincstelenként, koldus módra tengődünk. Én már 20 éve rokkantnyugdíjas vagyok, gyógyszerekre, orvosra is rengeteget költök. A fiamhoz, lányomhoz nem mehetek, szintén nincsenek abban a helyzetben, hogy segíteni tudnának. Ebbe bele lehet pusztulni – sírja az idős asszony. (buch)